Abházia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||||
| Terület | 8600 km² | ||||||
| Népesség | 250 000 | ||||||
| Népsűrűség | 29 fő/km² | ||||||
| Időzóna | UTC +3 | ||||||
|
|||||||
| Himnusz | Aiaaira | ||||||
| Hivatalos nyelv | abház, orosz | ||||||
| Államforma | köztársaság (nem ismerik el önálló államnak, de facto független) | ||||||
| Főváros | Szuhumi | ||||||
| Elnök | Szergej Bagaps | ||||||
| Miniszterelnök | Alekszander Ankvab | ||||||
| Pénznem | orosz rubel | ||||||
|
|||||||
| Hivatalos nyelv | abház, grúz | ||||||
| Politikai státus | Grúzia autonóm tartománya | ||||||
| Főváros | Chkhalta | ||||||
| A tartományi kormány elnöke | Malkhaz Akishbaia | ||||||
| A legfelsőbb tanács eknöke | Temur Mzhavia | ||||||
| Pénznem | lari | ||||||
Abházia (abházul Аҧсны, Apsznü; grúzul აფხაზეთი, Aphazeti vagy Abhazeti; oroszul Абхазия, Abhazija) hivatalosan Grúziához tartozó autonóm köztársaság, valójában független állam.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Lakosság
Az 1989-es népszámlálás szerint a lakosság 48%-a grúz, 17%-a abház. A 2005-ös népszámlálás alapján: abházok (45%), örmények (18,2%), grúzok (12,9%).
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] Korai történelem
Az i. e. IX-VI. században a mai Abházia területe Kolkhisz (Kolkha) grúz királysághoz tartozott, annak felbomlása után i. e. 63-ban Egrisi királyság kebelezte be. Görög kereskedők kikötőket létesítettek a Fekete-tenger partján. Ezek körül az egyik volt Dioscurias. Ebből fejlődött ki Szuhumi, Abházia hagyományos fővárosa.
A rómaiak az I. században vonták uralmuk alá Egrisi királyságot. Uralmuk a IV. századig tartott, akkor Egrisi visszanyerte függetlenségét, de a Bizánci Birodalom érdekszféráján belül maradt. Bár nem ismert, hogy Abházia lakossága mikor lett keresztény, tény, hogy Pitius volt a metropolita 325-ben. Részt vett a niceai zsinaton. A VII. században Abházia autonóm fejedelemség volt a Bizánci Birodalomban - ez a helyzet a IX. századig maradt fenn, amikor egyesült Imereti tartománnyal és létrejött az Abház Királyság. A IX-X. században grúz királyok próbálkoztak valamennyi grúz tartomány egyesítésével - 1001-ben III. Bagrat király létrehozta az első egységes grúz királyságot.
A XVI. században, az egységes grúz királyság felbomlása után a területet a törökök foglalták el. Ekkortájt tértek át az abházok az iszlám vallásra. A törököket a grúzok szorították ki, akik létrehozták az automóm abház fejedelemséget a Shervashidze (vagy Sharvasidze, vagy Chachba) dinasztia uralma alatt.
[szerkesztés] Abházia Oroszországban és a Szovjetunióban
Az oroszok benyomulása a Kaukázusba elszigetelt, de gyakori összeütközésekre vezetett az oroszok és a kaukázusi népek között. Végül háború tört ki a Kaukázusban, ennek során Oroszország meghódította a Kaukázus északi és nyugati részét. A különböző grúz hercegségeket az orosz birodalom 1801 és 1864 között annektálta. Az oroszok kisebb területeket szakítottak ki Abháziából 1829 és 1842 között; de hatalmukat nem ismerték el 1864-ig, amikor a helyi fejedelemségek feloszlatásakor megszűnt a Shervasidze fejedelmek uralma. Sok mohamedán abház vándorolt ki Törökországba 1864 és 1878 között. Arányukat az abház lakosság 60%-ára teszik, bár a korabeli népszámlási adatok nem megbízhatóak.
Mai abház történészek szerint nagy területek maradtak lakatlanul, ahova örmények, grúzok és oroszok (mind keresztények) költöztek. Ezt az állítást grúz történészek hevesen vitatják, akik szerint grúz törzsek (migréliaiak és szvanok) már a Kolkhiszi királyság kora óta élnek Abháziában. Szerintük az abházok azoknak az észak-kaukázusi népeknek (adige, apszua) a leszármazottja, akik a Kaukázustól északra eső vidékről vándoroltak be Abháziába és keveredtek a már ott élő grúz lakossággal.
Az 1917-es orosz forradalom után 1918-ban létrejött a független Grúzia, ennek része volt Abházia. Grúzia mensevik kormányzata korlátozott autonómia megadásával gondolta megoldani a terület problémáit. 1921-ben a bolsevik Vörös Hadsereg megszállta Grúziát és véget vetett a rövid életű függetlenségnek. 1931-ben Sztálin Abháziát autonóm köztársasággá alakította szovjet Grúzián belül. A névleges autonómia dacára szigorú központosított uralom érvényesült. A grúz lett a hivatalos nyelv. Lavrentyij Berija ösztönözte a betelepülést Abháziába, és a nyomás hatására sokan tényleg át is települtek. Később, az 1950-es és 1960-as években I. Vazgen és az Örmény Katolikus Egyház bátorította és támogatta az áttelepülést Örményországból Abháziába. Jelenleg az örmények a legnagyobb kisebbség Abháziában.
Az abházok elnyomása Sztálin halálával és Berija kivégzésével ért véget, attól kezdve nagyobb szerepet kaptak a köztársaság kormányzatában. Mint a legtöbb kis köztársaságban, a szovjet kormányzat bátorította a kultúra, különösen az irodalom fejlődését. Etnikai kvóták bevezetése a bürokrácia posztjain az abházok politikai befolyásának csökkenéséhez vezetett, mert kisebbségbe kerültek a köztársaságban. Ez az "oszd meg és uralkodj" elvének gyakorlati megvalósulása volt, így lett a helyi elit megosztott, de megosztottan is a szovjet hatalom támogatója. A többi etnikai csoport - legkivált a grúzok - vezetői is diszkriminációról beszéltek, nőttek az etnikai feszültségek a köztársaságban.
[szerkesztés] Az abház háború
Amikor a Szovjetunió szétesett 1991-ben, az abházok és grúzok közötti etnikai feszültség nőtt, miközben Grúzia haladt a függetlenség felé. Sok abház ellenezte a grúz függetlenséget attól való féltében, hogy az felszámolja autonómiájukat. Saját különálló szovjet köztársaságot szerettek volna. Ez a vita 1989. július 16-án Szuhumiban zavargásokhoz vezetett. Tizenhat grúzt megöltek és 137 megsebesült, amikor ők megpróbáltak egy abházt eltávolítani a grúz egyetemről. Néhány nap után szovjet csapatok állították helyre a rendet, de folytatódott a rivális milíciák egymást provokálása.
A Mihail Gorbacsov által 1991. március 17-én a Szovjetunió megújításáról kiírt népszavazást a grúz szovjet köztársaság bojkottálta, de Abházia lakosságának 52,3%-a, gyakorlatilag az összes nem grúz, részt vett rajta, és túlnyomó többségük (98,6%) az unió fenntartására szavazott. A március 31-én Grúzia függetlenségéről tartott népszavazást viszont a nem grúzok bojkottálták. A grúz lakosság nagy többsége Grúzia függetlenségét támogatta. Ennek nyomán 1991. április 9-én Grúzia kikiáltotta függetlenségét a korábbi disszidens, Zviad Gamszahurdia vezetésével.
Gamszahurdia nagyon gyorsan népszerűtlenné vált, és decemberben a Grúz Nemzeti Gárda megszállta Tbilisziben a kormányzat hivatalait Tengiz Kitovani parancsára. Az államcsíny után néhány héttel, 1992 januárjában ő is lemondásra kényszerült. Eduard Sevarnadze korábbi szovjet külügyminiszter, akinek nagy szerepe volt a Szovjetunió lebontásában, váltotta fel a grúz elnöki székben Gamszahurdiát. Ezzel a kormányzatban a keményvonalas grúz nacionalisták kerültek döntő pozíciókba.
1992. február 21-én a Grúziát uraló katonai tanács érvénytelennek nyilvánította a szovjet időszak alkotmányát és ismét hatályba helyezte az 1921-es alkotmányt. Sok abház úgy tekintett erre a lépésre, mint autonómiájuk felszámolására. 1992. július 23-án a szakadár abház rezsim kikiáltotta a függetlenségét Grúziától, bár ezt a lépést más hatalom nem ismerte el. A grúz kormányzat Gamszahurdia híveit vádolta a belügyminiszter elrablásával és fogságba vetésével Abháziában. 3000 katonát vezényelt a térségbe a rend helyreállítására. Súlyos harcok bontakoztak ki Tbiliszi erői és az abház milícia között Szuhumiban és környékén. Az abház hatóságok elutasították Grúzia igényeit és invázióról beszéltek. Az egyhetes harc számos sebesülést okozott mindkét oldalon. Végül a grúz kormány erői ellenőrzésük alá vonták Abháziát és elvágták a régiót a külvilágtól.
Az abházok katonai veresége vezetett egy sajátos szervezet megalakulásához. A Kaukázusi Hegyi Népek Konföderációja Észak-Kaukázus oroszbarát mozgalmainak gyűjtőszervezete volt. Részt vettek benne csecsenek, kozákok, oszétok, Oroszországból érkezett önkéntesek százai. Itt tevékenykedett Samil Baszajev, aki később a Moszkva-ellenes csecsen szakadárok egyik vezetője lett. Ők támogatták az abház szeparatistákat a grúz kormányzat ellenében. Beszámolók szerint reguláris orosz erők is beavatkoztak a szakadárok oldalán. Szeptemberben az abházok és orosz önkéntesek a tűzszünet megsértésével megtámadták a Gagrát, és Abházia jelentős részét megtisztították a grúz erőktől. Sevarnadze kormányzata Oroszországot gyanúsította a lázadók támogatásával, Grúzia területi épségének megbontásával, a grúz-orosz határ frontvonallá változtatásával. 1992 végére a lázadók ellenőrzésük alá vonták Abházia Szuhumitől északnyugatra eső részét.
A konfliktus megoldatlan maradt 1993 júliusáig, amikor abház lázadók sikertelen támadást indítottak a grúz kézen levő Szuhumi ellen. Körülvették és lőtték a várost, ahol Sevarnadze csapdába esett. Július végén a grúzok győztesnek tekintették magukat. 1993 szeptember közepén az abházok újabb támadást indítottak. Tíznapos súlyos harc után 1993. szeptember 27-én elfoglalták Szuhumit. Sevarnadze éppen csak megszökött a halál elől, miután tarthatatlanná vált helyzete a városban. Akkor döntött a menekülés mellett, amikor a szeparatista mesterlövészek lőni kezdték a szállodát, ahol lakott. Abházok, észak-kaukázusi önkéntesek és szövetségeseik számos atrocitást követtek el a városban maradt grúzokkal szemben, ez a szuhumi mészárlás. A tömeggyilkosságok és rombolások még két hétig folytatódtak, ezerszámra haltak meg és tűntek el az emberek.
Ezután az abház erők gyorsan elfoglalták Abházia többi részét, mert a grúz erőket lekötötte Zviad Gamszahurdia híveinek lázadása Mingréliában. A vereség kaotikus következményei miatt szinte minden grúz elmenekült a régióból. Menekültek a győztesek etnikai tisztogatása elől. Sok ezren meghaltak - különböző becslések szerint 10.000 - 30.000 grúz és 3000 abház esett áldozatul - és mintegy 250.000 ember (többségében grúz) kényszerült elhagyni lakhelyét.
A háború alatt mindkét oldal súlyosan vétett az emberi jogok ellen, az abházok és szövetségeseik etnikai tisztogatását elítélte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet budapesti (1994), lisszaboni (1996) és isztambuli (1999) ülése.
[szerkesztés] Az Abház Autonóm Köztársaság Grúzia által elismert kormányzata
Az Abház Autonóm Köztársaság kormánya, korábban az Abház Autonóm Köztársaság minisztertanácsa az egyetlen szerv, amit Grúzia elismer Abházia törvényes kormányának. 2006 óta az Abház Autonóm Köztársaság kormánya, miniszterei Abházia északkeleti részébe (Felső-Abháziába), Chkhalta városába költözött.
Az autonóm köztársaság minisztertanácsának a szovjet időkben volt egy elnöksége, amelyben Abházia minden régiója képviselve volt. Az 1992-es válság idején a kormányzat szeparatista szárnya kivált az elnökségből a Gudautába költözött. Ott kezdték szervezni azt a milíciát (az ottani orosz katonai támaszpont segítségével), amelyet felhasználtak a harcok során.
A minisztertanács Szuhumiban maradt része is abházokból állt, akik nem engedtek a szeparatisták elszakadásra szólító felhívásának. Két további vezető abház politikus, Raul Eshba és Sumbat Saakian az örmény diaszpórából került ki. Ők sem hagyták el Szuhumit. Ugyancsak Szuhumiban maradt Zhiuli Shartava, Guram Gabiskiria és a kormány többi tagja az 1993. szeptember 27-i tragikus eseményekig, amikor a szeparatisták és szövetségeseik megkínozták és megölték őket. A kormány túlélő tagjai a grúz fővárosba, Tbiliszibe menekültek, ahol megszervezték a száműzetésben lévő abház kormányt Tamaz Nadareishvili vezetésével. Ő Shervashidze abház herceg dédunokája. 1998-ban Abházia Gali körzetben (amelyet főleg grúzok laknak) partizán tevékenység kezdődött a Szuhumiban regnáló kormány ellen. A száműzetésben lévő abház kormány támogatta ezt a Fehér Légiónak nevezett lázadó mozgalmat. A felkelés megtorlásául az abház szeparatista kormány katonai támadást indított Gali körzet ellen, megölve vagy elűzve annak grúz lakosait. 2004-ben Nadareishvili halálával a tbiliszi kormány szétesett. 2006-ban a grúziai rózsás forradalom és a kodori incidens után a tbiliszi abház kormányt újjászervezték. 2006 április elején egy nyugaton képzett abház politikus, Malkhaz Akishbaia lett ennek a kormánynak a feje. Akishbaia abházokat nevezett ki kormányának kulcspozícióiba (Temur Mzhavia és Ada Marshania) és bevette kormányába a korábbi minisztertanács tagjait. Ez a kormány Felső-Abháziába költözött, az autonóm köztársaság határain belül lévő Chkhalta városba.
2003. szeptember 27-én Mihail Szaakasvili elnök, Nino Burjanadze, II. Ilia grúz katolikosz és a központi kormányzat más tagjai a Kodori-völgybe látogattak és hivatalosan átnevezték a térséget Felső-Abháziának. Szaakasvili elnök a következőket mondta a legális kormány székhelyének megnyitásakor:
"Itt vagyunk Felső-Abháziában, nagyon közel Szuhumitól és nem fogunk elmenni innen. Gyakran fogunk visszatérni Abháziába, de mindig békésen... A Grúziában lévő külföldi követek tudtára adjuk, hogy Abházia és Tbiliszi nem külön entitások... Mostantól minden külföldi követ, aki meg kívánja látogatni Abháziát, nem Szuhumiba megy, hanem az útja Abházia adminisztratív központjába, Chkhalta faluba fog vezetni, ahol az abház kormány feje Malkhaz Akishbaia."
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
Abháziát 6 régió és 1 város alkotja.
- Gagra
- Gali
- Gudauta
- Gulrifši
- Očamčira
- Szuhumi
- Szuhumi város
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a közigazgatási lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
