Zsira

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47.45596° k. h. 16.68083°

Zsira

Zsira címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

Irányítószám

9476

Körzethívószám

Népesség

770 (2001)

Népsűrűség

52,45 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

14,68 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Zsira

é. sz. 47.45596° k. h. 16.68083°

Zsira község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

A községháza

A település a Kisalföld nyugati részén, Győr-Sopron megye délnyugati csücskében, a Répce folyó mellett fekszik. A megye székhelyétől, Győrtől 83, Soprontól 36, Kőszegtől pedig 17 kilométerre található, Bükfürdőtől 12 km távolságra van. Zsira 1920 óta határmenti település, a határ túloldalán a fülesi (Nikits) és malomházi (Kroatisch Minihof) erdő, nyugaton Locsmánd község (Lutzmannsburg) határolja. Belterülete százhat hektár, melyet gabonaföldek és háromszázötven hektáron erdő vesz körül. A környéket a pliocén korban lerakódott üledékréteg fedi, melynek alapját már a Kőszegi kristályos Ős-Répce rakta le.Zsira legmagasabb pontja a falutól északnyugatra fekvő erdőben van (225 méter), a táj e ponttól lankásan lejt a település felé. Maga a község csupán 100 méter magasan fekszik, a hajdani Ős-Répce medrében képződött öntéstalajon. (A Rozália-hegységben eredő Répce Locsmándnál két ágra bomlik, a falun átfolyó ágát Répcének, a másikat Újároknak nevezik.)A falu éghajlatát a Kőszeg-Répcevölgy klímája jellemzi, az uralkodó nyugati szelek a nyarakat hűvösebbé teszi, szeszélyes és gyakran hideg az április és október is. Esőt leggyakrabban a déli szél hoz az Írottkő felől. A környék kavicsos talaján a tölgy és cser az őshonos fafajta, de gyakori a feketefenyő is. A juhar, galagonya és kökénycserjék között számtalan ritka növény és gombafajta is megél, a környező erdők pedig gazdagok apró- és nagy vadba, különleges, ritka rovarokban.

[szerkesztés] Története

A mai Zsira 1931-ben három kis község, a névadó falu, az ettől délre fekvő Gyülevíz és a szomszédos Salamonfa egyesítéséből jött létre. Zsira a magyarság legrégebbi települései közé tartozik. 1225-ben "Syra"-ként említik, házait locsmándi várjobbágyok lakták. Salamonfa neve először 1412-ben német nyelvű oklevélben fordul elő, Gyülevíz létéről pedig 1466 óta tudunk. Zsirán egészen 1848-ig a győri püspökség jobbágyai éltek, Salamonfán és Gyülevízen azonban – különösen a XVII. századtól – egyre több kis- és középbirtokos, "egytelkes nemes" lakott: az ő gazdaságukat a török háborúk idejének mezőgazdasági konjunktúrája alapozta meg. Később a köznemesi birtokok mind inkább egy kézbe kerültek.

Salamonfa földesura a XVII. század legelejétől a Rátkay család volt, tagjai 1650-ig a gyülevízi szegény kisnemesek birtokait is felvásárolták és e területen korszerű majorgazdaságot alakítottak ki. Az uradalom Rátkay Katalinnak Rimanóczy Istvánnal kötött házassága során került a Rimanóczyak birtokába. A gyülevízi kastélyt unokájuk, Rimanóczy Antal, a "Magyar Udvari Kancellária hites ágense" építette fel, a Zsirától Salamonfa felé vezető út mellett, kivételesen szép természeti környezetben. Az épület a Lövő-kőszegi útról nyugatra letérve, a Fő utcából érhető el. A kastélyt ma is kerítés övezi: az egyemeletes főépület parkban áll, tőle északkeletre két hajdani földszintes, ma emeletes "őrségépület" keretezi a főhomlokzatra vezető főutat. Távolabbi környezete, az egykori majorság századunkban majdnem teljesen átépült.

A legkorábbi régészeti emlékek – két lakóverem a szomszédos Répcevisen kerültek elő: egyik a korai vaskorból a Kr. e. 800-500 közötti időből, a másik az avar-szláv időkből Kr. u. 750-950-ből. A honfoglaló magyarok vegyes népcsoportot találtak itt. A honfoglalás után kialakult Zsira kapcsolatban volt az államalapítás során létrehozott locsmándi várral. Zsirát a 12 században locsmándi várjobbágyok lakták. Az 1186-ban kiadott oklevél – mely a Locsmándban levő udvar-nokok társadalmi helyzetéről ren-delkezik –, nem említi ugyan Zsirát, de hogy az oklevélben közölt sza-bad udvarnokok között a szomszédos Zsira lakosai is szerepelnek, arra IV. Béla 1265-ben kelt oklevele szolgáltat bizonyságot: a tatárjárás után 23 évvel megjelentek IV. Bélánál a Locsmánd melletti Zsira faluból való udvarnokok szabadjai, és bemutatták neki megerősítés végett III. Béla idézett kiváltságlevelét. Zsirát 1225-ben, Salamonfát 1412-ben, Gyülevízt 1466-ban említi először oklevél. A locsmándi várföldek eladományozásakor Zsirát a győri püspök szerezte meg. A nemzetségi faluból jobbágyfalu lett. A község temploma Szent Lőrinc tiszteletére épült. A zsirai plébánia virágzásának és a község központi szerepének a környező kis települések között a török terjeszkedés és a protestantizmus térhódítása vetett véget. Az utolsó zsirai plébános Birhány István volt, aki célszerűbbnek látta a protestáns hitre tért, nagy megyei befolyással rendelkező salamonfai földesúr Rátkyak miatt is Visre tenni át lakóhelyét. Igy Zsira megszűnt a környező települések vallási központja lenni, társközségeivel együtt évszázadokon át Káptalanvis filiája maradt.

A 16. század második felétől fellendült a mezőgazdasági árutermelés, és ennek megfelelően növekedett a földesúri majorgazdálkodás súlya. Ez a folyamat különösen Gyülevizre és Salamonfára volt jel-lemző, ahol a jobbágyok helyét zsellérek foglalták el nagyobb rész-ben. A telkes jobbágyok csak Zsirán, a győri püspökség birtokán maradtak meg 1848-ig, a jobbágy-felszabadításig. A Salamonfán a 15. század eleje óta birtokos Salamonfai gróf család a mohácsi vész után a szomszédos Gereblént és Und egy részét, majd Gyülevizt is megszerezte, Salamonfán rendezkedett be, és a birtokközpontban várszerű kastélyt építtetett. Salamonfa jelentőségének növekedésével Zsira jelentősége csökkent, főképp miután megszűnt plébániai székhely is lenni. 1570 körül a földesurak a telkesjobbágyokat eltávolították Salamonfáról és a megürült telkekből majort alakítottak. A községet ezután csak zsellér családok lakták. 1598-ban Rátky Menyhért is és Szelestey János is 7-7 zsellérház tulajdonosa volt Salamonfán. A falu – földesurai után – evangélikus vallású volt a 17. században.

Bezerédj Imre Salamonfán lett II. Rákóczi Ferenc híve. 1705. október 9-én ugyanitt tartotta lakodalmát Botka Annával, Rátky György és béri Balogh Zsuzsanna egyik gyermekének, Rátky Ferencnek fiatal özvegyével. A soproni császári helyőrség ennek neszét vette, s 200 lovast és 100 gyalogost vezényeltek a lakodalmon levő kurucok megtámadására, de nem jutottak tovább Fülesnél. 1709-ben a Dunántúl nagy része labanc kézre került, és a Csepreg környékén meghódolt kuruc érzelmű nemesek Salamonfán tették le a fegyvert. 1710-ben Balogh Ádám ismét kísérletet tett a Dunántúl visszafoglalására, július 29-én a kurucok ismét elfoglalták a labancok által kiürített salamonfai kastélyt, és hozzáláttak a körülötte levő erős sánc széthányásához, de nem fejezhették be, mert Nádasdy Ferenc rájuk ütött, és kénytelenek voltak Hegyfalu irányába visszavonulni. A Rákóczi-szabadságharc idején Salamonfa ifjú földesura, Rátky György is Rákóczi kapitánya lett, és a Rátkyak közül ő tett szert a legnagyobb hírnévre.

A szociális otthon

Kerékpárút

A Rátkyak után Meskó Jakab báró lett Salamonfa birtokosa vásárlás útján, és ettől kezdve a Zichy-Meskó bárók tulajdona volt a salamonfai határ nagy része. Gyüleviz községben is a salamonfai fejlődéshez hasonló folyamat ment végbe. A köznemesi birtokok itt is egy kézbe kerültek és a telkes jobbágyok helyét itt is a zsellérekkel folytatott majorgazdaság foglalta el. A salamonfai Rátkyak kezdték összevásárolni a szegény kisnemesek birtokait és lassanként 200 holdnyi majorüzemmé alakították. Feltehetően Rimanóczy Antal volt az építtetője 1739-ben a gyülevizi kastélynak. A Rimanóczyak Gyülevízen kihalván mintegy másfél évtizeden át a Pejachevichek bírták a kastélyt, címerük ekkor került a kastély egy-kori főbejárata feletti homlokzatra. Rövid birtoklás után a Jankovichok kezére kerül a kastély és az egész falu. A 18. század végén már nincs Gyülevízen se kisnemes, se telkes jobbágy, csak ágról szakadt zsellérség. A reformkorban ismét a Pejachevicheké Gyüleviz. Pejachevich Márkus a haladó szellemű nemességhez tartozik, Széchenyi István híve. Nejével, Bethlen Herminával 1859-ben 500 forinttal segíti a zsirai tűzkárosultakat. Az 1859-es tűzvész után az utcakép tűzfalas házakkal átalakul Zsirán, 1927-ben beköltözik Esterházy Mária – az új tulajdonos – az újjáépített gyülevízi kastélyba testvéreivel, és rögtön bekapcsolódik Gyülevíz és Zsira községek közéletébe. Néhány év múlva férjhez megy Almásy Jánoshoz, a borostyánkői uradalom birtokosához, majd eladja a kastélyt a Legszentebb Üdvözítő Leányai Kongregációjának. A nővérek Zsirán működő tartományfőnökségéhez újoncház, óvoda, napköziotthon, női panzió tartozik a zsirai kastélyban. A trianoni béke idején az osztrákok Zsirát is Ausztria számára követelték, Zsira azonban 1922-ben a kiszállott határkiigazító bizottság előtt hitet tett magyarsága mellett. Zsirán 1924-ben Gazdakör, 1929-ben Iparoskör jött létre, 1938 elején gyulladtak ki az első villanylámpák. A II. világháború áldozatainak 1985-ben készítenek emléktáblát az I. világháború hőseinek emléktáblája mellé.

Általános iskolai oktatásra a 17. századtól van adat Zsirán. Az óvo-dát 1935-ben hozta létre a faluban megtelepedett szerzetesrend. Az egyesületek közül 1885-ben alakult a „Daloskoszorú”, 1894-ben az Ön-kéntes Tűzoltó Testület. Az 1908-ban létrejött Legényegylet és Le-ányegyesület virágoztatta fel a mű-kedvelő színjátszást, a Levente-egyesület pedig a testnevelést és főleg a labdarúgást lendítette fel.

Zsira, a Répcevidék egykori jelentős települése 1978-ban elveszítette folyóját: a Répce megszűnt régi medrében a zsirai kertek alatt folyni, vizét a falut elkerülő Újárokba vezették el. A Locsmándon esedékessé vált gát átépítése érdekében a falu illetékesei nem tettek lépéseket a vízügyi hatóságoknál, hagyták, hogy a folyó eredeti medre holtággá változzék.

1986-ban ünnepli a falu 800 éves jubileumát, ekkor kiállítást rendeznek dr. Szabó Zoltán és Tímár Antal festőművész képeiből, és falutörténeti dokumentumokból.

Postahivatal 1883-tól működik a faluban. Zsira kulturális fejlődését szolgálja az 1949-ben létesített kultúrház. 1951-től a kastély a Fővárosi Tanács Szociális Otthona. Műemlék az 1739-ben épült gyülevízi kastély. A művészettörténészek szerint Európa legszebb barokk kiskastélyai közé tartozik. Ma Pejachevich-kastély néven emlegetik, holott csak a 18. század végétől volt a Pejachevich család birtokában, akkor sem véglegesen. A kastélyparkban szabadon álló, hosszan elnyúló, egyemeletes, csak a kétemeletes, barokk stílusú épület. Udvari homlokzata egyszerűbb, mint a kerti, aminek az a magyarázata, hogy a kastély építésekor itt vezetett az út Zsirától Salamonfa felé. A saroképületek a magasra húzott, szabadon formált félpillér-fejezettel, a fordított csatra emlékeztető orommal a bécsi iskola sajátosságait viselik, feltehetően Hillebrand vagy Fischer von Erlach egyik tanítványa tervezte. A kastélyról az a hiedelem járja, hogy Mária Terézia vadász-kastélya volt, aki többször is megfordult Gyülevízen. A kastélyparkhoz 6 hektáros angol-park csatlakozik. A park kialakítása az 1800-as évek végére tehető. Az angolparkra jellemzően ma is megvan a kastély előtti kertrész, amelyet a faállomány követ kisebb-nagyobb tisztásokkal, így jó rálátás nyílik az egyes facsoportokra, ill. magára a kastélyra. A parkban a lombos fajok uralkodók csoportos elrendezésben. Van magas kőris, platán, feketenyár és vadgesztenye csoport. Számos fa kerülete meg-haladja a 3 métert, magasságuk pedig a 28-30 métert is. Meglepően egészségesek az itteni szilek, a szilfavész alig tett kárt bennük. Fenyői közül kiemelkedő a mamutfe-nyő, de erdeifenyők és lucfenyők is vannak.

Műemlék jellegű a Pieta szobor 1725-ből és az 1720-ban készült barokk Szentháromság szobor a templom téren. A Szent Flórián szobor a 18. században készült. A három temető figyelemreméltó síremlékei közül is kiemelkedik a barokk „Kálvária jelenet” a salamonfai temetőben. 1882-ben épült a salamonfai Szent József római katolikus templom, 1885-ben a zsirai Szent Lőrinc-templom a leégett templom részeinek felhasználásával, 1922-ben a neoromán stílusú Östör kápolna. A Szent Lőrinc-templom barokk berendezése országosan is számon tartott. A templom falán van az I. és II. világháború áldozatainak emléktáblája. 1987-ben emlékkő készült a 800 éves községnek a templom-kerítés mellett. 1989-ben az egykori „vasfüggönyre” emlékeztető emlékhelyet hoztak létre odatelepített magas megfigyelővel.

[szerkesztés] Nevezetességei

Kastély

gyülevizi barokk egykori Rimanóczy kastély, ma szociális otthon, parkja védett;

salamonfai rk. Szent József templom, a temető barokk Kálvária jelenete;

zsirai neoromán Östör kápolna,

rk. Szent Lőrinc templom, barokk szobrok a templom körül: Szentháromság szobor, Szt. Flórián szobor, Pieta, A község templomának freskóit, Dr.Szabó Zsoltán pap, festőművész restaurálta, illetve ő tervezte és részben készítette a színes üvegablakokat.