Turay Ida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Turay Ida (született: Thurmayer Ida, Rákospalota, 1908. szeptember 28. - Budapest, 1997. június 2.) magyar színésznő.

[szerkesztés] Élete

A Thurmayer Idaként anyakönyvezett lány 8 évesen (1916) árvult el, először zárdában nevelték, majd a gimnáziumba került. Még érettségi előtt jelentkezett az Országos Színművészeti Akadémiára, ahová fel is vették, de csak egy évet töltött itt el - a felsősök vizsgaelőadásán statisztálva fedezte fel a nagyhatalmú színházi szakember, Bárdos Artúr. Első sikerét 16 évesen (1924) aratta a Darázsfészek című darabban, ezt követően megfordult szinte valamennyi fővárosi színházban. Derűs megjelenésével, kellemes énekhangjával, kedves humorával kezdetben naivaként, később bölcs, idős hölgyek megformálásával aratott sikereket.

1945-ben eltiltották a szerepléstől, de hamarosan újra játszhatott. Az 1956-os forradalom idején férjével, a neves színműíró Békeffi Istvánnal elhagyták az országot, nem politikai okokból, hanem mert kilátástalannak érezték helyzetüket. Férje külföldön is jól boldogult, feleségét azonban nem hagyta a színpadon érvényesülni, holott alkalom lett volna rá. Tizennyolc év távollét után tértek végleg haza, a színésznő 1977-től közel másfél évtizeden át a Thália Színház társulatának volt a tagja.

A kezdetben naiva szerepekben sütkérező Turay Ida olyan filmsikereknek volt részese, mint az Ez a villa eladó, A kölcsönkért kastély, az Egy szoknya, egy nadrág, a Janika (amelyet férje kifejezetten az ő számára írt), a Déryné, a Csínom Palkó, az Állami áruház vagy éppen a Te rongyos élet.

A közönségkedvenc művésznő, akit mindenki csak Dusikának szólított, 1987-ben érdemes művészi kitüntetést kapott. 1997. június 2-án egy budapesti kórházban halt meg.

Temetésén a Magyar Színészkamarai Egyesület nevében búcsúbeszédet mondó Bánffy György így fogalmazott: "Turay Ida hivatalos kitüntetéseken kívül birtokosa volt a legfontosabb és legrangosabb jutalomnak: a közönség szeretetének." Dusika - ahogy mindenki hívta - a magánéletben is mindig mosolygós volt és udvarias, soha senki nem látta sem udvariatlannak, sem érdektelennek. Emlékét a nevét viselő színi társulat és a társulat igazgatója által alapított Turay Ida Vándordíj is őrzi.