A fotográfia története

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Tartalomjegyzék 1 Előzményei 2 19. század eleje 3 1839. augusztus 19. és hatásai 4 A feltalálók 4.1 Joseph Nicéphore Nièpce 4.2 Louis Daguerre 5 Más feltalálók 5.1 William Fox Talbot 5.2 Hyppolite Bayard 6 Évszámokban 7 Lásd még

[szerkesztés] Előzményei

A fényképezés technikai feltételeit, vagyis a fény optikai és kémiai hatását már korábban ismerték. A fényképezőgép őse, a camera obscura képalkotását már az arabok is feljegyezték. Használata a 17. század óta széles körben elterjedt a művészek között. Az ezüstsók fényérzékenységét pedig a 18. század elején fedezte fel Heinrich Schulze német vegyész.

[szerkesztés] 19. század eleje

A 19. század elején mindehhez döntően hozzájárult a valósághű művészetábrázolás fő társadalmi bázisának, a polgárságnak a szemlélete. Széles körű társadalmi igény jelentkezett a valóságot legteljesebben megközelítő ábrázolás rögzítésére. Ekkorra már megingott a képeknek főként mitológiai és vallásos mondanivalójába vetett hit, s a hagyományok által szentesített témák helyett a műalkotások esztétikai megformálása, az ábrázolás hogyanja került előtérbe. A megállíthatatlan lendülettel feltörekvő polgárság irodalomban és képzőművészetben egyaránt a realizmust tette uralkodóvá: az újra felfedezett valóság, az élet és a természet mindennapi jelenségei és eseményei kimeríthetetlen szépségükben és gazdagságukban jelentkeztek a művészetben. Ezt a folyamatot többek között a fotográfia is meggyorsítja majd.

A kor és legfőbb irányzata a Biedermeier a gépek, a technika iránti tisztelet, modernség, illetve az ezek által a valósághű ábrázolásra való törekvés mintegy szükségszerűvé tette a fotográfia feltalálását.

Az igény megjelenésével egyidejűleg, egymástól függetlenül több kutató is megoldotta a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének technikai problémáját.

[szerkesztés] 1839. augusztus 19. és hatásai

A felfedezést Daguerre pártfogója, Arago, a nagy tekintélyű fizikus és csillagász 1839. január 7-én jelentette be a Francia Akadémián. Miután a francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ugyanez év augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését.
Ezt a napot tekinthetjük a fényképészet megszületésének.

[szerkesztés] A feltalálók

[szerkesztés] Joseph Nicéphore Nièpce

(1765–1833) (francia) (heliográfia)

A diadalmaskodó új szemlélet – a megérett technikai lehetőségek birtokában – hívta életre 1839-ben a fényképi rögzítést mint az akkori legalkalmasabb eszközt a valóság képi tükrözésére. Néhány őt megelőző kutató – mint az angol Wedgwood és Davy – hiábavaló kísérletezése után a francia Nicéphore Nièpce-nek sikerült 1826-ban elsőként a camera obscurában kirajzolódott képet fényérzékeny anyagon, a fény hatására megkeményedő ún. júdeai aszfalton rögzítenie. Mivel azonban az ő heliográfiának nevezett eljárása igen durva, rossz felbontóképességével és igen alacsony érzékenységével nem felelhetett meg a közönség elvárásainak, felfedezője még nem léphetett vele a nyilvánosság elé. A Nièpce ablakából az udvarát és a szomszéd házat ábrázoló felvétel, mely a világ első fennmaradt fényképe, feltehetőleg nyolc óra hosszat tartó megvilágítást igényelt. Őt és Daguerre-t közös ismerősük, a párizsi optikus Charles Chevalier mutatta be egymásnak 1826-ban.

[szerkesztés] Louis Daguerre

(1787–1857) (francia) (dagerrotípia)

Nièpce kutatásait társaként folytató párizsi díszletfestő, Louis Jacques Mandé Daguerre próbálkozásait viszont 1837-ben szerencse kísérte: a jódgőzzel kezelt, ezüstözött rézlemezen a keletkező ezüst-jodidból látens kép alakult ki, melyet Daguerre melegített higanygőzök segítségével tett láthatóvá. Az ezüst-jodid és a higany egymásra hatásaként a világos tónusokat, a fényeket adó ezüstamalgám jött létre, az árnyékokat pedig az ezüstalap sötétebb tónusai adták. Eljárásával hihetetlenül finom részleteket mutató, közvetlen pozitív kép alakult ki egyetlen példányban. A megvilágítatlan ezüstjodidot Daguerre a további kémiai reakció kiküszöbölésére konyhasóval távolította el.

(érdekesség: A munka oroszlánrészét Nièpce végezte el, Daguerre csak tökéletesítette az eljárást, de mivel Nièpce 1837-ben meghalt, Daguerre annak fiával újboli társulási szerződést kötött, melyben az eljárást már magáról nevezte el, és az ötlet tulajdoni hányadát a maga javára írta 60-40 arányban, így a francia kormány által fizetett életjáradék is 6000-4000 frankban oszlott meg közöttük.)

[szerkesztés] Más feltalálók

Daguerre felfedezésének hírére Európa-szerte többen is jelentkeztek, hogy ők is sikeresen oldották meg a camera obscura képének rögzítését.

[szerkesztés] William Fox Talbot

(1800–1877) (angol) (talbotípia) (kalotípia)

A fotográfia továbbfejlődése, a mai, a sokszorosíthatóságot biztosító negatív-pozitív eljárás megalapozása szempontjából az angol Henry Fox Talbot-nak 1839. január 31-én a londoni Royal Societynek bemutatott negatív-pozitív eljárása, a talbotípia volt döntő jelentőségű. Ezzel bizonyítottan ő volt az első aki feltalálta a fotográfiát, mint képrögzítési eljárást, de több okból sem lett olyan népszerű és ismert, mint Daguerre és a dagerrotípia:

• nagyon szigorú felhasználási megkötések (szinte a végletekig leszabályozva)
• az általa használt anyagok kevésbé fényérzékenyek, így hosszabb exponálást igényeltek
• a papír tökéletlenségei nagyban rontották a kép minőségét, élvezhetőségét
• az eljárás kétszer ismétlődött (negatív előhívása, majd abból pozitív kép készítése)
• a képek idővel fokozatosan elhalványodtak

a tömény sóoldatos fixálás nem adott 100%-os biztonságot, de 1840-től Hershel javaslatára a nátrium-tioszulfát a (mai napig is a legjobb megoldás) már tökéletes volt.

Két év múlva 1841. január 31-én szintén küldött egy képet a Royal Societynek, melyben az 1840 őszén kidolgozott új eljárását a kalotípiát illetve az ily módon készíthető képek minőségét demonstrálja.
A kalotípia fontossága abban állt, hogy drasztikusan lecsökkentette az exponálási időt több óráról 3-10 percre, ragyogó napsütés esetén akár egy percre is. Híg konyhasóval és ezüst-nitráttal átitatva a papírt, fényérzékeny ezüst-kloridot nyert, melyet tömény nátrium-kloriddal vagy kálium-jodiddal rögzített. A kisméretű, halvány képek előidézését, a galluszsavval történő előhívást azonban csak egy évvel később oldotta meg. A világon elsőként eredeti fényképekkel illusztrált köteteket adott ki.

• The Pencil of Nature (A természet irónja) és
• Sun Pictures of Scotland (Skóciai napfényképek) címmel.

[szerkesztés] Hyppolite Bayard

(1801–1887) (francia)

A francia Hippolyte Bayard már 1839 márciusában ismertette módszerét: miután az ezüst-nitráttal átitatott papírt fényen megfeketedve jódkáliummal kezelte, a camera obscurában leexponálva kialakult közvetlen pozitív képet kálium-bromiddal rögzítette. Rendkívül rövid idő alatt (1839–1840) fejleszti ki újítását a fotózásban: a direktpozitív eljárást.

Bayard a fényképezés nagy vesztese, mert bár harminc nagyméretű képét 1840 júniusában egy jótékonysági vásár keretében ki is állította, egyszerű, szellemes és olcsó eljárása támogató híján nem versenyezhetett a dagerrotípiával. Magát is belekomponálta a képekbe, mint élő bizonyítékot, hogy embereket is le lehet az eljárásával fotózni. (Legismertebb képe: A vízbefúlt ember – 1840. Elkeseredésének ironikus kifejezése.)

Hasonló volt a sorsa Friedrich Gerber berni egyetemi tanár 1839 februárjában publikált, papírra kidolgozott találmányának, Franz Kobell és Caril August Steinheil müncheni egyetemi tanárok 1839 nyarán a sajtóban még magyarul is ismertetett vegyi eljárásának, valamint a mikroszkópia tudósa, J. B. Reade papírkép-eljárásának. Nem terjedt el John Herschel angol csillagász különleges jelentőségű találmánya sem, bár ő egyheti kísérletezés eredményeként üveglemezre készített máig fennmaradt felvételt. E kiváló tudósok megelégedtek a tudományos probléma megoldásával, s – ellentétben Daguerre-rel és Talbot-val – nem foglalkoztak tovább annak gyakorlati anyagi kiaknázásával.

[szerkesztés] Évszámokban

• 1825 – Nicéphore Nièpce egy camera obscurával elkészíti a világ első (ismert) fényképét [1], mely 8 órás expozíciót igényelt, de minősége és a rögzítés hossza miatt még alkalmatlan volt a szabadalmaztatásra.
• 1835 – William Fox Talbot saját eljárásával alig tíz percre csökkentette az expozíciós időt, illetve képeit papírra rögzíti, de szabadalmait annyira levédeti, hogy nem terjednek el, szinte senki sem alkalmazza.
• 1839. január 17. – Louis Daguerre a Francia Akadémián bemutatja Nièpce-szel közös munkájukat a dagerrotípiát, majd szabadalmát még ebben az évben eladja a francia államnak, melynek uralkodója (III. Napóleon közkinccsé dekralálja, mint 'a francia állam ajándékát a világnak'.
• 1839. augusztus 19. – Daguerre a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését.
• 1840 – William Fox Talbot kifejleszti a pozitív/ negatív eljárást, melyet fotogenetikus rajzoknak, később kalotípiának nevez illetve pert indít Daguerre ellen a fotográfia mint szabadalom tulajdonjogát illetően, 5 évvel korábbi eredményeire hivatkozva, de elveszti.
• 1851 – Frederick Scott Archer és Gustave Le Gray szabadalmaztatja a kollódiumos nedves eljárást.
• 1871 – Richard Maddox szabadalmaztatja a zselatinos emulziót, megszületik a modern fotográfiai film.
• 1872 – Louis Ducos du Hauron elkészíti a világ első színes fényképét [2].
• 1876 – F. Hurter és V. C. Driffield elkezd foglalkozni a fényképek érzékenységi jellemzőivel, melyre egy teljesen új tudományágat alkotnak, a fényérzékeny anyagok tulajdonságaival foglalkozó szenzitometriát.
• 1878 – Eadweard Muybridge olyan gyors záridős fényképezőgépet alkotott, mellyel a világon először képessé vált egy mozgássor megörökítésére. [3] A Lumière fivérek Muybridge technikájára alapozták későbbi találmányukat, a cinematográfot.
• 1887 – Az Eastman Kodak Co. a világon először forgalomba hozza a ma is használatos celluloid alapú filmet.
• 1888 – A Kodak forgalomba hozza n°1 box kameráját, mely az első amatőrök által is könnyen kezelhető fényképezőgép, valamint megnyitja első előhívólaborjait, mely révén már nem kellenek kémiai ismeretek a fotografáláshoz, bárki készíthet felvételeket.
• 1891 – Thomas Edison szabadalmaztatja kinetoszkópját (lásd: film)
• 1895 – Auguste és Louis Lumière szabadalmaztatja a cinematográfot, megszületik a film.
• 1898 – A Kodak piacra dobja az első összecsukható kamerát, 'Folding Pocket Kodak' néven.
• 1900 – A Kodak bemutatja első Brownieját. A Brownie-k a következő közel háromnegyed évszázadban (az 1960-as évek végéig) az egyik legnépszerűbb és legsikeresebb fényképezőgéptípusok lesznek, több millió talál belőlük gazdára.
• 1901 – A Kodak piacra dobja a Browniekhoz a 120-as formátumú rollfilmet.
• 1902 – Arthur Korn kigondolja fototelegráfiai elméletét, mely arra irányul, hogy a képeket adattá változtatva azt vezetékeken keresztül nagy távolságokba továbbítsa. Még ebben az évbe kisérletekbe kezd a megvalósítására, melyet siker koronáz (szerkezete a modern fax elődje). 1910-re egész Európában elterjed, 1922-re már a tengeren túlra is képes képet 'exportálni'.
• 1907 – Piacra kerül az Autochrome Lumière (vagy röviden Autokróm), mely az első használható és széles körben elterjedt színes képrözítési eljárás.
• 1912 – A Kodak piacra dobja 'Vest Pocket Kodak' gépéhez a 127-es formátumú rollfilmet.
• 1914 – A Kodak bemutatja autográf rendszerét, mely lehetővé teszi a fényképésznek, hogy az exponálással egyidőben írásos információt (leírást) adhasson a fényképhez. Nem volt nagy sikere, 1932-ben végleg kiment a használatból és csak a digitális fotográfia megjelenésével tért vissza.
• 1923 – Dr. Harold Edgerton szabadalmaztatja találmányát a Xenon 'villanó lámpát' a modern vakut. Ennek egyik változata a stroboszkóp.
• 1925 – A Leica cég piacra dobja a 35mm-es filmet, mely a fotográfiában és a filmben egyaránt alapfilmmé válik. (Mind a mai napig az.)
• 1934 – Bemutatják a 135-ös formátumú filmet, mely lehetővé teszi a 35mm-es film napfényben történő befűzését.
• 1935 – Forgalomba kerül az első tömegesen is használató színes film, a Kodachrome, illetve 1936-ban az Agfacolor – robbanásszerűen elterjed a színes fotográfia.
• 1948 – Victor Hasselblad svéd feltaláló bemutatja a róla elnevezett Hasselblad kamerát.
• 1948 – Edwin H. Land piacra dobja az első Polaroid kamerát.
• 1957 – Kijön az első Asahi Pentax SLR
• 1959 – Forgalomba kerül a Nikon F kamera, mely forradalmasítja a fényképezőgép szerkezetét, az optikák a ma is használatos F-bajonettel kapcsolódnak a géphez, illetve teljesen átalakítja a képkeresőt.
• 1959 – Az AGFA bemutatja a világ első, teljesen automata fényképezőgépét, az Optimát.
• 1963 – A Kodak piacra dobja az első Instamatic típusú kamerát.
• 1964 – Az első Pentax Spotmatic SLR kamera megjelenésének dátuma.
• 1973 – A Fairchild Semiconductor (a Szilícium-völgy első cégeinek egyike) bemutatja az első nagyformátumú képek készítésére alkalmas CCD chipet (100 sor és 100 oszlop)
• 1986 – A Kodak tudósai elkészítik az első megapixel szenzoros fényképezőgépet.
• 2003 – A Kodak kiadja a világ első LED kijelzőjű digitális kameráját.

[szerkesztés] Lásd még

• Magyar fotótörténet