Abú Nuvász
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az Abú Nuvász (Fürtös) néven ismert al-Haszan ibn Hání al-Hakamí (Ahváz, 747 és 762 között – Bagdad, 813 és 815 között) az egyik legjelentősebb középkori arab költő volt.
[szerkesztés] Élete
Alacsony sorban született a húzisztáni Ahváz városában. Ifjúkorát Baszrában majd Kúfában töltötte, Baszrában egy ideig egy illatszerkereskedőnél volt segéd, míg anyja gyapjút mosott. Először Váliba ibn al-Hubáb tanítványa lett, akivel egyes korabeli források szerint homoszexuális kapcsolatban állt. Második mestere a kor híres költője, Halaf al-Ahmar volt. A kor szokása szerint az arab nyelv minél tökéletesebb elsajátítása végett hosszabb időt töltött a beduinok között is. Ezután Bagdadba utazott, ahol a híres zenész, Iszhák al-Mauszilí beajánlotta Hárún ar-Rasídhoz, akinél azonban nem sikerült tetszést aratnia. A perzsa eredetű Barmakidák vették pártfogásukba. Ezek bukása után (803) Egyiptomba menekült, majd visszatért Bagdadba és al-Amín kalifa kegyeltje lett. Haláláról többféle változat is ismert: egyes vélekedések szerint börtönben halt meg egy istentagadó verse miatt, mások szerint egy kocsmárosnő házában, illetve egy versben megsértett síita családban érte a halál.
[szerkesztés] Költészete
Az iraki modernek (muvalladún vagy muhdaszún) legjelentékenyebb képviselője, az egész középkori arab költészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Noha kaszídáiban a klasszikus formát kellett használnia, költészete a tartalmi-formai megújhodás jegyében jött létre – mi több, hevesen ostorozta a klasszicizáló irányzat híveit. Magas szinten művelte a szatírát, az elégiát, s ő volt a vadászvers (tardijja) megteremtője. Költészetének legmaradandóbb részét bordalai (hamrijja), illetve főként fiúkhoz írt szerelmes versei (gazal) alkotják. Élete végén több vallásos, aszkétikus jellegű verset (zuhdijja) is írt. Költészetén a perzsa befolyás hatása erőteljesen érzékelhető (ez tipikus jelenség a kor költőinél, az Abbászidák uralomra jutásának következménye), s egészében véve erősen iszlámellenes. Színes egyénisége és verseinek népszerűsége miatt az Ezeregyéjszaka számos meséjében is szerepel. Az Abú Nunász-történetek magvát az Abú Nuvászról és al-Amín kalifáról szóló anekdoták alkották, al-Amínt később váltotta a mesékben fel a népszerűbb Hárún ar-Rasíd.
[szerkesztés] Források
- Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2005. ISBN 9638378212
- Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963 280 286 4
