Weiss Manfréd Acél- és Fémművek
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek vagy WM Acél- és Fémművek a 20. század első felének kiemelkedő magyar nagyüzeme volt a Csepel-szigeten, az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzeme. Tulajdonosa a pesti születésű Weiss Manfréd gyáros volt.
Elődjét, a Weiss-konzervgyárat eredetileg a Ferencvárosban hozta létre Weiss Manfréd és bátyja, Bertold. A gyár 1886-tól tölténytárakat, majd lőszereket is előállított. 1892-ben a Weiss Manfréd Lőszergyár az akkor még szinte puszta Csepelre költözött, miután az üzemben robbanás történt. Négy évvel később Weiss Bertold kilépett. Az 1890-es évek végére Weiss Manfréd kohóval, öntödével, hengerdével, még később acélművel egészítette ki az üzemet.
A fő megrendelő a hadsereg volt. Az első világháború éveiben a gyár dolgozóinak létszáma közel 30 ezerre duzzadt, a háború után azonban hatezer alá apadt. A gyár átállt a szerszámgépek, varrógépek, tűzhelyek és kerékpárok építésébe. Később autó- és repülőgépgyártásba is belefogtak. Miután Weiss Manfréd 1922-ben meghalt, a gyár vezetését fiai és egyik veje folytatták. Az 1930-as évek közepén a gyár már 15 ezer embert alkalmazott.
A második világháború idején a WM harckocsikat és terepjárókat is előállított. A bombázások idején az üzem nagy károkat szenvedett.
[szerkesztés] Története a Weiss-család után
1944-ben, a német megszálláskor a tulajdonosokat a németek letartóztatták és a gyár vezetését 25 évre az SS vette át. Az üzemet 1948-ban államosították, a neve WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat lett. 1950 és 1956 között a neve Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek volt, majd 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek.
Névtelen Wikipédia-felhasználó(k) munkája alapján.