Bátori-Sulcz Bódog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Bátori-Sulcz Bódog más forrásokban Bátori-Schulcz Bódog (Körmöcbánya, 1804. január 4. – Garamkövesd, 1885. március 8.) honvédezredes.

Kassán végzett jogi tanulmányok után, 1824-ben lépett a császári hadseregbe. 1848 tavaszán nagyothallása miatt főhadnagyi rangban nyugalmazták, ő azonban önkéntesként visszatért az itáliai fronton harcoló századához. A pesti forradalom hírére hazatért és felajánlotta szolgálatait a szerveződő magyar honvédségnek. Októbertől a Bars vármegyében szerveződő 17. honvédzászlóalj századosa volt. Decembertől őrnagyi rangban a zászlóalj parancsnokává nevezték ki és beosztották a Franz Schlik vezette császári csapatokkal harcban álló felső-tiszai hadtesthez. A hadtest december 11-én a budaméri ütközetben, majd Mészáros Lázár parancsnoksága alatt, 1849. január 4-én a kassai ütközetben is vereséget szenvedett, ezért többször is újjá kellett szervezni. A második átszervezéskor a hadtest Klapka György parancsnoksága alá került és Schulcz lett az egyik dandár parancsnoka. Ebben a beosztásban részt vett a január 31-ei tokaji ütközetben, a kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjárat ütközeteiben is. A Bátori nevet e harcok során katonáitól kapta, melyet hivatalosan is felvett. Vitézségéért áprilisban alezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Június végén a II. hadtest egyik hadosztályának parancsnokává nevezték ki, de ő visszahelyeztette magát régi parancsnokához, így Klapka vezérőrnagy helyettese lett a komáromi várban. Augusztusban ezredessé léptették elő. A vár kapitulációjakor ő is amnesztiát kapott. A szabadságharc után bátyja anyagi támogatása mellett teljes visszavonultságban élt. Megírta emlékiratait, melyet 1870-ben adtak ki Pesten.

Az Esztergom-szentgyörgymezői 48-as honvéd temetőben van eltemetve. Sírján lévő felirat szerint a Magyar Katonai Érdemrend I. és II. osztályának tulajdonosa volt, ezt azonban a fennmaradt okmányok nem támasztják alá. Ezt a kitüntetést csak Bem József és Görgei Artúr kapta meg (utóbbi nem fogadta el).

[szerkesztés] Felhasznált források

• Bona Gábor: Az 1848–49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
• Új Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001, ISBN 9635474148