Erzsébetváros (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 46°13′60’’, k. h. 24°34′0’’46.2333333333, 24.5666666667

Erzsébetváros (Dumbrăveni)
Az örmény katolikus templom a város főterén
Erzsébetváros címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Megye	Szeben
Rang	város
Beosztott falvak	Ernye és Szászsáros
Polgármester	Traian-Dorel Dur
Irányítószám	555500
Körzethívószám	0269
Népesség
Népesség	6248 (2002)[1]
Község népessége	8419 (2002)[2]
Magyar lakosság	853
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	345 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Erzsébetváros
é. sz. 46°13′60’’, k. h. 24°34′0’’46.2333333333, 24.5666666667
Erzsébetváros weboldala

Erzsébetváros, 1733-ig Ebesfalva (románul Dumbrăveni, 1930-ig Ibaşfalău vagy Elisabetopole, németül Elisabethstadt vagy Eppeschdorf, latinul Elisabetopolis) város Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Nevének eredete 3 Története 3.1 Ebesfalva 3.2 Az örmények letelepedése 3.3 Az örmény város 4 Látnivalók 5 Lakossága 6 Híres emberek 7 Források

[szerkesztés] Fekvése

Medgyestől 20 km-re keletre, a Nagy-Küküllő jobb partján fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Mai nevét az örmény katolikus plébánia védőszentjéről, Árpádházi Szent Erzsébetről kapta 1733-ban. A korábbi Ebesfalva (1332: Ebes, 1368: Ebesfolwa) név az eb 'kutya' szóból származik. A névadás motívuma állítólag az volt, hogy a bethleni Bethlen család itt tartotta vadászkutyáit.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Ebesfalva

Ebesfalva a mai város északkeleti részén terült el. Első lakói szászok voltak, de később magyarok és románok is beköltöztek. 1447-től az Apafi család uradalmi központja. 1552-ben Apafi Gergely megvásárolta a Bethlenek birtokrészeit is, majd várkastélyt épített a településen. A kastély körül új jobbágytelkek jöttek létre. 1584-ben az Apafi és a bethleni Bethlen család itt kötötte azt az egyezséget, melynek értelmében az egyik család kihalása esetén minden vagyona a másikra száll át. 1590-ben Apafi Miklós főispán Küküllő vármegye székhelyévé tette. 1605-ben a várat őrsége sikeresen megvédte a medgyesi németek támadásával szemben. 1660-ban ide menekült Kemény János elől Bethlen János. 1661-ben itt jelent meg Apafi előtt az Ali pasa vezette török sereg a szultán üzenetével, amely a marosvásárhelyi táborba hívta, ahol fejedelemmé választották.

[szerkesztés] Az örmények letelepedése

1685-ben húsz moldvai örmény család költözött be Gyergyószentmiklósról, papjuk, Potoczki Márton vezetésével. 1692-ben a település csaknem teljesen leégett. 1696-ban II. Apafi Mihály privilégiumokkal látta el az örményeket (kereskedelmi és költözési szabadság Erdélyben, forspont alóli mentesség). Miután 1704-ben a kurucok fölgyújtották, az örmények Csíkba és Gyergyóba menekültek és csak 1710-ben tértek vissza. Ekkoriban fogadták el a vallási uniót és lettek a Rómával egyesült örmény katolikus egyház hívei.

Mivel az Apafi család kihalt, 1713-ban, a korábbi megállapodás értelmében a helység uradalmával együtt a Bethlenek tulajdonába került. 1725-ben fölszentelték az örmények tágas kőtemplomát. 1729-ben lelki gondozásukra Velencéből mechitarista szerzetesek érkeztek. 1727-ben latin szertartású egyháza is létrejött, miután a római katolikusok megszerezték a korábbi református templomot. Ekkoriban kb. 450-500 örmény élt itt, a románok száma 280-300 lehetett.

1733-ban III. Károly Elisabethopolis (Elisabethstadt) néven örmény várossá emelte. Kiszakadt az uradalomból és megkapta a szabad kereskedés jogát a Birodalom egész területén. 1746-ban pallosjogot nyert és Szamosújvár kivételével az összes Erdély területén élő örményt a fennhatósága alá helyezték (igazságszolgáltatási, vallási és adózási tekintetben).

[szerkesztés] Az örmény város

Az örmények felső rétege szarvasmarhával, borral és gyapjúval kereskedett és évközben rendszerint az Erdély és Bécs közötti utakat járta. Az állandóan a városban élők többsége valamilyen mesterséget űzött, a legtöbben tímárok voltak. Szőleit és gabonaföldjeit román és magyar zsellérek művelték. 1758-ban a város megvásárolta a korábbi uradalom egész területét (Hundorfot, Szászernyét, Rudályt és Szászújfalut). 1758–59-ben szisztematizálták a városképet, széles utcákat, rendezett utcafrontokat alakítottak ki. A magyarokat a Nagy-Küküllő felé eső külvárosba, a románokat a régi Ebesfalva helyére költöztették. A főtéren fölépítették az ún. áruházat, a tőzsérek árukészletének tárolására.

1786-ban szabad királyi városi címet kapott. 1791-ben a városban 535, a külön számba vett Ebesfalván 272 adófizető család élt (utóbbiak több mint fele zsellér, egyharmada a Kotkorován negyedben élő cigány).

Az örmények nyelvcseréje, ahogyan Szamosújvár esetében is történt, valószínűleg a 19. század közepére fejeződött be. 1843-ban a Raphaeli londoni milliomos által alapított örmény katolikus gimnázium már magyar tannyelvvel indult meg. Az örmény nyelv iskolai tantárgyként és a liturgia nyelveként élt tovább.

1848-ban az örmények a forradalom mellé álltak. Mivel kölcsönöket nyújtottak Bemnek, a császáriak kétszer is a szabad rablás engedélyezésével sújtották a várost. 1876-tól járási székhely volt Kis-Küküllő vármegyében.

A 19. század közepén hagyományos kereskedelme és iparágai válságba kerültek, amit nem tudott kiheverni. Az 1840-es években az egykori 50–60 kereskedőből már csak 5-6 maradt a városban.^[3] Jellemző, hogy területe sem növekedett, a mai belterület nem sokkal nagyobb a száz évvel ezelőttinél. Örmény lakossága több hullámban elhagyta, mára a városban alig laknak leszármazottjaik.

[szerkesztés] Látnivalók

• A főtéren álló, impozáns méreteivel magasan a város fölé emelkedő örmény katolikus nagytemplom 1766 és 1783 között épült barokk stílusban. Egyik toronysisakját 1927-ben vihar sodorta le.^[4]
• A főtéri épületek közül a postahivatal egykori épületében ma mezőgazdasági líceum, az 1875-ben alapított kaszinó épületében bank működik. A főtéri "áruház"-at lebontották, helyét parkosították.
• A főtértől nem messze az Apafi-várkastély kissé romos épülete ma börtön, nem látogatható.
• A volt mechitarista, ma római katolikus templom (1795), mögötte a zárda épülete (1753).
• 1773-ban az Erzsébet vendéglő épületében szállt meg II. József. Egyik részét ma a Târnava Hotel, a másikat a városi könyvtár foglalja el.
• A volt "alsó" örmény templom 1771-ben épült, 1927 óta az evangélikusoké.
• A katolikus leánygimnázium egykori épületében működött 1900 után az állami főgimnázium. Ma a 2. számú általános iskola. Mögötte állt az 1773-ban árvízkárokat szenvedett, 1871-ben elbontott örmény Ótemplom.
• A volt honvédlaktanya jelenleg munkaterápiás nevelőintézet.

[szerkesztés] Lakossága

1850-ben 2224 lakosából 689 örmény, 619 magyar, 488 román, 47 német nemzetiségű volt, 1238 római katolikus, 817 görög katolikus és 130 református.
1910-ben 4408 lakosából 2613 magyar, 940 román, 496 német és 332 cigány anyanyelvű, 1306 római katolikus, 958 görög katolikus, 516 evangélikus, 348 ortodox, 170 zsidó és 125 unitárius vallású volt.
2002-ben 6248 lakosából 4526 volt román, 853 magyar, 740 cigány és 113 német nemzetiségű; 5000 ortodox, 594 református, 220 görög katolikus, 191 római katolikus és 102 evangélikus vallású.

[szerkesztés] Híres emberek

• Itt született 1632. november 3-án I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem.
• Itt született 1820. április 16-án Dobay József honvédezredes.
• Itt született 1878-ban Szabó Árpád kisgazdapárti politikus, földművelésügyi miniszter (1947–48).
• Itt született 1891-ben Szigethy István festőművész, karikaturista.
• Itt született 1893-ban Eperjessy Kálmán történész, József Attila osztályfőnöke a makói gimnáziumban.
• Itt született 1914-ben Korondi Béla ezredes, a Rajk-per egyik fővádlottja.
• Gimnáziumába járt Zilahy Lajos író.

[szerkesztés] Források

Ávedik Lukács: Szabad királyi Erzsébetváros monográfiája. Szamosujvártt, 1896.