Nátrium-nitrát
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Nátrium-nitrát | |
---|---|
Általános | |
Magyar név | Nátrium-nitrát |
IUPAC név | Sodium nitrate |
Egyéb nevek | Chilei salétrom |
Képlet | |
Moláris tömeg | 84,9947 g/mol |
Megjelenés | Fehér por, színtelen kristályok |
CAS-szám | [7631-99-4] |
EINECS (EG) szám | – |
EG-Index szám | - |
Tulajdonságok | |
Sűrűség és halmazállapot | 2,26 g/cm3, szilárd |
Oldhatóság vízben | 874 g/l, 20 °C |
Olvadáspont | 308 °C (581 K) |
Forráspont | bomlik,380 °C |
Szerkezet | |
Kristályszerkezet | |
Fizikai állandók | |
Képződéshő | kJ/mol |
Moláris hőkapacitás | J/(mol·K) |
Veszélyességi jellemzők | |
EU osztályozás | Oxidáló, égést tápláló (O) Ártalmas (Xn) |
R-mondatok | R8, R22, R36 |
S-mondatok | R22, R24, R41 |
Lobbanáspont | nem éghető |
RTECS szám | WC5600000 |
Rokon vegyületek | |
Azonos anion | Nitrátok |
Azonos kation | szervetlen nátriumvegyületek |
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A nátrium-nitrát (NaNO3) (nem keverendő a nátrium-nitriddel és nátrium-nitrittel) egy nátrium-só, amit műtrágyákban, robbanószerekben és szilárd rakétahajtóanyagokban valamint üveg- és cserépzománcként és tartósítószerként használnak.
A XIX. század végén az úgynevezett "Chilei salétrom" bányászata olyan nagy üzlet volt, hogy a leggazdagabb salétromtartalmú területek felett Peru, Chile és Bolívia között kitört a Csendes-óceáni háború. A föld legnagyobb készlete a chilei Atacama-sivatagban található, és jelentős bányászat folyt itt egyészen az 1940-es évekig, mikor a salétrom értéke hatalmasat zuhant. A régi bányászvárosokat az UNESCO 2005-ben a világörökség részének nyílvánította. A bányászaton kívül a salétrom egy másik forrása a vegyipari módszerekkel történő előállítás, amikor salétromsav és nátrium-karbonát reakciójából keletkezik.
[szerkesztés] Felhasználási területek
A XIX. század végén nagy mannyiségben használták puskapor előállításához, többek között ez okozta a Csendes-óceáni háború kirobbanását.
Élelmiszerekben tartósítóként alkalmazzák E251 néven. Leveles zöldségekben természetes úton is előfordul, ezen kívül megtalálható még sajtokban, húsételekben, pizzákban. A maximum napi beviteli mennyiség 3,7 mg/testsúlykg. Közvetlen egészségügyi kockázata nincs, bár hő és savas környezet hatására nátrium-nitritté alakulhat, melyből káros nitroaminok képződhetnek Ezeknek rákkeltő hatást tulajdonítanak.
A puskapor előállítása során oxidálószerként használják a kálium-nitrát helyett.
Nagy hőkapacitása miatt naperőművekben is alkalmazható.[1]