Marija Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnő (1890–1958)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Marija Pavlovna nagyhercegnő
ifjabb Marija Pavlovna
Született:
1890. április 18. Szentpétervár; Orosz Birodalom
Meghalt:
1958. december 13. (68 évesen) Mainau; Németország

Marija Pavlovna nagyhercegnő (oroszul: Великая Княгиня Мария Павловна Романовa; Szentpétervár, 1890. április 18. – Mainau, 1958. december 13.) orosz nagyhercegnő, Pavel Alekszandrovics nagyherceg lánya.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Fiatalkora 1.2 Házassága 1.3 A világháború és a forradalom 1.4 Halála 2 Jegyzetek 3 Források

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Fiatalkora

Marija Pavel Alekszandrovics nagyherceg és Alekszandra Georgijevna nagyhercegné első gyermekeként jött a világra. Mivel a családban volt már egy Marija Pavlovna, ezért a kis Marija azonnal a „fiatalabb Marija Pavlovnaként” vagy „Marie”-ként szerepelt mindenhol.

Édesanyja belehalt második gyermeke, Dmitrij nagyherceg szülésébe, így Pavel nagyherceg egyedül maradt a gyermekeivel.

1902-ben Pavel összeházasodott Olga Valerianovna Karnovával, aki korábban egy tiszt felesége volt. Pavelt emiatt száműzték Oroszországból, Dmitrij és Marija nevelését pedig Pavel bátyjára, Szergej Alekszandrovics nagyhercegre és feleségére, Jelizaveta Fjodorovnára bízták.

Szergej és Jelizaveta saját gyermekeikként szerették Mariját és Dmitrijt, a gyerekek pedig szüleikként tekintettek a párra. A családi boldogság azonban nem tartott sokáig: 1905-ben egy merénylet során meghalt Szergej nagyherceg. Marija és Dmitrij gyámságát a cár, II. Miklós vállalta magára Szergej helyett. Jelizaveta Fjodorovna zárdába vonult, de továbbra is gondoskodott nevelt gyermekeiről. Marija csinos, öntudatos és vidám lánnyá serdült, akiről nagynénjének, Marija Georgijevna nagyhercegnének ez volt a véleménye: „Élettel és határtalan boldogsággal volt tele, azonban hajlott a makacsságra és az önzésre, amivel nehéz volt mit kezdeni.” ^[1]

1905-ben a cár megbocsátott Pavel nagyhercegnenk, és hazahívta száműzetéséből. A nagyherceg nem akarta elvenni a gyermekeit Jelizaveta Fjodorovnától, ezért nem követelte vissza őket magának.

[szerkesztés] Házassága

1908. május 3-án Marija feleségül ment Vilmos svéd királyi herceghez, V. Gusztáv és Viktória badeni hercegnő második fiához. A házasság eleinte sikeresenek látszott, és úgy tűnt, Marija örül, hogy elszabadulhatott az otthonától. „Akkor majd végre együtt utazgathatunk és úgy élhetünk, ahogyan csak szeretnénk. Györnyörű élet elé nézek, egy szerelemmel és boldogsággal teli élet elé, pont úgy, ahogyan azt legutóbbi leveleidben megírtad.” ^[2] – írta Marija Vilmosnak egyik levelében. 1909. május 8-án megszületett egyetlen gyermekük, Lennart.

A házasságról azonban hamar kiderült, hogy nem működik. Vilmost alig látta a herceg tengerésztiszti kötelezettségei miatt, a svéd királyi családba pedig nem tudott beilleszkedni.

Marija magányos volt és szomorú, később beteg lett. A családja vitte haza Oroszországba 1913-ban, majd nemsokára megkezdődtek a tárgyalások a válással kapcsolatban. Marija végül elválhatott Vilmostól, azonban Svédországban kellett hagynia a fiát.

Marija később a nevelőanyját okolta a „sürgetésért, amiért ki akart engem házasítani, és minden olyan gondolat hiányáért, ami egy ilyen szerződés érzelmi oldalára vonatkozott volna.” ^[3]. Nemcsak emiatt neheztelt a nagynénjére: őt okolta azért, hogy az apjuk elhagyta őket.

A nagyhercegnő ezután fivérével, Dmitrijjel élt. Kettejük kapcsolata nagyon bensőséges volt, annak ellenére, hogy Dmitrij nagyra becsülte Szergejt és Jelizavetát.

[szerkesztés] A világháború és a forradalom

Az első világháború kitörésével Marija önkéntes ápolónőnek jelentkezett egy pszkovi kórházba. Ezekben az időkben javult meg a kapcsolata Jelizaveta Fjodorovnával: leveleztek, és rendszeresen meglátogatta őt a zárdában.

1916-ban Dmitrij is részt vett Raszpuytin meggyilkolásában. A cár – bár nem száműzte őt – a perzsa frontra küldte harcolni. Marija hiába írt könyörgő levelet a cárnak; II. Miklóst ez nem hatotta meg. Mint később kiderült, végül ez az áthelyezés mentette meg Dmitrijt a bolsevikoktól.

1917-ben Marija másodszor is megházasodott, ezúttal Szergej Mihajlovics Putjatyin herceghez ment hozzá. Egy fiuk született, Roman Szergejevics herceg. 1919-ben Marija és a férje a kis Romant apai nagyszüleire bízták, ők maguk pedig elmenekültek az országból a bolsevikok elől.

Először Marija unokatestvéréhez, Mária román királynéhoz (aki anyai ágon származott a Romanov-családból) mentek, Romániába. Később Párizsba, majd végül Londonba utaztak.

Innét küldettek el Romanért, azonban azt a hírt kapták, hogy a kisbaba meghalt egy bélbetegségben. Putjatyin herceggel a házassága tönkrement, végül elváltak. Marija ettől kezdve öccsével élt, és a családi ékszerek eladásából tartották fenn magukat. Később Párizsban Marija nyitott egy textilboltot, ami a „Kitmir” néven üzemelt. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, és szépen jövedelmezett.

Marija két könyvet is írt az életéről: az egyik az Amit tudtam, a másik az Egy hercegnő száműzetésben. Ezekben sajátos látásmóddal kritizálja a neveltetését és életpályáját.

Marija később élt Németországban, Svédországban, Biarritzban, majd Spanyolországban a spanyol királyné meghívására. Tizenkét évet töltött az Egyesült Államokban, ahonnan végül Argentínába költözött, mert az USA elismerte a Szovjetuniót. Buenos Airesben lakott, ám a második világháború után visszaköltözött Európába.

[szerkesztés] Halála

Marija saját elmondása szerint egész életében magányos volt. Fiával, Lennarttal nem tudott jó kapcsolatot kialakítani, másik gyermeke pedig korán meghalt. Egyetlen társa öccse, Dmitrij volt, akinek 1942-ben bekövetkezett halálát óriási csapásként érte meg. 1958-ban halt meg, Konstanz egyik határvárosában, Mainauban.

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Források

• Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma