Tiziano Vecellio
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Tiziano Vecellio (1485? – 1576) a velencei érett reneszánsz egyik legnagyobb festője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Születési dátuma bizonytalan. Ő maga egy II. Fülöp királynak írt levelében 1477-et írt, de a művészettörténészek ezt valószínűtlennek tartják. Szülei testvérével együtt Velencébe küldték ott élő nagybátyjukhoz, hogy mesterséget tanuljanak. Tiziano Sebastiano Zuccati mozaikkészítőnél, majd Gentile Bellininél, a legnevesebb velencei művészcsalád egyik tagjánál tanult, később átkerült Giovannihoz, az előbbi fivéréhez. Megismerkedett Giorgio Barbarelli da Castelfrancoval, aki Giorgione néven kora másik nagy festője volt, és akivel annak 1510-ben bekövetkezett haláláig közös munkákat is vállaltak, illetve az olajfestés újabb és újabb technikáit fejlesztették ki együtt. 1516-ban Bellini halála után Tiziano lett a köztársaság hivatalos festője. Első nagyszabású munkája az Égi és földi szerelem illetve a Mária mennybemenetele című oltárkép. Életrajzírói szerint jó modorú, vonzó férfi és jó társalgó volt. Több hercegi udvar versengett érte, V. Károly udvari portréfestője lett, majd Károly utódja II. Fülöp is támogatta és megbízásokkal látta el Tizianot. Élete utolsó éveiben látása megromlott, de a festést akkor sem hagyta abba, utolsó korszaka már átvezet a manierizmusba. 1576-ban, 92 (?) évesen egy pestisjárvány vitte el.
[szerkesztés] Művei
- Égi és földi szerelem
- Urbinoi Vénusz
- II. Federico Gonzaga képmása
- V. Károly képmása
- Izabella császárné arcképe
- Vénusz és Adonisz
