Újpogányság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.
Az ezen a lapon látható jelölés 2005 júniusából származik.

Napjainkban egyre népszerűbbek azok a vallások, melyek az ún. neopogány, vagy újpogány mozgalomhoz tartoznak. Ezek a kereszténység előtti vallásokat próbálják újjáéleszteni. Ezek közül a legnépszerűbb a wicca, mely a 20. század közepe táján jött létre, de gyökerei a 19. századba, sőt világszemléletében a legősibb időkig visszanyúlik.

Az újpogány hitközösségek az ősi pogány- és varázslatos, bűvös hagyományokat hozzák át a modern korba. Az „újpogány” elnevezés a különféle változatos, de sok közös elemet tartalmazó hitrendszerek egy gyüjtőfogalma, mely magába foglalja a kereszténység előtti északnyugat-európai vallásoktól (mint a druidizmus, nord- és viking hitek) kezdve az Ízisz, Mithrász és az ókori Róma államvallásán keresztül a különböző wicca csoportokat, de az ásatrút, sámánizmust és az indián vallásokat, valamint más hasonló elképzeléseket is. Fontos megjegyezni, hogy némely újpogány nem tartja össze nem illőnek az újpogányság gyakorlatát egy másik hithez való hívői ragaszkodással. Például Haitin általános gyakorlat a katolikus mise utáni vudu szertartás (azt mondják, Haitiben sok katolikus él, de mindenki vudu), vagy a zsidó Kabbala is ilyen pogány szemléletnek tekinthető.

A újpogányok hitei és gyakorlatai szélsőségesen változatosak, szinte annyi hitrendszer van amennyi újpogány, az egyenlőségre való törekvés mellett sok követőjük hisz a természet tiszteletében, aktívak az ökológiában, ősi mitológiákat támasztanak fel, mágiát tanulnak és gyakran hisznek az újraszületésben.

A régi pogányságot újraélsztő újpogányok általában ősi mitológiák mondáiból táplálkoznak. Például Margaret Murray 1920-as években a wiccát „Régi Vallás”-nak nevezte, és azóta követői gyakran így hívják hitüket. Az 1990-es évekig főleg a földalatti európai pogányságból és más istennőkultuszból vonzott követőket, de mostanában inkább a helyi népi gyógyítók, kis csoportok és a sokszínű, változatos istennő hagyományokból építkeznek. Az antik civilizációk mitológiáit általában nem tekintik szó szerinti történeteknek olyan tekintetben, mint például ahogy a keresztény fundamentalisták a Bibliát értelmezik, sőt még szentírásnak sem tekintik azokat, mert a legtöbb újpogány annak még a gondolatát is elutasítja.

Az újpogányság mitológiai forrásai számottevőek a kelta, nord, görög, római, sumér, egyiptomi és másokat is beleértve. Valószínűleg nem található olyan ismert mitológia vagy vallásos gyakorlat sem, amit egyik-másik csoport nem használt volna forrásként. Némely csoportok csak egy hagyományt ápolnak, míg mások néhányra, vagy sokra támaszkodnak. Minden mitológiának bizonyára van valamilyen szempontból értelmezhetető igazságtartalma, amit egyesek hisznek és az újpogányok kölcsönöznek, vagy átvesznek ezekből mindent ami számukra hasznosnak mutatkozik. Például Doreen Valiente Az Istennő megbízása című könyvében szabadon használt Charles Leland 1901-ben írt Aradia, avagy a boszorkányok evangéliuma című munkájából és Aleister Crowley írásaiból. Azokból ismeretes az újpogány választékosságot jól megvilágító szövegrész, melyet az istennő felidézésére használnak: „Hallgass a Nagy Anya szavára, őt a régiek Artemisz, Astarté, Dióne, Melusíne, Afrodité, Diana, Brigid és sok más néven ismertek…”.

Egyes újpogányok keresztény, zsidó és buddhista elemeket is felhasználnak, és mivel hitük rugalmassága minden hitet be tud foglalni, gyakran előfordul, hogy e pogányság más megalapozott hitgyakorlatokkal él együtt.

Bár a neopogány vallások közül néhánynak van bejegyzett egyháza (Magyarországon ilyen pl. a Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyháza), mégsincs egy hivatalos szerv ami mindannyiukat összefogná. Ezt a szerepet igyekszik a Pagan Federation International (PFI) betölteni.

[szerkesztés] Istenképzet

Némelyek hisznek egy legfelsőbb lényben. Sokan hisznek egy kettősségben, istenben és istennőben. Mások úgy hiszik, hogy a lélek-lények a világmindenségben és az egész természetben megszámlálhatatlanok, azaz Isten minden és mindenben, vagyis az egy isten: minden. A nagy Földanya, vagy Anyatermészet a legtiszteltebb istenség, de az istenség mindenben jelenlévő és változatos módokon nyilvánulhat meg mindenben és bármikor.

[szerkesztés] Megtestesülések

Egyetlen emberi formát öltött istenséget sem imádnak, minthogy a természet egészét és az egész világmindenséget az isten és istennő (vagy istenek és istennők) megtestesülésének tartják, így szerintük minden egyenlő spirituális értékű, emiatt akármi is tiszteletet és megbecsülést érdemel.

[szerkesztés] A világmindeség és az élet eredete

Az újpogányok hite és a tudományos megfigyelések között a fizikai világ és az ember eredetének területén általában nincs ellentmondás. Sokan hisznek egy legfelsőbb értelemben, ami létrehozta az Úristen-Istennő kettősségét, akik azután megteremtették az istenek és istennők lélekvilágát a világmindenséggel és a természettel együtt.

[szerkesztés] A halál után

Sokan hisznek a másvilágban eltöltött kis nyugalom és felerősödés utáni (valamilyen formában való) testi újraszületésben. Általában nincs olyan fogalmuk, ami a poklot a bűnhődés helyének gondolná, de néhányan hiszik, hogy az életben elkövetett méltánytalanságok, bűnök, a halál után a lelket szenvedés állapotának csapdájában tarthatják. A boszorkányság (wicca) egy része hiszi, hogy szellemük a családjukat őrző halott őseikkel kapcsolatban áll. Vannak, akik hiszik, hogy az életerő valamilyen ismeretlen formában néha megmarad a halál után is (innen származnak az élőhalottakról szóló történetek is). Vannak akik hisznek különböző lelki pihenő helyek létezésében. Végül sokan gondolják úgy, hogy nem tudjuk, vagy nem tudhatjuk, mi történik a halál után.

[szerkesztés] Miért van gonosz?

Szerintük a „gonosz” nem más mint egy kibillent egyensúly. Legtöbben úgy hiszik, hogy gonosz nem létezik, hanem az emberek néha hibákat követnek el. A bűn annak a következménye, hogy néha elfelejtjük, hogy mi az általános lélekkel egyek vagyunk.

[szerkesztés] Megváltás

A “megváltás” egy lényegtelen fogalom. Sokkal fontossabb annál az, hogy az embereknek módjukban áll egymással és a természettel való egyensúlyt és összhangot kialakítani. Az odavezető út a csoportos szertartásokon, táncokon, énekléseken, kántolásokon, imádkozáson, elmélkedésen, transzon, a megváltoztatott tudatállapoton, metafizikán, varázslaton, istenségek elhívásán keresztül vezet. Általánosan alkalmazott közbenjárók spiritiszták médiumjai, látnokok, sámánok és varázstáblák. Az erkölcsi döntéseket az a hitük befolyásolja, hogy halál után a döntések alapján kapnak jutalmat vagy büntetést.

[szerkesztés] Érdemtelen szenvedés

Nem hiszik hogy Sátán, vagy démonjaik okozzák a szenvedést. Némelyek hisznek egy, a karmához hasonló elvben, azaz, hogy a gonosz élet természetesen eredményez szenvedést ebben, vagy a következő életekben. Sokan a szenvedést egyfajta, az egyén földi, vagy kozmikus létében lévő lelki kiegyensúlyozatlanságnak tekintik.

[szerkesztés] Mai kor kérdései

Az abortuszt nem ítélik el, és nincs erről hivatalos álláspontjuk sem. Az ezzel kapcsolatos hiteik nagyon széles skálán változnak. A válás, homoszexualitás és nemek egyenlősége tekintetében nagy tiszteletben tartják az emberi egyenlőséget, a nézetek egyenlőségét. Sokan hisznek a közösségi aktivitásban, különösen a környezetvédelem területén, minthogy hitük központját az emberi egyenlőség és a természet kölcsönös függősége és a földanya (nem anyaföld!) imádása képezi.