Bilderberg-csoport

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. Az ezen a lapon látható jelölés 2006 augusztusából származik.

A Bilderberg-csoport egy befolyásos személyekből (tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok, üzletemberek, ld. lentebb) álló, zárt körű társaság. Nevét egy holland szállodáról kapta, ahol először tartották meg a gyűlésüket 1954-ben. A csoport alapítója a nemrég elhunyt Bernát holland herceg volt, de a kutatók megegyeznek abban, hogy a jelenlegi igazi irányítókat a Rothschild és a Rockefeller család vezető tagjai között kell keresni.

A csoport 1954-től minden évben tanácskozik – csak egyszer, 1976-ban maradt el – szigorúan zárt ajtók és maximális védelem mellett. A 2005-ös Müncheni konferenciát az MI6 (Military Intelligence section 6, angol kormányhivatal), CIA, Moszad valamint a Német Különleges erők védelmezték.

Híradás ezekről a tanácskozásokról a médiában egészen az utolsó évekig nem volt jelentős. A nagyobb újságok, tv-csatornák teljes érdektelenséget mutattak, aminek az oka talán az, hogy ezek tulajdonosai és vezetői szintén ott ültek a konferenciákon.

Tartalomjegyzék 1 Tagjai 2 Találkozók 3 A csoport célja 4 Tények a csoportról 5 Jegyzetek 6 Angol nyelvű referenciák 7 Források

[szerkesztés] Tagjai

A világ leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei alkotják a csoportot. Néhány ismertebb tagja:

• James D. Wolfensohn – a Világbank elnöke
• Bodil Nyboe Andersen – a Dán Központi Bank vezetője
• Gazi Ercel – a Török Központi Bank vezetője
• David Rockefeller – a Chase Manhattan Bank elnöke
• Bokros Lajos – a Világbank főtanácsadója
• Ulrich Cartellieri – a Deutsche Bank AG felügyelőbizottsági tagja
• William J. McDonough – a Federal Reserve Bank of New York elnöke
• Sauli V. Niinisto – Finnország pénzügyminisztere
• Herman H.F. Wijffels – a Rabobank Nederland igazgatótanács elnöke
• John M. Page Jr. – a Világbank – Közel-Kelet, Afrika régió vezető közgazdásza
• Surányi György – a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke
• Robert L. Bartley – a Wall Street Journal szerkesztője
• Hugo Butler – a Neue Zurcher Zeitung főszerkesztője
• Hubert Burda – a Burda Media elnöke
• Will Hutton – a The Observer szerkesztője
• Peter Carrington – a NATO exfőtitkára
• Marcus Wallenberg – a Investor AB ügyvezető igazgatója, a Wallenberg család feje
• Francisco Pinto Balsemao – Portugália ex-miniszterelnöke
• Samuel R. Berger – USA elnöki tanácsadója
• Richard C. Holbrooke – USA ex külügyi szóvivője
• Jaakko Iloniemi – Finnország amerikai ex-nagykövete
• Henry A. Kissinger – USA ex-külügyminisztere
• Sam Nunn – USA ex-szenátor
• Göran Persson – Svédország volt miniszterelnöke
• Andrzej Olechowski – a Central Europe Trust, Lengyelország volt elnöke
• Flavio Cotti – Svájc külügyminisztere
• Francois X. de Donnea – Belgium volt védelmi minisztere
• Yannos Kiranidiotis – Görögország külügyminiszter-helyettese
• Umberto Agnelli – az IFIL elnöke
• Paul A. Allaire – a Xerox Corp. elnöke
• Percy Barnevik – az ABB Asea Brown Boveri Ltd. elnöke
• Maarten A. van den Bergh – a Royal Dutch/Shell Comp. csoport ügyvezető igazgatója
• C. Fred Bergsten – az Institute for International Economics igazgatója
• E. John P. Browne – a British Petroleum Comp. p.l.c. vezérigazgatója
• John H. Bryan – a Sara Lee Corporation elnök, vezérigazgatója
• Jon S. Corzine – a Goldman Sachs & Co. elnök, vezérigazgatója
• Robert M. J. C. Cranborne – a Lordok Háza az ellenzék vezetője
• Jean-Louis Gergorin – a Matra Hachette igazgatótanácsi tagja
• Louis V. Gerstner – az IBM Corporation elnöke
• Andre Levy-Lang – a Banque Paribas igazgatótanácsi elnöke
• William W. Lewis – a McKinsey Global Institute igazgatója
• Egil Myklebust – a Norsk Hydro vezérigazgatója
• Matthias Nass – a Die Zeit vezető szerkesztője
• Jorma Ollila – a Nokia Corporation elnök-vezérigazgatója
• Matias Rodríguez – az Inciarte Banco de Santander alelnöke
• Klaus Schwab – a World Economic Forum elnöke
• Peter D. Sutherland – a Sachs International elnöke
• Franz Vranitzky – Ausztria exkancellárja

[szerkesztés] Találkozók

• 1954. Hotel de Bilderberg, Oosterbeek, Hollandia]]
• 1955. (március 18–20.), Barbizon, Franciaország és (szeptember 23–25.), Garmisch-Partenkirchen, Nyugat-Németország
• 1956. (május 11–13.), Fredensborg, Dánia

...

• 1976-ban nem volt konferencia
• 1977. (április 22–24.), Torquay, Anglia
• 1978. (április 21–23.), Princeton, Egyesült Államok
• 1979. (április 27–29.), Baden, Ausztria
• 1980. (április 18–20.), Aachen, Nyugat-Németország
• 1981. (május 15–17.), Bürgenstock, Svájc
• 1982. (május 14–16.), Sandefjord, Norvégia
• 1983. (május 13–15.) Montebello, Kanada
• 1984. (május 11–13.), Saltsjöbaden, Svédország
• 1985. (május 10–12.), Rye Brook, NY, Egyesült Államok
• 1986. (április 25–27.), Gleneagles, Skócia
• 1987. (április 24–26.), Villa d'Este, Olaszország
• 1988. (június 3–5.), Telfs-Buchen, Ausztria
• 1989. (május 12–14.), La Toja, Spanyolország
• 1990. (május 11–13.), Glen Cove, NY, Egyesült Államok
• 1991. (június 6–9.), Baden-Baden, Németország
• 1992. (május 21–24.), Evian-les-Bains, Franciaország
• 1993. (április 22–25.), Vouliagmeni, Görögország
• 1994. (június 2–5.), Helsinki, Finnország
• 1995. (június 8–11.), Zürich, Svájc
• 1996. (május 30. – június 2.), CIBC Leadership Centre, Toronto, Kanada
• 1997. (június 12–15.), Pine Isle szálloda, Lake Lanier, GA, Egyesült Államok
• 1998. (május 14–17.), Turnberry, Skócia
• 1999. (június 3–6.), Caesar Park Hotel Penha Longa, Sintra, Portugália
• 2000. (június 1–3.), Chateau Du Lac Hotel, Brüsszel, Belgium
• 2001. (május 24–27.), Gothenburg, Svédország
• 2002. (május 30. – június 2.), Chantilly, VA, Egyesült Államok
• 2003. (május 15–18.), Versailles, Franciaország
• 2004. (június 3–6.), Stresa, Olaszország
• 2005. (május 5–8.), Dorint Sofitel Seehotel, Rottach-Egern, Németország
• 2006. (június 8–11.), Brookstreet Hotel, Ottawa, Ontario, Kanada
• 2007. (május 31. – június 3.), Isztambul, Törökország

[szerkesztés] A csoport célja

Közvetett bizonyítékok alapján a kutatók összeállították azokat a célokat, amelyek elérésén a Bilderberg-csoport dolgozik. A legelső nemzetközi cél egy világszintű gazdasági unió létrehozása. Ezt követné egy nemzetközi parlament és egy nemzetközi irányítás alatt álló világhaderő, amely a nemzeti hadseregek helyébe lépne. A végső cél egy világszintű közös kormányzat létrehozása, amelyet a nemzetállamok szuverenitásának fokozatos felszámolásával érnének el.

[szerkesztés] Tények a csoportról

Robert Eringer kutatónak sikerült megszereznie egy példányt az 1955 szeptemberében – a nyugat-német Garmischban – tartott koferencián írt titkos jegyzőkönyvről. Ez áll a jegyzőkönyv 30. oldalán: „Ezen konferencia résztvevői azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyás-övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül.” Egy levelében ezt válaszolja Eringernek a „bilderbergista” Sir Paul Chambers: „Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmazásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról.”

Fennáll annak a lehetősége, hogy a csoport érvényesíteni tudja tagjai befolyását a világpolitika irányításában. Az 1991-es Baden-Badenben tartott tanácskozáson részt vett egy addig hazáján kívül ismeretlen amerikai kormányzó, William Jefferson Clinton, akinek sem politikai, sem pénzügyi hatalma nem volt jelentős. Kevesebb, mint három hónap múlva pártja elnökjelöltje lett, s másfél év múlva beiktatták, mint az Egyesült Államok elnökét. Bill Clinton, Henry Kissinger, Mary Robinson, Gerald Ford és Tony Blair mindannyian bilderbergisták voltak még a szakmai karrierjük kezdetén.

A csoport egyik tagja, Richard C. Holbrooke tagadja a csoport jelentőségét: „Soha nem hoznak döntést semmiről és egy csomó mindenben nem értenek egyet. Viccesen azt mondanám, hogy közel sem olyan fontosak, mint amennyire magukat képzelik. És természetesen egyáltalán nem olyan fontosak, mint ahogy azt az összeesküvés-elméletek kedvelői gondolják.”^[1]

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Angol nyelvű referenciák

• Hatch, Alden (1962). “The Hôtel de Bilderberg” H.R.H.Prince Bernhard of the Netherlands: An authorized biography, London: Harrap. ISBN B0000CLLN4.
• Ronson, Jon (2001). THEM: Adventures with Extremists, London: Picador. ISBN 0330375466.

[szerkesztés] Források

Magyar:

• Gala sajtószemle: A titokzatos Bilderberg csoport
• Bakos József: Világépítés és világpusztítás
• Népszabadság: Újra titokzatos Bilderberg
• Penthousemagazin: Összeesküvés-elmélet: Elit klub vagy világkormány?
• Dr. Drábik János írásai
• Szabadkőműves páholy: a Bilderberg csoport igaz története ...

Külföldi:

• Extract from the official Bilderberg report on the Fiuggi Conference 4–6 October 1957
• Bilderberg
• Who pulls the strings?
• Inside the secretive Bilderberg Group
• Elite power brokers meet in secret
• Bilderberg: The ultimate conspiracy theory

A Lars Adelskogh "2000. Talets Vetenskap" c. svéd folyóirat