Szentgyörgymező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Szentgyörgymező (németül Georgenfeld) 1895-ig önálló dunaparti mezőváros, ma Esztergom városrésze. Lakói leginkább bortermelők voltak, nyolcvan százalékuk élt földművelésből.

[szerkesztés] Fekvése

Vízivárostól északra a nagy Duna partján terül el, kelet felé a pilismaróti útig terjed. Tőle északra az 1848-49-ben elhunyt 604 honvéd és 175 osztrák katona közös temetője fekszik, melyben Bátori-Sulcz Bódog dandárnok (†1885) sirja is van.

[szerkesztés] Története

A Szent György vértanúról nevezett zöldmezei prépostságot, amely társaskáptalannal volt egybekötve, egyesek Szent István alapításának tartják. Első írásos említése 1230-ból való. A Szent György-plébániatemplom 1785-ben épült Draveczky Ferenc esztergomi kanonok áldozatkészségéből a falu ősi templomának helyén. Maga a település az érsek tulajdonát képezte. A 19. században alapították a Szentgyörgymezei Olvasókört. Ez máig a városrész kulturális központja, ahol állandó programok, szakkörök, művészeti csoportok működnek. Először 1854-ben egyesítették Esztergommal, de 1868-ban Esztergom vármegye kezdeményezésére újra önállósodott. 1891-ben 325 háza és 2698 magyar lakosa volt. Másodszor 1895-ben csatolták Esztergomhoz, mint IV. kerületet. Ebbe Szentgyörgymező mezőváros csak úgy volt hajlandó beleegyezni, ha az új város vezetése teljesíti 35 pontból álló feltételeit, melynek nagy része gazdasági jellegű volt. A településrész máig erősen őrzi falusias jellegét. Az 1980-as években 10-12. századi lakóházak maradványait tárták fel. A közelmúltban a városrész északi végében, a honvéd temető környékén lakópark épült.