Wittner Mária
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Wittner Mária |
|---|
| Született: |
| 1937. június 9. (71 éves) Budapest |
Wittner Mária (Budapest, 1937. június 9. -) a rendszerváltás után ismertté vált, a szocializmusban elítélt 1956-os szabadságharcos a Corvin közből és a Vajdahunyad utcából.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Édesapját nem ismerte, anyja pedig dajkaságba adta. Kétéves korában a karmelita rend vette gondjába. Anyját csak 11 éves korában ismerhette meg, de hamarosan állami gondozásba adta a gyermeket.
A gimnáziumot félbehagyva gépírónőként dolgozott Szolnokon, később Kunhegyesen, a járási tanácson. 1955-ben fia született, akit egyedül nevelt. Fél évre rá Budapestre költözött vissza és alkalmi munkákból élt.
[szerkesztés] 1956-os szerepe és a megtorlás
Az 1956-os forradalom eseményeiben az első naptól részt vett. A Rádió ostroma közben csatlakozott a harcoló felkelőkhöz. Október 24-én a Corvin közben megismerkedett Havrila Béláné Sticker Katalinnal és együtt segédkeztek a sebesültek ellátásában.
A Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozva már a fegyveres összetűzésekben is részt vett. Elfoglalták a X. kerületi rendőrkapitányságot, hogy fegyvereket szerezzenek. A november 4-ei szovjet támadás során az Üllői úton repeszektől megsebesült és a Péterfy Sándor utcai kórházba került.
November 9-én sikertelenül próbálta meg elhagyni Magyarországot. Letartóztatták, de ekkor még elengedték. Sikerült Ausztriába szöknie, de pár hét után hazajött és segédmunkásként tartotta fenn magát. 1957. július 16-án letartóztatták és „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” miatt 1958. július 23-án, 20 éves korában első fokon halálraítélték.
Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként, a másodfokú bíróság azonban 1959. február 24-én életfogytiglanra változtatta az ítéletet. 1970. március 25-én szabadult nemzetközi nyomásra.
A börtönben töltött időszakról szóló emlékeit többek között a Szabadság vihara című filmben mondta el.
[szerkesztés] A Kádár-korszaktól napjainkig
Varrónő, majd takarítónő lett, 1980-ban rokkantnyugdíjba küldték. A Kádár-rendszer bukása óta számos 1956-os szervezet munkájában vett részt, következetes és határozott antikommunizmusáról vált híressé.
A 2006-os országgyűlési választásokon a Fidesz országos listájáról parlamenti mandátumot szerzett. Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának tagja.
[szerkesztés] Vita az 50. évfordulóról
Wittner Mária főszereplője volt annak a vitának, amely arról robbant ki 2006-ban, együtt ünnepeljék-e az 1956-os forradalom 50. évfordulóját az MSZP vezette kormányzat képviselőivel. Az október 23-ai évfordulón több alkalommal fütyülték ki és bírálták az ünnepségek baloldali résztvevőit, mert sokan a forradalmat leverők örököseinek tartották őket. Az 50. évforduló előtt a legtöbb 1956-os szervezet és az egykori forradalmárok – az elsők közt Wittner – kifejezte, hogy nem kívánnak a kormánnyal együtt ünnepelni. Továbbá – Wittnerrel az élen – bírálták a felállítandó hivatalos 1956-os emlékművet, amely szerintük inkább az elnyomást, mint a szabadságvágyat fejezi ki.
[szerkesztés] Wittner és Napolitano
Még az emlékművita előtt, 2006. május 24-én 56-os veteránok – Wittner Mária, Rácz Sándor és Balás Piri László – nyílt levélben tiltakoztak, amiért Sólyom László köztársasági elnök meghívta Giorgio Napolitano olasz államfőt az 50. évforduló tiszteletére rendezendő hivatalos ünnepségekre. Az olasz államfő 1956-ban aktív kommunistaként támogatta a forradalmat eltipró szovjet intervenciót. „Az élő 56-osok nevében a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy olyan politikust hívjon meg a Forradalom és Szabadságharc kitörésének 50. évfordulójára, még akkor is, ha jelenleg ő az Olasz Köztársaság elnöke, aki nemzetközi segítséget nyújtott a magyar szabadságvágy vérbefojtásához a szovjet gyilkosoknak” – írták.
[szerkesztés] Kitüntetése
Magyar Köztársaság Nagykeresztje (1991)
