Iszokratész
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Iszokratész (i. e. 436 – i. e. 338) athéni szónok.
Igen jómódú athéni család gyermekeként látta meg a napvilágot, atyja Theodórosz, anyja Hédütó volt. Ifjúkorában korának legkiemelkedőbb bölcseinél, Prodikosznál, Prótagorasznál és Gorgiásznál tanult. A peloponnészoszi háború tönkretette apjának fuvolakészítő üzemét. Ekkor Iszokratész szónoklatok írásából tartotta fenn magát. Ő maga sosem lépett nyilvánosan a tömeg elé, egyrészt gyenge hangja, másrészt félénksége miatt. Mindamellett kiváló szónoklattanár volt, s a mások számára írott beszédeivel rendre sikert aratott.
I. e. 392 és 351 között Athénban tanított, ezután élete végéig csak az írásnak szentelte magát.
A görög államok – főképp Athén – lokálpatriotizmusának ellenzője volt, a poliszok függetlenségének védelmezőivel szemben, a nagy Démoszthenész ellenében mindig azokat támogatta, akik a görög városok egységére törekedtek.
Utolsó írása Philipposz makedóniai királyhoz írott levele volt, amelyben üdvözölte a khaironeai győzelem alkalmából. Pár nappal ezután halt meg.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
- Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap