Zannanza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Zannanza (Kr. e. 14. század) hettita királyi herceg, I. Suppiluliuma hettita nagykirály egyik fia. Nevének jelentése talán: „a király fia”.

A „Suppiluliuma tettei” néven elhíresült szövegcsoport (CTH 40) egyik méltán érdekes epizódja a kis híján létrejött hettita-egyiptomi perszonálunió előtörténetének elbeszélése. A történet szerint a hettita nagykirály szíriai hadjáratának során, Karkemis városa ostromának közben levelet kapott Egyiptom frissen megözvegyült királynőjétől, Dahamunzutól (a név az óegyiptomi ta hemet neszu, „a király felesége” címből ered, tehát tulajdonképpen nem személynév; a legelterjedtebb nézet szerint Tutanhamon feleségéről, Anheszenamonról van szó), amelyben Suppiluliuma egyik fiát kéri férjül önmaga számára, mert saját országában nincs méltó férj-jelölt. (Az özvegy második, hasonló tartalmú levelének töredéke előkerült a hettita fővárosból /CTH 170 – KBo^[1] 28.51/.)

Suppiluliuma körültekintő vizsgálódás után Zannanzát küldte el Egyiptomba, hogy Dahamunzu férje legyen, de oda valószínűleg sosem érkezett meg, mert út közben meggyilkolták. Erről több forrás is tudósít: egyértelműen állítja ezt II. Mursili második pestis elleni imája (CTH 378 – KUB^[2] 14.8), és erre utal egy kortárs, ám igen töredékes levél(tervezet), amelyben a gyászoló apa, I. Suppiluliuma szemrehányást tesz az időközben az egyiptomi trónt betöltő új fáraónak (valószínűleg Aynak), hogy miért nem küldte haza a feleslegessé vált hettita herceget (KBo 19.20+). Suppiluliuma az esetet követően bosszúhadjáratot indított Egyiptom ellen, amelynek során az egyiptomi hadifoglyok pestist hurcoltak be a Hettita Birodalomba – a hosszú éveken át tomboló járványnak esett áldozatul maga a nagykirály (és utóda) is.

Igen fantáziadús, ám a forrásoknak ellentmondó és bizonyíthatatlan elmélet, amely szerint Zannanzát nem gyilkolták meg út közben, hanem megérkezett Egyiptomba, Szemenhkaré néven elfoglalta a trónt, és csak ezután gyilkolták meg az idegen elemnek tekintett uralkodót.

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Irodalom

• Bryce, Trevor R. (1990): The Death of Niphururiya and its Aftermath. In Journal of Egyptian Archaeology 76. 97-105.
• Edel, Elmar (1994): Die ägyptisch-hethitische Korrespondenz aus Boghazköi in babylonischer und hethitischer Sprache. Opladen: Westdeutscher Verlag.
• Federn, Walter (1960): Dahamunzu (KBo V 6 iii 8). In Journal of Cuneiform Studies 14. 33.
• Freu, Jacques (2004): Suppiluliuma et la veuve du pharaon. Paris: Association Kubaba / L’Harmattan.
• Güterbock, Hans Gustav (1956): The Deeds of Suppiluliuma as Told by his Son, Mursili II. In Journal of Cuneiform Studies 10. 41-68., 75-98., 107-130.
• van den Hout, Theo P.J. (1994): Der Falke und das Kücken: der neue Pharao und der hethitische Prinz? In Zeitschrift für Assyriologie 84. 60-88.
• Kákosy László (1998): Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris.
• Liverani, Mario: Zannanza. In Studi Micenei ed Egeo-Anatolici 14 (1971) 161-162.
• Parker, Victor (2002): Zur Chronologie Šuppiluliumaš I. In Altorientalische Forschungen 29. 31-62.
• Sadowska, Monika (2000): Semenkhkare and Zannanza. In Göttinger Miszellen 175. 73-77.