Wenckheim Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Wenckheimi báró Wenckheim Béla (Körösladány, 1811. február 16. – Budapest, 1879. július 7.): politikus, magyar miniszterelnök

Igen fiatal korában vármegyei szolgálatban képezte magát a közpályára. Békés vármegye jegyzőkönyveiben igen sűrün találjuk az ő jegyzéseit. Szorgalmának gyümölcse volt, hogy 21 éves korában már táblabiróvá választották és még harminc éves sem volt, mikor első alispánja lett Békés vármegyének. Két év múlva, 1839. követül küldték az országgyűlésre, ahol a reformpártban jó nevű szónoknak ismerték. 1848. az új magyar kormány Békés vármegye főispánjává nevezte ki és ugyanezen időben István főherceg nádornak is udvarmestere lett. A szabadságharcban részt vett és e miatt menekülnie kellett, s mikor amnesztia útján hazakerült, 1860. kezdett újra szerepelni. 1865-ban újra békési főispán lett, 1867. február 20-tól 1869. október 21-ig pedig Andrássy kormányában belügyminiszter. Vesebaja miatt két év múltán visszavonult, s csak 1871. május 19-től vállalta el a király személye körüli miniszterséget, amelyet a Lónyay-, Szlávy- és Bittó-minisztériumokban is megtartott, egészen 1879. június 7-ig. 1875. március 2. és október 20. között, a fuzió idejében miniszterelnök volt, Tisza Kálmán ugyanekkor belügyminiszter. Előkelő szerepet játszott az udvarnál is, hol csinos külseje és előkelő megjelenése kedvelt egyénné tették. 1878. október 11. és 1878. december 5. között belügyminiszter volt.

[szerkesztés] Emlékezete

A család síremléke, kriptája, a szülőföldjükön, Körösladányban található.

[szerkesztés] Forrás

• A Pallas Nagy Lexikona

Elődje: Bittó István

Magyarország miniszterelnöke 1875

Utódja: Tisza Kálmán