Tobolszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Tobolszk / Тобольск

címere
Koordinátái: é. sz. 58°12′35’’, k. h. 68°16′5’’58.2097222222, 68.2680555556
Kormányzat
Ország Államrész	Oroszország Tyumenyi terület
Alapítás éve Várossá vált	1587 1708
Polgármester	Jevgenyij Kujvasev
Népesség
Város (2005)	101 100 fő
Elővárosokkal	115 000 fő
Földrajzi jellemzői
Területe
Teljes	km²
Weboldal: A város hivatalos honlapja

Tobolszk (oroszul: Тобольск) város Oroszországban, Nyugat-Szibériában, az Irtis-folyó partján. Közigazgatásilag a Tyumenyi területhez tartozik, járási székhely. Szibéria egyik legrégibb orosz alapítású városa, a 18. század elejéig a szibériai orosz területek katonai, egyházi és közigazgatási központja volt.

Lakóinak száma 101 100 fő (2005 elején), a vonzáskörzetéhez tartozó településekkel együtt kb. 115 000 fő. Az 1989-es népszámláláskor a lakosság 74 %-a orosz, 14 %-a tatár, 3,3 %-a ukrán nemzetiségű volt.

[szerkesztés] Fekvése

Tobolszk a Szibériai-alföld sík, tajgával és mocsarakkal borított vidékén, az Irtis és legnagyobb mellékfolyója, a Tobol találkozásától kicsit északra, az Irtis jobb partján fekszik, Tyumeny városától országúton 254 km-re. Délen és nyugaton a folyó, keleten több mély árok és vízmosás határolja, ezért az óvárostól észak felé, a folyó mentén kb. 10 km hosszan húzódik. A városképet messziről uraló Kreml a folyó kanyarulata fölötti magaslatra épült, a történelmi városmag másik része a 60 m-rel alacsonyabb ártéri részt foglalja el.

[szerkesztés] Történeti áttekintés

A vidék a 15-16. században a szibériai tatár kánság központi területe volt. Az 1580-as években kozák csapatok keltek át az Urálon, Kucsum kán csapatait legyőzték, elfoglalták és lerombolták székhelyét, Iszkert (más néven Szibir vagy Kaslik, a mai várostól 18 km-re) és 1587-ben erődítményt építettek. 1610 körül az erődöt új helyen, az Irtis magas jobb partján építették fel, ahol korábban valószínűleg tatár település állt. A víziutak kereszteződésénél fekvő Tobolszk gyorsan növekedett, a további hódítások kiindulópontja, a jaszak (főként prémekben fizetendő adó) beszedésének helye és a kereskedelem központja lett. A gerendaváros a 17. század folyamán többször is leégett. Az 1680-as tűzvész után kőből építették fel előbb a Szófia-katedrálist, majd a Kreml védműveit és legfontosabb polgári célú épületeit is. A 18. század elején megjelentek az első manufaktúrák, fegyverkovács- és bőrfeldolgozó műhelyek létesültek.

Tobolszk 1708-tól város és a nagy kiterjedésű Szibériai kormányzóság, – gyakorlatilag a szibériai orosz földek – központja lett. Itt írták az első szibériai évkönyveket, itt nyíltak az Urálon túli első egyházi, katonai iskolák, itt alapítottak először színházat (1705-ben egyházit, az 1780-as években hivatásos polgárit) és nyomdát, itt nyomtatták az első szibériai könyvet (1789), itt jelent meg az első szibériai újság.

Tobolszk, metszet a 18. századból, A. Ehlert szibériai expedíciókról írott munkájához

Miután a kelet felé vezető legfontosabb útvonal délebbre helyeződött át, és különösen miután később a megépülő vasút is messze elkerülte, a város gyorsan veszített jelentőségéből. 1796 és 1919 között már nem egész Szibéria, hanem csak a Tobolszki kormányzóság székhelye volt, és a kormányzóság területét is egyre csökkentették. A 19. századra Nyugat-Szibéria központja Tobolszk helyett végleg Omszkba helyeződött át. A vidéki város a száműzetések egyik helyszíne lett, gazdasági életébe csak nyaranta, a hajózási idény megindulása hozott némi élénkséget. A lakosság fő foglalkozása a halászat, valamint a szűcs- és kesztyűkészítő mesterség volt, a 20. század elején hajójavító műhelyek, szeszgyárak, szappanfőzdék működtek a városban.

A polgárháborús idők legismertebb eseménye, hogy itt tartották fogva II. Miklós cárt és családjának tagjait, mielőtt elindultak volna utolsó útjukra Jekatyerinburgba. 1923-tól Tobolszk járási székhely, az 1930-as években a politikai elítéltek fogvatartásának egyik helyszíne volt. A város történetének 20. századi fordulópontját jelentette a nyugat-szibériai szénhidrogénmezők felfedezése. Tyumenyből az 1970-es évek elején Tobolszkon át épült meg a Szurgut felé vezető vasútvonal, mely végre bekapcsolta a várost az ország vérkeringésébe.

[szerkesztés] A mai város

A város felső, magaslati részét a Kreml uralja. Falain túl következnek az 1960-70-es években létesített lakótelepek, kissé távolabb a következő két évtizedben épített kerületek és a város alapításának 400. évfordulójára kialakított új városközpont. A régi alsóváros fokozatosan elvesztette korábbi központi szerepét.

[szerkesztés] Gazdaság

A város legfontosabb iparvállalata a Tobolszki Olajvegyészeti Kombinát. 1974-ben kezdték építeni a városközponttól 10 km-re. Az 1990-es években privatizált gyáróriás egyik társtulajdonosát, az igazgatótanács elnökét 1998-ban egy merényletben megölték, később az irányítás a SZIBUR petrolkémiai holding kezébe került, a vállalatot ma is ez a csoport birtokolja. A 44 hektáros területen eredetileg több gyár megépítését tervezték, de ez nem valósult meg. Jelenleg a kombinát termékeinek nagy részét más városokban (pl. Voronyezsben, Togliattiban) műgumi gyártásánál használják fel. Ezen kívül főként cseppfolyósított propán-butánt, kisebb részben autóbenzinhez adalékanyagokat állítanak elő. A SZIBUR holding a városban polietilén és polipropilén gyártását készíti elő. Az új vegyipari kombinát építése 2007-ben kezdődött, átadása 2011-ben várható.

A gyáróriás mellett a városban mintegy 70 jelentősebb iparvállalat működik, zömmel a hagyományos ágazatokban, amilyen pl. a hajóépítés, a cipőgyártás, a fafeldolgozás, az építőanyag-ipar, a szeszipar, az élelmiszeriparon belül főként a halászat és halfeldolgozás. A gazdaság egyik fontos ága az idegenforgalom is, a várost Nyugat-Szibéria egyik turisztikai központjává kívánják fejleszteni.

[szerkesztés] Közlekedés

A városból országút vezet a területi központba, Tyumenybe, illetve északra Hanti-Manszijszkba. A vasút Tyumenyen keresztül az ország központi vidékeivel, észak felé Szurguttal, valamint az olaj- és gázkitermelés városaival: Nyizsnyevartovszkkal és Novij Urengojjal biztosít kapcsolatot. Tobolszk repülőtere csak kisebb repülőgépek fogadására képes. Az Irtis és a Tobol hajózható, az Irtisen a hajózási idény mintegy hat hónapig tart.

A helyi közlekedés fő eszköze az autóbusz, a szomszédos kistelepülések is buszjáratokkal érhetők el. A város egy kisebb része a bal parton épült ki (Bekerovo), és mivel itt nincs közúti híd, nyáron komppal, télen a befagyott folyó jegén lehet átkelni a központba.

[szerkesztés] Kultúra, felsőoktatás

Tobolszkban hét felsőoktatási intézmény, zömmel más városok egyetemeinek filiáléi működnek. A volt fiúgimnázium épületében működő tanárképző főiskola jogelődjét 1916-ban alapították, a főiskola 1969-ben vette fel D.I. Mengyelejev nevét.

A város első múzeumát 1870-ben alapították, külön erre a célra emelt épületét 1889-ben nyitották meg. 1925-ben a Kreml főpapi házába költöztették át. Az 1961-ben létrehozott Állami Történeti és Építészeti Múzeum felügyelete alá kerültek a város műemlékei is. Részlegei többek között néprajzi, régészeti gyűjtemény, kézirat-, régi nyomtatvány- és fotótár, a cári család tárgyainak gyűjteménye található. Kiállításai: II. Miklós múzeuma és emlékszobája, könyvmúzeum, szépművészeti múzeum, börtönmúzeum (a 19. század közepén emelt épületekben).

A régi városi színház faépítésű, gazdagon díszített épülete 1991-ben teljesen leégett.

[szerkesztés] Nevezetességek

A városban 300 különféle történeti, régészeti és műemléket tartanak nyilván, közülük 35 országos jelentőségűnek számít.

• A Kreml Tobolszk legismertebb épületegyüttese. Ez az egyetlen kőből épített kreml egész Szibériában. Műemlékei sokáig a helyi múzeum felügyelete alatt álltak, az 1990-es évek elején a terület egy részét az egyháznak adták át. Itt kapott helyet a püspöki rezidencia és a papi szeminárium. A Kreml legfontosabb építményei, műemlékei:

Tobolszk a Mennybemenetel-katedrális harangtornyából. Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij színes fotója az 1909-1915 közötti évekből

• A falak és bástyák a faerődöt elpusztító 17. századi tűzvészek sora után, a 18. század elején készültek. Építésükben részt vettek az északi háborúban foglyul ejtett svéd katonák is. Az idők során a falak megcsúsztak, leomlottak vagy beépítették őket. A mai falak az 1960-as évek újjáépítésének eredményei, magasságuk néhol a 15 m-t is eléri.
• A Mennybemenetel- későbbi nevén Szófia-katedrális (Szofijszko-Uszpenszkij szobor) Szibéria legrégibb kőtemploma, a 17. századi szibériai orosz földek egyházi központja volt. Egy korábbi fatemplom helyén emelték 1683-1686 között. Eredetileg is öt kupolával készült, ezeket később barokkos elemekkel díszítették. 75 m magas harangtornya a 18. század végéről való.
• A Mária oltalma-katedrális (Pokrovszkij szobor) a 18. század közepén épült, egy évszázaddal később kibővítették.
• Az egykori főpapi ház (1770-es évek), ma a helyi múzeum központi épülete.
• Kereskedők udvara (Gosztyinij dvor) (1703-05), csipkézett bástyákkal, belső udvarral ellátott erődszerű építmény. Az idők során bíróság, börtön, tüzérségi raktár céljára egyaránt használták.
• Rentereum, más néven „Svéd palota” (1714-16), mivel építésénél svéd foglyok dolgoztak. Az épület a Kreml főbejárata fölött ível át, eredetileg az adóként beszedett prémek raktára volt.

• Az alsóváros legrégebbi épületegyüttese a 16. század végén alapított Znamenszkij-kolostor volt, melynek azonban csak néhány 18. századi épületrésze maradt fenn. A városrészt a lebontástól megmenekült néhány barokk temploma mellett főként régies hangulatú utcái, 1-2 emeletes klasszicista és barokk stílusú lakóházai (köztük a kereskedői magisztrátus épülete az 1750-es évekből, a kormányzó háza 1788-ból), régi kereskedőházai, korai alapítású gimnáziumi épületei, fából készült 19-20. századi magánházai jellemzik.

• A város közvetlen környékén is több kolostor, műemléképület található, ilyen az 1653-ban alapított Ivanovi- (régiesen: Ioannovi-) kolostor és Abalak falu kolostora a 17. század végén épült Znamenszkij-katedrálissal.

[szerkesztés] A város szülöttei:

• Dmitrij Ivanovics Mengyelejev természettudós, vegyész
• Vaszilij Grigorjevics Perov festő

[szerkesztés] Itt raboskodtak vagy száműzetésük során átutaztak

• Avvakum protopópa (17. század)
• Alekszandr Nyikolajevics Ragyiscsev, író (1791)
• A dekabrista felkelés (1825) számos résztvevője, köztük Gyenyisz Ivanovics Fonvizin drámaíró; heten az itteni temetőben vannak eltemetve
• Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1850 januárjában)
• Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko (1881)
• II. Miklós, az utolsó orosz cár és családja (1917-18)
• Tobolszkban töltötte hadifogságának néhány évét 1915-től Zsirai Miklós, a finnugrisztika kiváló hazai művelője

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A Tyumenyi terület hivatalos honlapja
• Tobolszk város hivatalos honlapja
• Cikkek a város történelméről
• Újságcikk 2001-ből: a régió és a mai város ismertetése
• Tobolszk az orosz kisvárosok honlapján
• A helyi múzeum honlapja
• A tanárképző főiskola honlapja
• A város idegenforgalmi bemutatása
• A vegyészeti kombinát honlapja
• Újságcikk a kombinát múltjáról
• Vándor Anna cikke a Magyar Nyelv c. folyóiratban Zsirai Miklós tobolszki fogságáról