Uszta Gyula
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Uszta Gyula (1914-1995) erdész, katonatiszt, vezérőrnagy.
Neve 1944-től vált ismertté, amikor Kárpátalján a Szovjetunió csapatainak támogatására partizáncsoportot szervezett, majd csatlakozott, és támogatta a Vörös Hadsereget. Zemplén megyei Főispán volt 1947-48 között. Először a Magyar Néphadsereg harckocsizó ezredének parancsnoka, majd 1952-ben vezérőrnagy és a páncélos alakulatok parancsnoka. 1954 őszén vezérkari akadémián tanult a Szovjetunióban.
Az 1956-os forradalom idején a fővárosi karhatalom megszervezője (1956. november 4. után), és a kormány megbízásából a Néphadsereg Katonatanácsának elnöke is.
Az 1958-as, Nagy Imre és társait elítélő koncepciós perben Maléter Pál ezredes elleni tanúk egyike. [1]
Maléter hite ártatlanságában és felmentésében A viselkedésén végig érződött, hogy a lelke mélyén azt hitte, egyszerű tévedésről van szó. Akkor kezdhetett rosszat sejteni, amikor sorra léptek föl a tiszttársai, akik egyre-másra meghazudtolták az állításait. A legnagyobb megdöbbenést Uszta Gyula színrelépése okozta. Ők társak voltak a partizánkodásban a háború idején, és bár volt köztük valami feszültség az 50-es években – Uszta gyorsabban haladt a ranglétrán –, végig maradt köztük valami emberi, félig-meddig baráti viszony.
Maléter felidézi, hogy egy időben a feleségeikkel együtt jártak moziba. Ehhez képest Uszta nem egyszerűen sugalmaz, és kontrázik a vád szólamainak, hanem a legdurvább és legnyilvánvalóbb hazugságokat és rágalmakat szórja, például: Maléternek köze volt a Köztársaság téri pártház ostromához. Egy másik tiszt, Egervári pedig azt állította, hogy Maléter parancsot adott a légvédelemnek, hogy készüljenek fel a Molotov-koktélos ellentámadásra.
Maléter nem véletlenül mondja erre megrökönyödve, hogy ennél nagyobb hülyeséget még életében nem hallott. Ezekből a jelekből viszont már érzékelnie kellett, hogy tudatosan és eltökélten meg akarják ölni. A volt honvédelmi miniszter elődje, Janza Károly is sunyi módon igyekszik rátolni mindenért a felelősséget, még olyanokért is, amit Maléter parancsba kapott Janza minisztériumától.
A Kádár-rezsimet támogató tanúk felkészítéséről Uszta bosszúszomjas, és pártfeladatnak tekinti, hogy minden módon befeketítse Malétert, hogy a kádári ellenforradalmi koncepció számára rendelkezésre álljon egy áruló a fegyveres erőktől is, nem kellett külön felkészíteni. Janza védi magát, hiszen teljes inkompetenciáról és impotenciáról tett tanúbizonyságot október 23-a után, kétértelmű parancsokat adott, majd lényegében elszaladt. Így neki is eminens érdeke, hogy saját gyatraságát és gyávaságát egy összeesküvés-elmélettel leplezze.
A többiek, mármint azok a tisztek, akik nem vádlottként tesznek vallomást, teljesítik az utasítást. Több jel arra mutat, hogy többek esetében felkészítés előzte meg a szereplésüket.
Embernek nehéz annál mélyebbre süllyedni, ahogy Uszta viselkedett a tárgyaláson (14:10-től 15:05-ig), amint bevonult a díszegyenruhájában, csizmájának csikorgó lépteit hallani a fölvételen, és valami elképesztő primitív modorban és stílusban darálja a hazugságait, többször saját magába is belegabalyodva, olyannyira, hogy az olykor érezhetően még ennél a vérbírónál is kiverte a biztosítékot.
1956 decembere és 1962 között a honvédelmi miniszter első helyettese, altábornagy. 1957-ben a Magyar Néphadsereg jelentős átszervezését vitte véghez.
Az Elnöki Tanács tagja (1953–1985), az MSZMP IKB, majd Központi Bizottság tagja (1956-66). Az MHS elnöke, majd az MHSZ főtitkára (1962 és 1969 között), ezután a Magyar Partizán Szövetség főtitkára (1969-82).
Életéről memoárt írt: A jót akarni kell címmel (Budapest, Zrínyi, 1989. 388 p. /Élmények és gondolatok./)
