Łacinka ábécé
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A łacinka ábécé (mai belarusz cirill írással: лацінка) a belarusz nyelv tradicionális, latin betűs írásmódja. A belarusz nyelvet eredetileg cirill betűkkel írták, de a reformáció idején áttértek a latin betűs írásmódra, melyet łacinkának neveztek. Az első ilyen mű a Witanie na Pierwszy Wiazd z Krolowca do Kadlubka Saskiego Wilenskiego volt, melyet 1642-ben adtak ki Vilniusban (akkoriban Wilno).
Az 1700-as évek elejétől a mai Belarusz Köztársaság lengyel területté vált, és az államnyelv is a lengyel lett. Emellett korlátozott lehetőséggel a łacinka is használatban maradt.
Később, a 19. század folyamán a belarusz irodalmi nyelvvé vált, és hosszú ideig vita tárgya volt a helyesírás. Három irányzat vetélkedett: az egyik a lengyel helyesíráson alapult, a másik az oroszon, a harmadik pedig a łacinka volt. Végül is a század végére általánossá vált a ma is használt cirill betűs írás. Azóta csak a belarusz emigráció használja a latin írást.
1991-től, az ország függetlenné válástól kezdve ismét elindult egy mozgalom a latin írás visszaállításért. A legnagyobb probléma azonban az, hogy nem sikerült megegyezésre jutni a pontos helyesírásról.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A łacinka ábécé
Az ábécé 32 betűből áll:
Az ábécének nem része, de önálló hangot jelölnek a következő betűkapcsolatok: ch, dz, dź, dž. Ezen kívül idegen nevek és meg nem honosult szavak írásában előfordulhatnak a q, w, x betűk is.
[szerkesztés] A cirill betűs ábécé átírása łacinkára
| Cirill betű | Łacinka átírás | Megjegyzés |
|---|---|---|
| А | a | |
| Б | b | |
| В | v | |
| Г | h, g | idegen eredetű szavakban és nevekben g: Магдэбургскі – Magdeburgski |
| Д | d | |
| Е | ie, je, e | – szó elején, magánhangzók és ' után je: праект – prajekt - l után e: лес – les - máskor ie: без – biez |
| Ё | io, jo, o | – szó elején, magánhangzók és ' után jo: ён – jon - l után o: лёд – lod - máskor io: цёр – cior |
| Ж | ž | |
| З | z, ź | за -> za, зе -> źe, зё -> źo, зі -> źi, зо -> zo, зу -> zu, зы -> zy, зь -> ź, зэ -> ze, зю -> źu, зя -> źa, з+mássalhangzó -> z+mássalhangzó |
| І | i, ji | – szó elején, magánhangzók és ' után ji: ім – jim - máskor i: ліс – lis |
| Й | j | |
| К | k | |
| Л | ł, l | – е, ё, і, ю, я előtt l: лёд – lod - ль -> l: соль – sol - máskor ł: луг – łuh |
| М | m | |
| Н | n, ń | на -> na, не -> ńe, нё -> ńo, ні -> ńi, но -> no, ну -> nu, ны -> ny, нь -> ń, нэ -> ne, ню -> ńu, ня -> ńa, н+mássalhangzó -> n+mássalhangzó |
| О | o | |
| П | p | |
| Р | r | |
| С | s, ś | са -> sa, се -> śe, сё -> śo, сі -> śi, со -> so, су -> su, сы -> sy, сь -> ś, сэ -> se, сю -> śu, ся -> śa, с+mássalhangzó -> s+mássalhangzó |
| Т | t | |
| У | u | |
| Ў | ŭ | |
| Ф | f | |
| Х | ch | |
| Ц | c, ć | ца -> ca, це -> će, цё -> ćo, ці -> ći, цо -> co, цу -> cu, цы -> cy, ць -> ć, цэ -> ce, цю -> ću, ця -> ća, ц+mássalhangzó -> c+mássalhangzó |
| Ч | č | |
| Ш | š | |
| Ы | y | |
| Ь | ' | з, л, н, с, ц után nem írjuk át, helyette a ź, l, ń, ś, ć használandó |
| Э | e | |
| Ю | iu, ju, u | – szó elején, magánhangzók és ' után ju: маю – maju - l után u: люг – luh - máskor iu: бю – biu |
| Я | ia, ja, a | – szó elején, magánhangzók és ' után ja: п’яны – pjany - l után a: лясы – lasy - máskor ia: мяккі – miakki |
| ’ | – | mássalhangzó után a lágy magánhangzókat nem i-vel, hanem j-vel írjuk át: д’ябал – djabał (és nem *diabał!) |
[szerkesztés] Megjegyzés
Eredetileg a łacinka nagyon hasonlított a lengyel írásra. A ma használatos č, š, v, ž helyett a lengyeles cz, sz, w, ż formákat használták.
