Vint Cerf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Vinton „Vint” Gray Cerf (született: 1943. június 23. New Haven, Connecticut) amerikai matematikus és informatikus, akire általában az Internet egyik alapító atyjaként hivatkoznak. Kulcsszerepet töltött be (vezetői és műszaki értelemben egyaránt) az Internet, valamint a TCP/IP protokollkészlet megalkotásában.

Az „Internet Társaság” (Internet Society, ISOC) alapítója volt 1992-ben, amelynek célja az Internet-elérés és -használat terjedésének elősegítése, és az Internetet fejlesztő technikai csoportok (mint például az IETF, az Internet Műszaki Munkaközösség) összefogása. Az ISOC első elnökeként 1999-ig töltötte be a posztját.

Születésétől fogva hallássérült. Tagja a Gallaudet Egyetem tanácsának (amely az első felsőfokú képzést nyújtó intézmény volt a siketek és nagyothallók számára), és az Alexander Graham Bell Egyesület „Hallássérültekért” kitüntetés tulajdonosa. Jelenleg az egyesült államokbeli Virginiában él a családjával.

Tartalomjegyzék 1 Pályafutása 2 Díjai és kitüntetései 3 Részleges bibliográfia 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Pályafutása

A Van Nuys középiskolába járt, ahol már korán megmutatkozott a számítógépek iránti érdeklődése. Tanulmányait a Stanfordi Egyetemen folytatta, miközben számos vállalatnál dolgozott nyaranta, mint például a North American Aviation-nél (repülőgép gyár, jelenleg a Boeing leányvállalata) és a Rocketdyne-nál (rakétahajtómű tervező és gyártó vállalat). 1965-ben BSc fokozatot szerzett matematikából a Stanfordon.

A diplomázás után az IBM munkatársa lett, de hamarosan úgy döntött, hogy fejleszteni szeretné a számítástechnikai tudását. 1967-ben visszatért az iskolapadba, beiratkozott a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) számítástechnikai tudományok szakára, ahol olyan tanárai voltak, mint például Leonard Kleinrock. 1970-ben itt szerzett MSc, 1972-ben pedig PhD fokozatot.

Az Kaliforniai egyetemen töltött évei alatt dolgozott az ARPANET-en, a legkorábbi csomagkapcsolt számítógép-hálózaton. Ezen időszak alatt (mint a későbbiekben is) számos RFC szerzője volt. 1972-től már mint Stanford-i professzor folytatta a számítógépes hálózatokkal kapcsolatos a kutatásait.

Röviddel később, 1973-ban Bob Kahn (akit Cerf már korábbról ismert, Kahn volt a felelős az ARPANET projektért a fővállalkozó Bolt, Beranek & Newman-nél) és Cerf elkezdték kidolgozni több különböző csomagkapcsolt hálózat egyetlen internetwork-é történő összekapcsolásának lehetősét. Az 1974-es „A Protocol for Packet Network Intercommunication” című tanulmányuk a témakör egyik alapvető dokumentuma.

1976-ban felkérték, hogy dolgozzon az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Fejlett Kutatási Központjánál (DoD Advanced Research Projects Agency, DARPA), egy kutatási-fejlesztési program vezetőjeként. Ezen tisztsége alatt, 1976-tól 1982-ig meghatározó szerepe volt TCP/IP protokollok és az Internet fejlesztésében.

Ezt követően 1982-től 1986-ig az MCI Digital Information Services alelnöke. Az MCI Mail fejlesztésének vezetője, ami az első kereskedelmi e-mail szolgáltatás volt az Interneten.

1986-ban újra csatlakozott Kahn-hoz az utóbbi vállalatánál. A Corporation for National Research Initiatives-nál eltöltött évei alatt számos projekten dolgozott, mint például digitális könyvtárakon és automatikus információkereső programokon (knowbot-ok).

1994-ben visszatért az MCI-hez mint az Internet Architektúra vezető alelnöke. 2005. szeptember 8-án a Google bejelentette, hogy szerződtette Cerfet mint „Chief Internet Evangelist”-et, ami magyarul körülbelül „vezető internetes hitszónok”-ot, vagy „internet-apostol”-t jelent [1]. Ezt a Wired magazin is megírta egy cikkében: „Vint Cerf: Google's New Idea Man (a Google új ötletembere)” [2].

1999-ben csatlakozott az ICANN tanácsához, ahol 2007-ig a tanács elnöki pozícióját tölti be.

Vint Cerf ezenkívül tagja a bulgáriai elnök, Georgi Parvanov IT tanácsadó testületének, a 2002. március 8-i elnöki rendelet megbízása szerint [3].

Jelenleg az Interplanetáris Protokollon dolgozik, a NASA Jet Propulsion Laboratóriumával közösen. Ez a bolygóközi kommunikáció egy új szabványa lesz, ami nagyon jó hibatűréssel valósít meg lézeres vagy rádiókommunikációt [4].

2006 februárjában Cerf tanúskodott az Egyesült Államok törvényhozásának távközlési bizottsága előtt a hálózatközömbösség (Network Neutrality) mellett [5].

[szerkesztés] Díjai és kitüntetései

Számos díszdoktori cím tulajdonosa, többek között a Baleár Szigetek Egyetemének, a svájci ETH-nak, a Capitol és a Gettysburg Főiskolának.

1996-ban kitüntették a Yuri Rubinsky emlékdíjjal az ötödik World Wide Web konferencián, Párizsban. 1996-ban elnyerte a SIGCOMM-díjat, az internet 25 éven keresztüli terjedésében való közreműködéseiért, a TCP/IP protokollok kifejlesztésétől kezdve.

1997-ben Bill Clinton kitüntette Cerf-et a társával, Robert E. Kahn-nal egyetemben a National Medal of Technology-val (a legmagasabb amerikai tudományos-technológiai címmel), az Internet és a TCP/IP protokollok kifejlesztésében végzett teljesítményükért.

2001-ben megkapta a az Ohio Egyetem J. W. McClure Kommunikációs Iskolájának Strowger-díját. 2002-ben Bob Kahn-al, Larry Roberts-el és Tim Berners-Lee-vel egyetemben odaítélték neki a Premio Principe de Asturias de Investigacion Cientifica-t, a legmagasabb Spanyol kitüntetést.

2005 elején bejelentették, hogy Cerf és Kahn a nyertesei az ACM 2004 évi Turing-díjának (ami a Nobel-díj számítástechnikai megfelelője), többek között az Internet alapvető protokolljainak kidolgozásáért és az összekapcsolt hálózatok terén végzett úttörő tevékenységükért.

2005 novemberében George W. Bush kitüntette Cerf-et és Kahn-t a Presidential Medal of Freedom-mal, az Internet létrehozásában való közreműködésükért [6].

2007. április 2-án nagy sikerű előadást tartott Budapesten a Mindentudás Egyetemén az internet szabadsága címmel.

[szerkesztés] Részleges bibliográfia

• Vinton Cerf, Zero Text Length EOF Message (RFC 13, August 1969)
• Vinton Cerf, IMP-IMP and HOST-HOST Control Links (RFC 18, September 1969)
• Vinton Cerf, ASCII format for network interchange (RFC 20, October 1969)
• Vinton Cerf, Host-host control message formats (RFC 22, October 1969)
• Vinton Cerf, Data transfer protocols (RFC 163, May 1971)
• Vinton Cerf, PARRY encounters the DOCTOR (RFC 439, January 1973)
• Vinton Cerf, Y. dalal, C. Sunshine, Specification of Internet Transmission Control Program (RFC 675, 1974. december)
• Vinton Cerf, Jon Postel, Mail transition plan (RFC 771, September 1980)
• Vinton Cerf, Twas the night before start-up (RFC 968, 1985. december)
• Vinton Cerf, Report of the second Ad Hoc Network Management Review Group, RFC 1109, August 1989
• Vinton Cerf, Internet Activities Board, RFC 1120, September 1989
• Vinton Cerf, Thoughts on the National Research and Education Network, RFC 1167, July 1990
• Vinton Cerf, K.L. Mills Explaining the role of GOSIP, RFC 1169, August 1990
• Vinton Cerf, Memo from the Consortium for Slow Commotion Research (CSCR, RFC 1217, April 1 1999
• Vinton Cerf, Guidelines for Internet Measurement Activities, October 1991
• Clark, Chapin, Cerf, Braden, Hobby, Towards the Future Internet Architecture, RFC 1287, 1991. december
• Vinton Cerf et al, A Strategic Plan for Deploying an Internet X.500 Directory Sevice, RFC 1430, February 1993
• Vinton Cerf, A VIEW FROM THE 21ST CENTURY, RFC 1607, April 1, 1994
• Vinton Cerf, An Agreement between the Internet Society and Sun Microsystems, Inc. in the Matter of ONC RPC and XDR Protocols, RFC 1790, April 1995
• Vinton Cerf, I REMEMBER IANA, RFC 2468, October 1998
• Vinton Cerf, The Internet is for Everyone, RFC 3271, April 2002
• Vinton Cerf, Robert Kahn, A Protocol for Packet Network Intercommunication (IEEE Transactions on Communications, May 1974)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Előadása a Mindentudás Egyetemén 2007. április 2-án
• Az Internet úttörői – Vint Cerf
• ICANN elnökök – Vinton G. Cerf
• Az Internet hallássérült atyja
• Cerf elnyeri a Turing-díjat
• Cerf a Google-nál
• Morning Edition interjú
• Vint Cerf Vint Cerf az IMDb-n

m · v · sz Turing-díjasok

Perlis (1966) • Wilkes (1967) • Hamming (1968) • Minsky (1969) • Wilkinson (1970) • McCarthy (1971) • Dijkstra (1972) • Bachman (1973) • Knuth (1974) • Newell / Simon (1975) • Rabin / Scott (1976) • Backus (1977) • Floyd (1978) • Iverson (1979) • Hoare (1980) • Codd (1981) • Cook (1982) • Thompson / Ritchie (1983) • Wirth (1984) • Karp (1985) • Hopcroft / Tarjan (1986) • Cocke (1987) • Sutherland (1988) • Kahan (1989) • Corbató (1990) • Milner (1991) • Lampson (1992) • Hartmanis / Stearns (1993) • Feigenbaum / Reddy (1994) • Blum (1995) • Pnueli (1996) • Engelbart (1997) • Gray (1998) • Brooks (1999) • Yao (2000) • Dahl / Nygaard (2001) • Rivest / Shamir / Adleman (2002) • Kay (2003) • Cerf / Kahn (2004) • Naur (2005) • Allen (2006)