Máté (település)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Máté, (1899-ig Matyiszova, szlovákul Matysová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. 2001-ben 88 lakosából 87 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Ólublótól közúton 16 km-re, légvonalban 5 km-re északkeletre fekszik.
[szerkesztés] Története
1408-ban Mathezhaw néven említik először a lublói vár birtokaként, abban az oklevélben, melyben Luxemburgi Zsigmond az uradalmat Perényi Imrének adta. Nevét alapítójáról, egy Máté nevű soltészról kapta, aki a 14. század végén telepedett le itt. A település 1408 körül elpusztult, a 16. században ruszinokkal telepítették újra, ekkor a palocsai uradalomhoz tartozott. Birtokosai a Palocsai Horváthok a 17. század elején újabb telepítést végeztek. A 18. század elején járványok tizedelték a lakosságot. 1787-ben 58, 1828-ban 68 ház volt a faluban. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, mészégetéssel, szövéssel foglalkoztak. 1846-ban tífusz, 1871-ben és 1873-ban kolerajárvány pusztított.
Vályi András szerint "MATISOVA. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura B. Palocsay Uraság, lakosai leg inkább ó hitûek, fekszik Poprád vize mellett, Héthárshoz 2 1/4 mértföldnyire, határja nehezen miveltetik. " [1]
Fényes Elek szerint "Matisova, orosz falu, Sáros vmegyében, Szepes vármegye szélén, ut. postája Lublyóhoz 1/4 mfd. 4 rom., 508 g. kath. lak. Gör. kath. paroch. Földe hideg, köves és sovány; fenyvese derék. F. u. Palocsai Horváth." [2]
1910-ben 494, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott. Lengyelország lerohanása előtt 1939. auguszus 8-án előbb szlovák, majd német katonaság vonult be a faluba, mely 1945. január 24-én szabadult fel. A telefont és a vizet 1957-ben az áramot 1959-ben vezették be. Az autóbuszközlekedés 1960-ban indult meg, az utakat is ekkor portlanították. Kutúrháza 1969-ben épült.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1833-ban épült, 1938-ban megújították. Az ikonok közül több 17. századi festmény található a templomban.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- ^ Vályi András: Magyar Országnak leírása Buda, 1796. [1]
- ^ Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára Pest, 1851 [2]
Az Ólublói járás települései
 |
|
|---|---|
|
Ólubló (Stará Ľubovňa) Abroncsos (Obručné) · Alsózúgó (Nižné Ružbachy) · Berkenyéd (Jarabina) · Csércs (Čirč) · Erdős (Lesnica) · Feketekút (Šambron) · Felsőkánya (Šarišské Jastrabie) · Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy) · Gnézda (Hniezdne) · Györkvágása (Ďurková) · Hajtóka (Hajtovka) · Hársád (Litmanová) · Határhely (Hraničné) · Helivágása (Haligovce) · Hosszúvágás (Legnava) · Kalács (Kolačkov) · Kijó (Kyjov) · Kishárs (Malý Lipník) · Kislomnic (Lomnička) · Komlóskert (Chmeľnica) · Kormos (Hromoš) · Kövesfalva (Kamienka) · Kristályfalu (Veľká Lesná) · Kriványpusztamező (Pusté Pole) · Lackvágása (Lacková) · Lublókorompa (Kremná) · Lubotény (Ľubotín) · Máté (Matysová) · Nagyhársas (Veľký Lipník) · Nagymajor (Stráňany) · Orló (Orlov) · Palocsa (Plaveč) · Palonca (Plavnica) · Podolin (Podolínec) · Poprádfalu (Forbasy) · Poprádófalu (Starina) · Poprádökrös (Ruská Voľa nad Popradom) · Poprádremete (Mníšek nad Popradom) · Pusztamező (Vislanka) · Sárosújlak (Údol) · Szepesjakabfalva (Jakubany) · Szulin (Sulín) · Újlubló (Nová Ľubovňa) |
|
)