VII. Károly svéd király
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
VII. Károly, svéd neve Karl Sverkersson (? - Visingsö, 1167) Svédország királya 1160-tól haláláig.
Károly az 1155-ben (vagy 1156-ban) megölt Idősebb Sverker fia. Édesanyja Ulvhild Håkansdotter.
Károly feltehetőleg már 1155-ben átvette a királyi címet apjától Götaland tartományban. 1161-es győzelme után, melyet az örebroi csatában vívott ki Magnus Henriksson dán herceg és svealandi régens felett, aki halálát lelte a csatában, Károly uralma egész Svédországra kiterjedt.
Károly uralma alatt nevezték ki az első svéd érseket is, 1164-ben. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy ezután Svédország majdnem teljesen függetleníteni tudta magát a lundi dán érsektől. Ez az egyházpolitikai siker főleg István (Stefan) szerzetesnek köszönhető, aki az alvastrai apátságból érkezett. István Jarl Ulffal együtt küldöttségbe mentek a pápához, mire Istvánt felkenték svéd érsekké.
Orosz források szerint Károly keresztes hadjáratot is vezetett Oroszországba, azonban lehet, hogy ezt valójában egy finn uralkodó vezette.
Károly 1163-ban feleségül vette Krisztinát, Stig Hvide schoneni nemes leányát. Krisztinától született Károly Sverker Karlsson nevű fia.
1167 tavaszán Károlyt megtámadta Visingsöben Knut Eriksson, aki megölte az uralkodót. Károly földi maradványait az alvastrai apátságban helyezték végső nyugalomra.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
- Ez a szócikk a(z) Karls VII. (Schweden) című Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.
