Wallace-vonal
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Wallace-vonal egy feltételezett határvonal, mely elválasztja egymástól az ausztrál és az ázsiai faunaterületeket. A vonaltól nyugatra ázsiai fajokat, a vonaltól keletre pedig jellegzetesen ausztrál fajokat lehet találni. A vonal Alfred Russel Wallace után kapta nevét, aki a 19. századi Kelet-indiai utazásai során először tett feljegyzéseket a vonal elválasztó szerepéről. A határvonal keresztülfut az indonéz szigetvilágon, Borneó és Celebesz, valamint Bali és Lombok között. Bár következtetést nem vont le belőle,de már Antonio Pigafetta, Magellán utazásának egyik kisérője is észrevételezte a biológiai eltéréseket a Maluku-szigetcsoport és a Fülöp-szigetek faunája között.
A Wallace-vonaltól keletre eső területet legtöbbször átmeneti zónának tekintik, de egyes elképzelések önálló faunaföldrajzi egységként kezelik. Faunájának alapvetően orientális, ázsiai jellegű, de a vonaltól keletre haladva ez fokozatosan szegényedik, s az ausztál élővilág elemei kerülnek túlsúlyba. Az átmeneti zóna keleti határa, a Weber vagy a Lydekker vonal ennek ellenére kevésbé határozható meg olyan pontosan, mint az erszényesek elterjedésének nyugati határát jelző Wallace-vonal.
Az ázsiai fajok radikális csökkenése a térségben a jégkorszakra vezethető vissza, mikor a mintegy 200 méterrel alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően az indonéz szigetvilág keleti szigetei szárazföldi összeköttetésben álltak a kontinenssel, míg Celebesz, és a tőle keletre eső szigetek inkább Ausztrália felöl voltak megközelíthetőek.
