Völcsej
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Völcsej | ||
|---|---|---|
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Magyarország |
|
| Régió | Nyugat-Dunántúl | |
| Megye | Győr-Moson-Sopron | |
| Kistérség | Sopron–Fertődi | |
| Rang | község | |
| Irányítószám | 9462 | |
| Körzethívószám | 99 | |
| Népesség | ||
| Népesség | 413 (2001) | |
| Népsűrűség | 44,31 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Terület | 9,32 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Völcsej
|
||
Völcsej község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Önálló község a lövői körjegyzőségben Győr-Moson-Sopron megye délnyugati részén, közel az osztrák határhoz. Egyutcás, fésűs beépítésű, egykori nemesi falu. Megközelíthető a 84-es főközlekedési útról Lövő leágazással Kőszeg felé. Soprontól 27 km-re, Kapuvártól 28 km-re, Kőszegtől 26 km-re. Erdőség övezi a település határát. Levegője tiszta. A terület növénytermesztésre és állattenyésztésre kiválóan alkalmas.
[szerkesztés] Története
Első okleveles említése 1281-ben. A falu legrégibb, 1865-ből ismert pecsétje: A pecsét mezejében levágott páncélos, kardos kart két pálmalevél övez. Felirata: N.W.C. A honfoglalás idején a környéken Kál harka és a híres-hírhedt Vérbulcsu népe telepedett meg a Répce völgyében. A mai Magyarország és Ausztria között levő lakatlan gyepűt felügyelték az itt megtelepült őrök, lövők. Gyakorlatilag hivatásos katonáknak számítottak. A környékbeli településeket a korai időben ők népesítették be és szervezték meg. Akkoriban még összefüggő erdőség borította a vidéket, erdőirtással alakították ki a mezőgazdálkodásra szánt területeket. Az Árpád házi királyok alatt megszilárdult államrend lehetővé tette a nemzetségek végleges megtelepedését. A Kisalföld jelentékeny részét a besenyő eredetű Osl-nemzetség foglalta el. Sok más település mellett Völcsej is az Oslok birtoka volt. A királyok az Osl-nemzetséget sok birtokkal ju-talmazták, elsősorban hadi érde-meik miatt. Osl ispán Völcsejt más birtokrészeivel együtt később – egy 1230-ban keltezett birtokadományozó oklevél szerint – a csornai premontrei prépostságnak adományozta, elismerve ezzel a rend áldozatos térítő és egyéb nevelő-oktató munkáját, különös tekintettel a mocsaras vidékek termelésre való átalakítása ügyében tett fáradozásaikért. A premontreiek a birtokaik jövedelmét az említett célokra használták fel. Más birtokosok is voltak Völcsejen, akik a középkorban fontos jogi állásokat töltöttek be a Vármegye törvénykezésében. 1382-ben Völcsej neve előtt az okiratokban már ott áll a „Nobiles”, vagyis „nemes” szó. Ez azt jelentette, hogy a falu köznemesi birtok. Földesurai a Völcsejiek voltak, akik birtokukról kapták a nevüket, és amely birtok apáról fiúra szállt. Ha jogaikban háborítani próbálta őket bármely hatalmasság, akár személyesen is a királyhoz fordulhattak, amit meg is tettek néhányszor. 1456-ban Völcseji György tudósította Bécsből a soproni elöljáróságot, hogy Hunyadi János kormányzó úr hatalmas győzelmet aratott a török felett Nándorfehérvárnál. Az 1500-as évektől a nemesek egymás között adták-vették a nemesi telkeket Völcsejen. A török betörés miatt a veszélyeztetett országrészek menekülő köznemesei egyre feljebb húzódtak, a császárváros közelében kerestek, vásároltak telkeket. 1598-ban Völcsejen már 29 taksás nemes élt és fizette ezt a különleges adófajtát. Közben a Bécs ellen vonuló török elpusztította a falut, amely eredetileg a mai temető környékén feküdt, és a veszély elmúltával újjáépült. A nemeseknek természetesen kötelességük volt részt venni a háborúkban, főleg a haza védelmében.
A kuruc háborúk kevéssé érintették a falut, bár mindkét fél igyekezett sarcolni a lakosságot. 1710-ben a pestisjárvány viszont sűrűn szedte áldozatait. 1754-55-ben nemesi összeírás volt az országban. Sehol annyi nemes nem élt a megye falvaiban, mint Völcsejen. Ennek az lett a következménye, hogy a birtokok felaprózódtak, a birtokosok elszegényedtek. Nemesi kiváltságaik ugyan érintetlenek maradtak, de az életminőségük, anyagi színvonaluk kevés kivétellel a jobbágyokéra kezdett hasonlítani. A lakosság száma a sűrű gyermekáldás miatt, a gyakori csecsemőhalandóság ellenére is töretlenül nőtt. Anyakönyvezés 1788-tól van a faluban, ezt megelőzően az egyházasfalui plébániához tartozott, mint filia, helyi pap nélkül. A nemesség részt vett a napóleoni csatákban, részese volt a győri vereségnek. 1848-ban a falu túlélte a vereséggel visszavonuló horvát csapatok bosszúálló pusztításait. A pákozdi csatatérről menekülő Jellasics bán mintegy 8-10 ezer katonája 6 ágyú kíséretében Theodorovics generális vezetése alatt 1848. október 10-én kirabolta és felgyújtotta Lövőt, majd a horpácsi erdő alatt éjszakázott. A lakosság az Öreg-árok környékére menekült ki a veszély elmúltáig.
1865-ben új templom épült a faluban. Nem sokkal később, 1880-ban már 997 lakója volt a falunak. Nemes és nem nemes lakosság ekkor már keveredett egymással, hiszen a kiváltságok mindenkit egyformán illettek.
Az I. világháborúban olasz és orosz frontokon harcoltak a völcseji katonák. Az elesett hősök névsorát a templomban elhelyezett emléktáblán olvashatjuk. A világháborút követő 1919-es vörösterror is nyomot hagyott a lakosságban, de az akasztásokat a falu tanítójának sikerült megakadályoznia. Bosszúállásra nem került sor. A trianoni békeszerződés után határmenti községgé vált Völcsej, miután a tőle nyugatra fekvő településeket Ausztriához csatolták. 1930-ban a lakosok száma 981 volt. Egy-egy telekrészen gyakran 2-3 ház is sorakozott egymás mögött, kevés kivétellel szegényes, zsupptetős házak. Ezért is pusztított annyira az 1940. július 8-án kitört hatalmas tűzvész, a fél falu leégett.
A II. világháború is szedte áldozatait, azontúl pedig sokan szenvedtek hosszú szovjet fogságot. Az áldozatok emléktáblája ugyancsak a templomba került. 1945 után nagyot változott a világ. Szögesdrót és aknazár került a határra, majd megkezdték ez erőszakos tsz-szervezést. 1955 és 56 tavaszán két termelőszövetkezet is alakult a faluban, de az 56-os forradalmat követően felbomlottak. 1959-ben kezdődött újra a szervezés, ismét két tsszel. 1961-ben egyesítés következett, de később csatlakoztak a környező falvak alkotta közös irányítású tsz-szövetséghez, amelyet Sopronhorpács központtal hoztak létre.
Az 1990-es rend-szerváltásnak köszönhetően azonban újra megnyílt az iskola Völcsejen, igaz, még kevés gyerekkel, de saját tanítóval és igényes oktatási környezettel. Újraélesztették az óvodában és az iskolában is a legjobb hagyományokat, kitűnő alapokat teremtve a gyerekek továbbtanulásához. Bevezették a gázt, bárki igényelhet telefont, kábeltelevíziós adások jutnak el a lakásokba. Konyha épült az iskolaudvaron, ahonnan a gyerekeket és az időseket is el tudják látni napi ebéddel. A falunapok igazi kulturális élményt nyújtanak a lakosságnak. A faluban a fő megélhetési forrás változatlanul a mezőgazdaság, bár a kárpótlással a földek elaprózódtak, többhektárnyi saját földterület igen kevés van, a helyben főállású mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozók száma 10 fő alatt van. Az állattartás gyakorlatilag megszűnt. A helyi varroda 50 főt foglalkoztat. Sokan ingáznak Sopronba, többen dolgoznak a lövői ROTO ELZETT-ben, a sopronhorpácsi tsz is sok völcseji lakost foglalkoztat.
A lakosok száma hosszú ideje állandó. Az üres házakat külföldiek veszik meg. A közintézmények elhasznált állapotban voltak, felújításuk folyamatos. A falukép módosabb, mert a község lakossága sokat fordít a külső környezetére.A katolikus vallás jellemző a falura.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Műemlék az egyhajós, középtornyos, barokk jellegű, romantikus külsejű római katolikus Szent László templom. A korábbi Szent Márk templomot 1864-ben lebontották és új titulussal építették újjá.
- Útmenti szobrok 18. század második feléből: Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobra.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Forrás
Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998) Kelemen Endréné cikke átdolgozásával.
