Libéria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Libériai Köztársaság
Republic of Liberia

Libéria zászlaja Libéria címere
Nemzeti mottó: The love of liberty brought us here (angolul: A szabadság szeretete hozott minket ide
Himnusz: All Hail, Liberia, Hail!
Főváros	Monrovia
Államforma	elnöki köztársaság
- Elnök	Ellen Johnson-Sirleaf
Hivatalos nyelv	angol
Függetlenség
- kikiáltása	1847. Július 26.
Terület
- Összes	96 320 km² (101.)
- Víz (%)	13,5%
Népesség
- 2005 évi becslés	3 482 211  (129.)
- Népsűrűség	36,2 fő/km²
GDP
- Összes
- Egy főre jutó
HDI ()	(.) –
Pénznem	Libériai dollár (LRD)
Időzóna	GMT (UTC)
Internet TLD	.lr
Nemzetközi gépkocsijel	LB
Hívószám	+231
Sierra Leone Guinea Elefántcsont- part MONROVIA Voinjama Yekepa Gbamga Tubmanburg Robertsport Harbel Buchanan Zwedru Greenville Harper A t l a n t i - ó c e á n Wuteve-hegy térkép szerkesztése

Libéria független állam Nyugat-Afrikában, amely Sierra Leonéval, Guineával és Elefántcsontparttal határos.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Domborzat 1.2 Vízrajz 1.3 Éghajlat 1.4 Élővilág, természetvédelem 1.4.1 Nemzeti parkjai 1.4.2 Természeti világörökségei 2 Történelme 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Politikai pártok 3.3.1 Elnökök 3.4 Közigazgatási felosztás 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb települések 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Általános adatok 5.2 Gazdasági ágazatok 5.2.1 Mezőgazdaság 5.2.2 Ipar 5.2.3 Kereskedelem 5.2.4 Az országra jellemző egyéb ágazatok 6 Közlekedés 7 Kultúra 7.1 Oktatási rendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Tudomány 7.4 Művészetek 7.5 Hagyományok, néprajz 7.6 Gasztronómia 8 Turizmus 9 Sport 10 Média 11 Ünnepek 12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

A nyugat-afrikai ország 550 km hosszú, mocsaras síksággal érintkezik az Atlanti-óceánnal. Az ország nagy része a 200-400 m magas, hullámos felszínű, folyók által felszabdalt Guineai-küszöbön terül el. Északi részén hegységek fekszenek: Nimba-, Wologisi-hegység. Legmagasabb pontja a Wutibih (1381 m). Legjelentősebb folyók: Saint Jon, Saint Paul.

[szerkesztés] Domborzat

[szerkesztés] Vízrajz

[szerkesztés] Éghajlat

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

[szerkesztés] Természeti világörökségei

[szerkesztés] Történelme

Antropológiai kutatások szerint Libéria térségének lakossága legkésőbb a XII. századra, de inkább régebbre megy vissza. A mende nyelvű népek nyugat felé terjeszkedtek, délre, az Atlanti-óceán felé szorítva számos kisebb etnikai csoportot. Ezek a népmozgások összefüggtek a régi szudáni Mali Birodalom 1375-ös bukásával, később a Szonghai Birodalom 1591-ben bekövetkezett bukásával. Ezen kívül hatott a belső vidékek elsivatagosodása, amely lakóit elköltözésre kényszerítette. Ezek az újonnan érkező emberek ismerték a pamutfonalat, a szövést, a vasmegmunkálást, rizst és szorgumot termesztettek, társadalmi és politikai intézményeiket a Mali és a Szonghai Birodalomtól örökölték.

Az ország partvidéke a 15. század-tól vált ismertté a portugál hajósok előtt. A 16-18. század között a kikötőket folyamatosan rabszolga-kereskedők dúlták fel. 1822-ben kezdődött az USA-ban felszabadított néger rabszolgák letelepítése a területre, majd a bevándorlók telepeinek egyesítése által alakult meg 1847. július 26-án Libéria, amely sokáig Nyugat-Afrika egyedüli független állama volt.

A telepesek szemében Afrika az ígéret földje volt, de nem integrálódtak az afrikai társadalomba. Afrikában ők az "amerikaiak". Az állam szimbólumai - a zászló, a jelszó, a címer - és a kormányzat formái az alapítók amerikai hátterét idézik. Az amerikai libériaiak vallásgyakorlata, szokásai és kultúrája a polgárháború előtti amerikai Dél viszonyaiban gyökereztek. Ezek az eszmék közvetítésükkel nagy hatást gyakoroltak a bennszülött afrikaiakra. Az új nemzet, ahogy ők felfogták, a telepes közösség és a hozzájuk asszimilálódó afrikaiak egybefejlődése. A partvidéki "amerikaiak" és a belső vidékek "bennszülöttei" közötti örökös ellenségeskedés visszatérő témája az ország történetének. Az amerikai-libériai kisebbség többnyire sikeresen törekedett a dominanciára és arra, hogy önmagukra mint a bennszülöttek megmentőire tekintsenek. Az ország neve az újlatin nyelveken és a latinban "a szabadság földje" jelentéssel bír, a hazáé, ahol nincs rabszolgaság.

Történelme során Libéria élvezte az Amerikai Egyesült Államok támogatását, nem hivatalos együttműködését. Libéria kormányzata, amelynek mintája az Amerikai Egyesült Államoké volt, formájában demokratikus volt, de lényegében nem. 1877 után az True Wigh Party monopolizálta a politikai hatalmat az országban, a választott tisztségek elosztása a párton belül dőlt el, a választás lényegében kinevezéssé silányult. Az egymást követő kormányoknak két problémával kellett küzdeni: egyik a szomszédos gyarmati hatalmak, Nagy-Britannnia és Franciaország nyomása, a másik a pénzügyi bizonytalanság - mindkettő veszélyeztette az ország szuverenitását. Libéria függetlens tudott maradni Afrika gyarmatosításakor, de kiterjedt területeket vesztett, amelyeket Nagy-Britannia és Franciaország annektált. Gazdasági fejlődését hátráltatta a libériai árucikkek piacvesztése a XIX. század végén és a túlzott eladósodás miatti hitelképtelenség. A hiteltörlesztés tőkét vont el a gazdaságtól.

Két jelentős esemény mozdította ki Libériát az elszigeteltségből. Az első 1926-ban volt: nagy koncessziós területet kapott az amerikai tulajdonú Firestone Plantation Company; ez lett az első lépés a libériai gazdaság (korlátozott) modernizálásában. A másik fontos esemény a II. világháború volt, amikor az Amerikai Egyesült Államok műszaki és gazdasági segítséget nyújtott Libériának, elősegítendő a gazdasági fejlődést és társadalmi változásokat.

Az ország 1945-től tagja az ENSZ-nek.

1980-ban Samuel Doe őrmester katonai puccsal megdöntötte az addig stabil államrendet. 1985-ben választási győzelmével megerősítette hatalmát. 1990-ben Charles Taylor, Doe korábbi munkatársa gerilláival támadást intézett a főváros ellen. Doe-t meggyilkolták. Taylorék 1991-ben fegyverszünetet kötöttek Prince Johnsonnal, aki szintén aspirált az elnöki székre, s átmeneti elnöknek Amos Sawyert nevezték ki. 1992-ben azonban újra harcok kezdődtek. 1993-ra az ország szinte ketté szakadt, keleten Taylorék, nyugaton Johnsonék irányítottak. 2003 közepén végül az Egyesült Nemzetek Szervezet által kiküldött afrikai békefenntartó csapatok elfogták Taylort, Nigériába szállították és megkezdődött a békés állapotok helyreállítása.

Taylor távozása után 2003 végén ideiglenes kormány alakult. Elsődleges feladata a tisztességes és békés választások előkészítése volt. A békefenntartó csapatok védelme alatt Libériában sikeresen megtartották a 2005 őszi elnökválasztást. Október 11-én 23 jelölt indult, legesélyesebbnek George Weah kru nemzetiségű, nemzetközi hírű futballista számított. Az első fordulóban egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges többséget, a második fordulóba Weah és Ellen Johnson-Sirleaf jutott. A november 8-án tartott második fordulót döntő fölénnyel Ellen Johnson-Sirleaf nyerte, egy Harvardon végzett közgazdász. Mindkét forduló békés és rendezett volt, a libériaiak ezrei vártak türelmesen, hogy leadhassák szavazatukat.

Az Amnesty International 2006. évi összefoglalója a libériai helyzetről: "Az erőszak elszórt kitörései továbbra is veszélyeztetik a békét. A korábbi lázadó harcosok erőszakkal is tiltakoznak lefegyverzésük és leszerelésük ellen, mivel akkor jövedelem nélkül maradnak. Lassú a haladás a rendőrség, a bírósági és büntetőbíróság rendszer megreformálásában, gyakori az erőszak a bűnelkövetőkkel szemben. Elfogadták a Független Emberjogi Országos Bizottság és az Igazság és Megbékélés Bizottsága felállításáról szóló törvényeket. 200 000-nél több belföldi és külföldre távozott menekült tért vissza otthonába, de a föld és tulajdon feletti vita gyakran okoz etnikai feszültséget. Az Egyesült Nemzetek Szervezet ismét szankciókat vezetett be a gyémánt- és fakereskedelem terén. A fegyveres konfliktus idején elkövetett bűnök büntetlenül maradtak."

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

1847 óta Libéria köztársaság. 1984-ben új alkotmányt kapott, az amerikai modellt vették át. Libéria elnöki köztársaság.

Az ország elnökét 6 évre választják, aki az államfő, a kormányfő és a katonai főparancsnok. A parlament 2 kamarás. A felsőháznak a neve a szenátus (15 képviselő) és az alsóháznak a képviselőház (64 képviselő). A fehéreknek nincs szavazati joguk.

[szerkesztés] Politikai pártok

• National Patriotic Party (NPP) – kormánypárt
• Unity Party (UP) – ellenzék
• Liberia Action Party (LAP)
• Liberian People's Party (LPP)
• Liberia Unification Party (LUP)
• National Democratic Party of Liberia (NDPL)
• True Whig Party (TWP)
• United People's Party (UPP)

[szerkesztés] Elnökök

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Libériában 15 régió található:

1. Bomi
2. Bong
3. Gbarpolu
4. Grand Bassa
5. Grand Cape Mount
6. Grand Gedeh
7. Grand Kru
8. Lofa
9. Margibi
10. Maryland
11. Montserrado
12. Nimba
13. River Cess
14. River Gee
15. Sinoe

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

A népességnövekedési ráta 1,91%. A várható átlagos élettartam 52 év. A csecsemőhalandósági ráta igen magas: 130,2‰. A hivatalos nyelv az angol, de emelett még beszélnek 20 törzsi nyelvet is (Gola, Kpelle). Népek: az USA-ból visszatelepített volt rabszolgák (95%), szudáni eredetű törzsek (5%). Három vallás van jelen Libériában: a törzsi vallás (amelyet a lakosság 40%-a követ), a katolikus vallás (40%), és a mohamedán vallás (20%).

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb települések

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

A polgárháborúk teljesen tönkretették az ország gazdaságát, infrastruktúráját, a szolgáltatási tevékenységek szinte teljesen megszűntek. 1997-től kezdve ugyan már kimutatható némi gazdasági fellendülés,különösen az off-shore tevékenység vette kezdetét. Jelenleg a pénzmosás egyik nemzetközi központjának számít, sőt az illegális fegyver-, kábítószer- és gyémántkereskedelem nyugat-afrikai központja is. A GNP értéke nem hivatalos, de a becsült érték 3 630 millió USD. Az egy főre eső évi USD értéke sem hivatalos, a becsült érték 1100 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 60%,ipar 10%,szolgáltatás 30%. Az ENSZ már 2001-ben embargót hirdetett a libériai gyémántra. Az újabb polgárháború még inkább tönkretenné gazdaságát. Az illegális kereskedelem rendkívül magasfokú, így a tényleges kereskedelmi adatok „messze állnak” a valós helyzettől. Az értékes trópusi fák és a gyémánt majd teljes egésze csempészet útján kerül ki Libériából. A hivatalos adatok szerint importjának vezető tétele a kőolaj.

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Média

• Újságok: Patriot, New Liberia (pro Regierung), Inquirer, News, Democrat (Opposition)
• Rádióadók: ELBC (állami), Star Radio (nemeztközi), Radio Veritas (katolikus), DC 101,1 (magán)
• Televízió: DC TV (magán)

[szerkesztés] Ünnepek

Dátum	Ünnep
január 1.	Újév
február 11.	A hajók ünnepe
március 14.	Kitüntetések napja
március 15.	J. J. Roberts emléknapja
április 6.
április 9.
április 13
május 14.	Az egyesítés napja
július 26.	A függetlenség napja
augusztus 24.	A zászló napja
november 1.	A kegyelem napja
november 29.	William V. S. Tubman elnök születésnapja
december 25.	Karácsony

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Országinformációk
• Képek
• TLCafrica- News seite – hírek
• Linkek
• The Liberian Post – napilap

	Az Afrikai Unió tagállamai
Algéria • Angola • Benin • Bissau-Guinea • Botswana • Burkina Faso • Burundi • Comore-szigetek • Csád • Dél-afrikai Köztársaság • Dzsibuti • Egyenlítői-Guinea • Egyiptom • Elefántcsontpart • Eritrea • Etiópia • Gabon • Gambia • Ghána • Guinea • Kamerun • Kenya • Kongói Köztársaság • Kongói Demokratikus Köztársaság • Közép-afrikai Köztársaság • Lesotho • Libéria • Líbia • Madagaszkár • Malawi • Mali • Mauritánia • Mauritius • Mozambik • Namíbia • Niger • Nigéria • Nyugat-Szahara • Ruanda • São Tomé és Príncipe • Seychelle-szigetek • Sierra Leone • Szenegál • Szomália • Szudán • Szváziföld • Tanzánia • Togo • Tunézia • Uganda • Zambia • Zimbabwe • Zöld-foki Köztársaság