Grassalkovich I. Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

gyaraki gróf (korábban báró) Grassalkovich Antal (Ürmény, 1694. március 6. – Gödöllő, 1771. december 1.) királyi személynök, kamaraelnök, Mária Terézia bizalmasa

Tartalomjegyzék

1 Életpályája
- 1.1 Család
2 Lásd még
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életpályája

A Nyitra vármegyei Ürményben született. Édesapja Grassalkovich János, édesanyja Egresdy Zsuzsanna volt. Tanulmányait 1705-1711 között végezte – egy év kivételével, amikor a nagyszombati jezsuita gimnáziumba járt – a nyitrai piaristáknál végezte. 1715-ben ügyvédi vizsgát tett. Jogi tanulmányai végeztével fényes hivatalnoki karriert futott be. 1716. november 29-én a Magyar Királyi Udvari Kamara kinevezte budai kerületéhez ügyvédnek Budára. 1720-ban királyi jogügyi igazgató, 1724-től udvari tanácsos, 1727-től az Újraszerzeményezési Bizottság elnöke. 1731-től 1748-ig személynök, 1748-tól kamaraelnök. 1736-ban bárói, majd 1743-ban grófi rangot kapott. 1751-től koronaőr. Később valóságos belső titkos tanácsos és főlovászmester lett. Hatalmas birtokokat szerzett a Duna-Tisza közén (Gödöllő, Hatvan, Bag) és a mai Budapest területén (Szentlőrinc puszta). Az 1741-es országgyűlésen közreműködött abban, hogy a rendek megszavazták a katonai segítséget Mária Teréziának, valamint Lotaringiai Ferencet elismerték kormányzótársnak. Grassalkovich Arad, majd Nógrád vármegye főispánja is volt. Birtokain jelentős mértékben előmozdította a magyarországi német telepítést. Gödöllőn és Hatvanban kastélyt, Máriabesnyőn zárdát építtetett. Gödöllői és hatvani uradalmaiból mintagazdaságokat alakított ki. Központi birtokán volt uradalmi ügyész Kelemen László.