Timaiosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Timaiosz, Timaios, Timaeus (Tauromenion, Kr. e. 356 körül – Szürakuszai?, Kr. e. 260 körül) görög történetíró

Apja, Andromakhosz Tauromenion (a mai Taormina) újraalapítója és uralkodója volt, mérsékelt kormányzásának köszönhetően meg tudta tartani hatalmát azután is, hogy a korinthoszi Timoleón, akivel szövetséget kötött, felszabadította Szicília városait a türannoszok hatalma alól (Kr. e. 344-343). Később Timaiosznak Athénbe kellett menekülnie, talán Kr. e. 317-ben, amikor Agathoklész, az újonnan hatalomra került türannosz kiűzte ellenségeit Szürakuszaiból, vagy amikor elfoglalta Tauromeniont Kr. e. 316-315-ben. Athénben élt ötven éven át, retorikát tanult Philiszkosztól, Iszokratész tanítványától és kapcsolatba került a peripatetikus filozófiával. Mivel a politikai szereplés el volt zárva előle, itt lett történetíróvá. Lehetséges, hogy élete vége felé hazatérhetett Szicíliába. Földrajzi érdeklődése és gyakori földrajzi-néprajzi kitérői okán feltételezhető, hogy hosszú utazásokat is tett, ez azonban bizonyíthatatlan.

Az olümpiai győztesekről írott műve komoly szerepet játszott abban, hogy az olümpiaszokra alapozott kronológiai rendszer elterjedjen a történetírásban. Fő műve a „Hisztoriai” (Történelem, más néven: „Szikelikai hisztoriai”, Szicíliai történelem), amely 38 könyvben a nyugati, elsősorban a szicíliai görögség történetét foglalta össze, és az ókorban mértékadó forrásnak számított. Elbeszélése Pürrhosz haláláig (Kr. e. 272) terjedt ki (egyes kutatók feltételezése szerint az első pun háború kitöréséig, Kr. e. 264-ig is). A Római Birodalom Timaiosz művében jelenik meg először teljes jelentőségében a görög irodalomban.

Művét erőteljesen támadta Polübiosz, aki stílusát, illetve Agathoklésszel szembeni negatív elfogultságát kifogásolta. Munkájából ránk csupán töredékek maradtak.