Vénusz légycsapója
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Veszélyeztetett. Státusz: sebezhető
|
|||||||||||||||
 |
|||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||
| Dionaea muscipula Sol. ex Ellis (1768 |
|||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
A Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendbe és a harmatfűfélék (Droseraceae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Észak-Amerikából származik, az Egyesült Államok dél-keleti részén él, olyan nedves, mocsaras területeken, ahol csak ritkán fordul elő fagy, hó. Speciális életfeltételeit csak Észak- és Dél-Karolinában találja meg. 1763-ban írták le először, azonban létezését a tudósok is még évekig mítosznak tartották. 50 éve még nagyon elterjedt volt, de manapság egyre szűkül az élettere, a növény nemzetközileg fokozottan védett. A tápanyagokat a levegőből és a talajból nyeri, de mivel mocsaras élőhelyén bizonyos tápanyagokból hiány van ezt havonta egy-két légy vagy egyéb rovar elejtésével fedezi további szükségleteit.
[szerkesztés] A csapdák
A növény leveleinek végén helyezkednek el az édes illatot árasztó csapdák. Belsejükben mindkét oldalon 3-3 érzékelőszőr található. Amikor a zsákmány a csapdára száll és az érzékelőket megérinti, a levéllemezek fél másodperc alatt összezáródnak és fogjul ejtik az áldozatot. A kisebb rovaroknak még van esélyük kimenekülni a „fogak” közül, hiszen a növény csapdája először nem zárul be teljesen, így védekezik a túl kicsi zsákmány ellen, melynek megemésztése több energiába kerülne, mint amennyit a növény belőle nyerhet. Ha az áldozat megfelelő nagyságú és ismételten az érzékelőkhöz ér, a csapda légmentesen bezárul és emésztőnedvekkel telik meg, amíg a zsákmány fel nem oldódik. Az emésztés után, ami egy-két hét alatt zajlik le, a csapda újra kinyílik.
[szerkesztés] Fajok
A különböző élőhelyeken különböző változatai alakultak ki, de az utóbbi években már a növénynemesítők is számtalan fajtáját állították elõ ennek az érdekes növénynek. Ezen típusok színükben, formájukban, a levélrozetta alakjában, a csapók színezõdésében és végül a szélsõ tüskék, fogak alakjában különböznek.
[szerkesztés] Tartása
A Légycsapó kedveli a sok napsütést, ennek hatására csapói szép pirossá válnak, de félárnyékban is szépen fejlődik. Mivel mocsaras területen él, nyáron célszerű cserepestül 1-1,5 centiméter vízbe állítani. A rendes csapvíz nem a legmegfelelőbb, csak lágy vízzel öntözzük, esőviz, desztillált víz (nem ioncserélt), vagy felforralt és lehűtött víz alkalmas erre. A növény mindenképpen párás környezetet igényel, ez egy terráriummal, vagy floráriummal könnyen megoldható, de ha nincs más lehetőség, egy vízzel teli tálca is megteszi. Télen a növény nyugalmi időszaka következik, ilyenkor fejlődése lelassul, egyes fajok kissé vissza is pusztulnak. Ebben az időszakban 3-15 °C körüli hőmérsékleten tartsuk, és csak annyira locsoljuk, hogy földje épphogy nyirkos legyen. A Légycsapónak 100%-os tőzegmoha felel meg, de ezt keverhetjük mészmentes homokkal is. Szaporítani oldalhajtásokról érdemes, de próbálkozhatunk magról való szaporítással is. A Vénusz Légycsapója magasra felnyúló virágokat hoz, nehogy a beporzó rovarok véletlenül saját csapdájába essenek
