Alekszej Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Alekszej Alekszandrovics nagyherceg
Alekszej Alekszandrovics
Született:
1850. január 14. Szentpétervár; Orosz Birodalom
Meghalt:
1908. november 14. (58 évesen) Párizs; Franciaország

Alekszej Alekszandrovics nagyherceg (oroszul: Великий князь Алексей Александрович Романов; Szentpétervár, 1850. január 14. – Párizs, 1908. november 14.) orosz nagyherceg, II. Sándor és Marija Alekszandrovna cárné negyedik fia.

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Családja és fiatalkora

Alekszejnek összesen hét testvére volt: három bátyja, két öccse, egy húga és egy nénje. Nénje, Alekszandra hat éves korában meghalt, legidősebb bátyja pedig 1865-ben.

Mivel elég kicsi volt annak valószínűsége, hogy egy nap majd Alekszej fog ülni Oroszország trónján, ezért a szülők már Alekszej kiskorában eldöntötték, hogy haditengerészi pályára szánják. Ezt a döntést maga Alekszej is támogatta, így tíz évesen hivatalosan is bevonult a seregbe. Vele tartott unokatestvére, Nyikolaj Konsztantyinovics is. Ők ketten alig négy hét eltéréssel születtek és nagyon jó barátok voltak.

Alekszej és Nyikolaj először 1860-ban vettek részt tengeri hadműveletekben, a Balti-tengeren. Együtt képezték és tanították őket a katonai életre. Alekszej 1870 körül már tengernagyi rangot viselt és a „Szvetlana” fregatton szolgált.

Alekszej nagyherceg az amerikai vadászatok során

1871-ben az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Ulysses Grant meghívta az Államokba. A nagyherceg átfogó körutat tett Custer tábornok és Buffalo Bill társaságában, valamint lehajózott a Mississippin. A nagyherceg elmondása szerint az emberek eleinte idegenkedve fogadták, de végül egész jól kijött velük.

[szerkesztés] Karrierje

III. Sándor, Alekszej bátyja Alekszejnek adta az orosz flotta parancsnoki tisztjét. Alekszej, elődjétől eltérően nem tartott vasfegyelmet, hanem lusta, élvhajhász életmódot folytatott. Sokan alkalmatlannak vélték erre a posztra, azonban II. Vilmos német császár egyik látogatása alkalmával elismerte, hogy Alekszej kiismeri magát a haditengerészetben, és nagy tapasztalata van.

A történészek Alekszejt szokták okolni az orosz–japán háború elvesztéséért. A valóság azonban az volt, hogy a sorozatos vereségek, amiket az orosz flotta a japánoktól elszenvedett, nem Alekszej hibájából történtek, de neki kellett vállalni értük a felelősséget. Alekszej az unokaöccsét, Kirill Vlagyimirovicsot nevezte ki a Petropavlovszkra, Makarov admirális zászlóshajójára. 1904. április 26-án a Petropavlovszk tengeri aknára futott, a fedélzeten található összes fegyver felrobbant. Maga Kirill nagyherceg is csak a szerencséjének köszönhette, hogy élve megúszta. Azonban nem mindenki volt ilyen szerencsés: közel ötszáz ember meghalt, köztük Makarov admirálissal és a vezérkari tisztjeivel.

A hajóval együtt süllyedt el az oroszok győzelmi esélye is. 1905-re nyilvánvalóvá vált, hogy az oroszok elvesztették a háborút. 1905. szeptember 5-én békeszerződést írtak alá, amely jelentős engedményeket követelt Oroszországtól.

[szerkesztés] Magánélete

1870-ben Alekszej feleségül vett egy udvarhölgyet, Alekszandra Vasziljevna Zsukovszkaját (1842–1899). A frigy Alekszandra származása miatt morganatikusnak számított, így egyetlen gyermekük, Alekszej (1871–1931) sem számított a Romanov-család tagjának. (Bár sokak szerint Alekszej el sem vette Alekszandrát.) A pletykák szerint II. Sándor azért küldte fiát Amerikába, hogy elfelejtkezzen Alekszandráról.

1897-ben Alekszej, a Romanovoktól teljesen szokatlan módon vett egy házat Párizsban. A család idősebb tagjai ezt óriási pazarlásnak tekintették, mert szerintük a családi vagyont az ország érdekében kell felhasználni.

[szerkesztés] Halála

Alekszej a család rosszallása ellenére sokat időzött párizsi házában. A halál is ott érte, 1908. november 14-én. II. Miklós cár teljesen összetört a halála hírére, mert Alekszej volt a kedvenc nagybátyja.