Johann Martin Honigberger
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Johann Martin Honigberger (Brassó, 1795. március 10. – Brassó, 1869. december 18.) erdélyi szász orvos, gyógyszerész, orientalista.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Tanulmányait szülővárosában és Besztercén végezte. Azután Romániába ment gyakorlatra s egy év mulva Várnába utazott, ahol hajóra szállt és 1816 decemberében Konstantinápolyba érkezett. Utazási vágyának kielégítése végett a tokati kormányzónál házi orvosi hivatalt vállalt és ezzel együtt Tokatba utazott; egy évi ott tartózkodás után tovább utazott Alexandrettába s Aleppóba, ahol orvosi gyakorlatot folytatott. Betegeskedése miatt Egyiptomba utazott a Níluson föl Kairóba, ahol mialatt gyakorló orvos volt (1820–21), a pestis kiütött, mire ő visszatért Szíriába. Itt kezdte a tehén-himlőbeoltást és hét évig lakott Tripoliban, Beiruthban és a Libanon hegyén.
Utazási szenvedélyétől ösztönöztetve, a sivatagokon keresztül ment Bagdadba s onnét Iszfahánba; ahonnan az orosz-perzsa háború miatt ismét Bagdadba kényszerült visszatérni. Négy hónapi utazás után elérte vágyainak célját Lahorét, ahol mint udvari orvos, gyógyszerész és mechanikus nyert alkalmazást. Négy évi itteni tartózkodása alatt érmeket, régiségeket, növényeket és más tudományos kincset gyűjtött, amelyek segítségével hazájában nyugalmas jövőt reménylett magának biztosítani.
1833-ban elhagyta Lahorét és Multánon, Kabulon, Orenburgon, Moszkván és Szentpéterváron át Brassóba visszatért. 1835-ben keleti öltözetében Bécsbe utazott, onnét Velencébe, Genuába s Párizsba. Itten érem- és régiséggyűjteményének egy részét az ázsiai társaságnak adta át. Azonkívül a szentpétervári, bécsi, párizsi és londoni gyűjtemények is őriznek tőle gyűjtött érmeket és ásványokat. Párizsból Londonba utazott, ahol gyűjteményének egy részét értékesítette; azután Berlinen és Bécsen keresztül visszautazott hazájába.
1836-ban Bécsben tartózkodott. Megismerkedett a homeopathiai gyógymóddal és mint gyakorló orvos Konstantinápolyban telepedett le, ahol az épen akkor uralkodott pestis alatt gyógymódjával nagy hírre tett szert és a legelőkelőbb magánházakhoz meghívták; 1837–38-ban maradt a török fővárosban. Ekkor Ventura tábornok által Máltából meghivást kapott a maharadzsától, hogy ezer rúpia havi fizetés mellett foglalja el lahorei állását. A meghívást elfogadta s Lahoreba utazott. A királyt halálos betegségben találta, amelyből már nem menthette meg; de ő azért annak halála után is 1849-ig maradt az ottani királyi kormány szolgálatában. Ekkor az ottani politikai viszonyok változtával Lahorét elhagyni kényszerült és júl., aug. hónapokat Kashmir hegyi vidékén töltötte, hogy füvészeti ismereteit gyarapítsa. A Lahoreban hagyott új háza s az abban levő kórház tulajdona maradt; a kir. kormánynak tett szolgálataiért pedig az angol kormánytól ezer frt évi nyugdíjat kapott. 1850-ben Londonba utazott és miután Bécsben munkája kiadása miatt hosszabb ideig tartózkodott. Az útkiönyve tiszta jövedelmét hazájának szász iskoláira fordította.
1851. aug. 3. Brassóba érkezett. Rövid itt tartózkodás után Bécsbe s onnét Londonba utazott munkájának angol kiadása végett; 1852. aug. ismét Bécsben adta sajtó alá munkájának (Früchte aus dem Morgenlande) 2. kiadását. Azután visszatért Brassóba, hogy szept. 27. harmadik keleti utazását megkezdje; Konstantinápolyon át 1853-ban Kasmirba érkezett, hol a Maharadscha Gulab-Singh királynak ajánlatát, hogy házi orvosa legyen, elfogadta, nyugdíjának megtartása s répacukorgyár fölállításának engedélyezése mellett. Ezen vállalatával 30,000 rupiát veszítvén, 1855-ben elhagyta Kasmirt és Calcuttába költözött, hol orvosi gyakorlatát folytatta. 1857. nov. tudósította rokonait, hogy a kolera ellen biztos szert talált fel, melyet ott sikerrel használ. Ezen titkát (Quassia-beoltás) Calcuttában és Londonban röpiratban ismertette. Azon reményben, hogy a Párisban kilátásba helyezett 100,000 frank jutalmat megnyeri, 1858. aug. végén Egyiptomon keresztül Londonba utazott és onnét Párisba. Reményében csalódva s betegsége miatt enyhébb éghajlatot keresve, Algirba utazott, melyet 1859. ápr. 3. elhagyott, hogy rövid időre meglátogasa szülőföldét. A telet Bécsben töltötte; időközben Szent-Pétervárra utazott, hogy kolera-szerével kisérleteket tegyen. 1860. szept. Londonba, Párisba s Marseillebe utazott és nov. Bombay felé vitorlázott; itt azonban a cholera mulófélben volt és öt hét mulva 1861. jan. unokaöcscséhez Wilhelm Honigbergerhez utazott Calcuttába, ahol ez sikerrel gyógyította a kolerabetegeket. Miután unokaöcscse Allahabadba költözött, H. ismét orvosi gyakorlatot folytatott Calcuttában.
Amikor Honigberger saját megrongált testi erejének visszanyerése végett a zajzoni fürdőbe szándékozott, oda megérkezett, de egészségét nem nyerhette vissza; mert 1869. decz. 18. Brassóban meghalt. (Életrajzírói hibásan tartják Marseillet halálozása helyének.)
A következő nyelveket értette s beszélte: német, magyar, angol, olasz, francia, román, újgörög, török, arab, perzsa, indus és a tatár nyelvet; 20 évi távollét alatt sem felejtette el a brassói szász nyelvjárást és azt tisztán beszélte. Számos külföldi tudós társaságnak tiszteletbeli tagja volt.
Utazásáról több cikket írt, így a Journal of the Asiatic Society of Bengal-ba (1832. Relation d'une voyage de Dereh Ghazikhan a Caboul.)
[szerkesztés] Művei
- Sertum cubiculum. Enumeratio plantarum, quas in itinere inter Dera-Ghazeekhan et Cabul, mensibus Majo et Junio 1833 collegit... Fasc. I. Vindobonae, 1836. (Endlicher és Fenzl által leírva.)
- Früchte aus dem Morgenlande oder Reise-Erlebnisse, nebst naturhistorisch-medizinischen Erfahrungen, einigen hundert erprobten Arzneimitteln und einer neuer Heilart, dem Medial-Systeme... Wien, 1851. (Negyven kőnyom. táblával: arczképek, növények rajzai, térképek sat., szerző arczképével. 2. kiadás. Wien, 1863. Az angol kiadás: Thirty five Years in the East cz. London, 1852. két kötetben.)
- Cholera, its cause and infallible cure and on epidemics in general... Calcutta. 1857. (Ugyanarról. Second Pamphlet. Calcutta, 1858., dicsérőleg ír róla a Frankfurter Conversationsblatt 1859. szept. 3. sz. Németül: Heilung der indischen Brechruhr durch Einimpfung des Quassins. Bécs, 1859. Francziául. Páris, 1859.)
- Die Cholera, deren Ursache und unfehlbare Heilung und die Epidemien in Allgemeinen. 3. Brochüre. Eine Uebersetzung aus dem Englischen mit einem Zusatze von neueren Erfahrungen. Wien, 1865.
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Irodalom
- Mircea Eliade: Das Geheimnis des Doktor Honigberger : eine Novelle. – Hamburg : Ed. AB, 1974
- Pataki Jenő: Fejezetek Erdély járványtörténetéből [1]
- Robert Sigaléa: Johann Martin Honigberger, médecin et aventurier de l'Asie. – Paris : l'Harmattan, 2003. – ISBN 2-7475-5229-2
