The Wall Live in Berlin
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Roger Waters The Wall Live in Berlin |
||
---|---|---|
Live album | ||
Megjelent | 1990. szeptember 17. | |
Felvételek | 1990. julius 21 | |
Stílus | Progresszív rock | |
Kiadó | Polygram
|
|
Roger Waters-kronológia | ||
Radio K.A.O.S. (1987) |
The Wall Live in Berlin (1990) |
Amused to Death (1992) |
1990. július 21-én Roger Waters gigantikus koncertet adott Berlinben. A koncert aktualitását a berlini fal labontása és Németország újraegyesítése adta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A Potsdamer Platzon tartott koncert nagyobb volt, mint a Pink Floyd 1980-81-ben tartott The Wall előadásai. Waters épített egy 550 láb hosszú és 82 láb széles színpadot, és egy gigantikus falat. A koncertet 200 000 néző nézte a színpad előtti elkerített területen és további 500 000 néző pedig a környező utcákból, valamint a tér azon pontjairól, melyek nem voltak elkerítve. 35 országban sugározták élőben a televíziók, így 500 millió ember nézte meg saját otthonából. Az előadás az addigi idők legnagyobb rock koncertje volt.
A koncertet teljes egészében Waters finanszírozta, a befektetés később a CD és video eladásokból térült meg, a profitot pedig odaadományozta egy alapítványnak, amely a világháború áldozataival és a túlélők megsegítésével foglalkozik, Waters adománya jelentette az alapítvány számára az induló tőkét.
Waters az alábbi zenész társait is felkérte a fellépésre: Peter Gabriel, Rod Stewart, Joe Cocker, Bruce Springsteen és Eric Clapton, azonban egyikük sem lépett fel, volt aki "kimentette magát", volt aki egyszerűen visszautasította.
A következő zenészek fogadták el a meghívást: Ute Lemper, The Band, The Hooters, Van Morrison, Sinéad O'Connor, Cyndi Lauper, Marianne Faithfull, Scorpions, Joni Mitchell, Jerry Hall, Paul Carrack, Tim Curry, és Bryan Adams.
Waters berlini koncertje és a Pink Floyd eredeti The Wall előadása között számos különbség van. A "Mother" és az "Another Brick in the Wall, part II" hangszerszólókkal egészült ki, az utóbbi pedig egy határozott lezárással ért véget. Az "In The Flesh"-nek (a 80-81-es koncertekhez hasonlóan) hosszabb a bevezetője, a "Comfortably Numb" is hosszabb két gitáros szólójával illetve a a dal végén megismételt refrénnel. A "The Show Must Go On" kimaradt, a "The Last Few Bricks” és a "What Shall We Do Now" viszont bekerült az előadásba (a "The Last Few Bricks" rövidebb lett). A "The Trial" előadása alatt élő színészek játszanak, a falról lelógó tanárt Thomas Dolby alakítja.
The Wall Live in Berlin címmel jelent meg a koncert CD-n, valamint videón.
[szerkesztés] Számok
- "In the Flesh?" a Scorpions előadásában.
- "The Thin Ice" Ute Lemper & Roger Waters előadásában, közreműködöttt továbbá a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir
- "Another Brick in the Wall (Part 1)" Roger Waters előadásában, szaxofon szóló Garth Hudson
- "The Happiest Days of Our Lives" Roger Waters előadásában
- "Another Brick in the Wall (Part 2)" Cyndi Lauper előadásában , gitár szóló Rick DiFonzo és Snowy White, szintetizátor szóló Thomas Dolby
- "Mother" Sinéad O'Connor és a The Band előadásában, harmónika Garth Hudson, énekel továbbá Rick Danko és Levon Helm; akusztikus részek The Hooters.
- "Goodbye Blue Sky" Joni Mitchell és a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában, fuvola James Galway
- "Empty Spaces/What Shall We Do Now?" Bryan Adams és Roger Waters, valamint a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában
- "Young Lust" Bryan Adams előadásában, gitár szóló Rick DiFonzo és Snowy White
- "Oh My God - What a Fabulous Room" Jerry Hall előadásában (a "One of My Turns" intrója)
- "One of My Turns" Roger Waters előadásában
- "Don't Leave Me Now" Roger Waters előadásában
- "Another Brick in the Wall (Part 3)" Roger Waters (followed by the medley The Last Few Bricks) és a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában
- "Goodbye Cruel World" Roger Waters előadásában
- "Hey You" Paul Carrack előadásában
- "Is There Anybody Out There?" a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában; klasszikus gitár Rick DiFonzo és Snowy White
- "Nobody Home" Roger Waters és a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában, gitár szóló Snowy White
- "Vera" by Roger Waters és a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában
- "Bring the Boys Back Home" a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir és a Military Orchestra of the Soviet Army előadásában
- "Comfortably Numb" Van Morrison, Roger Waters és a The Band, valamint a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában, gitár szóló Rick DiFonzo és Snowy White
- "In the Flesh" Roger Waters, és a Bayerischer Rundfunk Orchestra and Choir, valamint a Military Orchestra of the Soviet Army előadásában
- "Run Like Hell" Roger Waters előadásában
- "Waiting for the Worms" Roger Waters és a Bayerischer Rundfunk Orchestra and Choir alőadásában
- "Stop" Roger Waters előadásában
- "The Trial" a Bayerischer Rundfunk Orchestra and Choir előadásában, közreműködik:
- Tim Curry mint az Ügyész
- Thomas Dolby mint a Tanár
- Ute Lemper mint a Feleség
- Marianne Faithfull mint az Anya
- Albert Finney mint a Bíró
- "The Tide is Turning (After Live Aid)" a csapat előadásában (vezető ének Roger Waters, Joni Mitchell, Cyndi Lauper, Bryan Adams, Van Morrison és Paul Carrack.), közreműködik a Bayerischer Rundfunk Orchestra and Choir.
[szerkesztés] Közreműködők
- Roger Waters: Ének, basszusgitár, akusztikus gitár a "Mother"-ben, ritmus gitár a "Hey You"-ban.
- Scorpions:
- Klaus Meine: Ének.
- Rudolf Schenker: Gitár.
- Matthias Jabs: Gitár.
- Francis Buchholz: Basszusgitár.
- Herman Rarebell: Dob.
- Ute Lemper: Ének.
- Cyndi Lauper: Dob, ének.
- Thomas Dolby: Billentyű, ének.
- Sinéad O'Connor: Ének.
- The Band:
- Levon Helm: Ének.
- Rick Danko: Ének.
- Garth Hudson: Harmónika, szaxofon.
- The Hooters: Akusztikus gitár.
- Joni Mitchell: Ének.
- James Galway: Fuvola.
- Bryan Adams: Gitár, ének.
- Jerry Hall: Ének.
- Paul Carrack: Ének.
- Van Morrison: Ének.
- Tim Curry: Ének.
- Marianne Faithfull: Ének.
- Albert Finney: Ének.
The Bleeding Heart Band
- Rick DiFonzo: Gitár.
- Snowy White: Gitár.
- Andy Fairweather-Low: Basszus gitár, gitár, ének.
- Peter Wood: Billyentyűk, orgona, szintetizátor.
- Nick Glennie-Smith: Billyentyűk, orgona, szintetizátor.
- Graham Broad: Dob.
- Stan Farber: Háttér ének.
- Joe Chemay: Háttér ének.
- Jim Haas: Háttér ének.
- John Joyce: Háttér ének.
Egyéb
- The Rundfunk Orchestra, vezényelte Michael Kamen.
- The Rundfunk Choir.
- The Military Orchestra of the Soviet Army.
- Paddy Moloney (member of The Chieftans. Szerepel a közreműködők névsorán, de tevékenysége nem ismert.)
[szerkesztés] Linkek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||
---|---|---|---|
Diszkográfia | |||
Nagylemezek: The Pros and Cons of Hitch Hiking (1984) | Radio K.A.O.S. (1987) | Amused to Death (1992)| Ça Ira (2005) | |||
Filmzenék: Music from "The Body" | When the Wind Blows | The Last Mimzy | |||
Live: The Wall Live in Berlin (1990) | In the Flesh Live (2000) | |||
Válogatás: Flickering Flame | |||
Kislemez: The Tide Is Turning | What God Wants, Pt. 1 | To Kill the Child/Leaving Beirut | Hello (I Love You) | |||
Videok és DVDk | |||
Pink Floyd The Wall | The Wall Live in Berlin | In the Flesh Live | The Making of The Dark Side of the Moon | |||
Turnék | |||
In the Flesh | The Dark Side of the Moon Live | |||
Kapcsolódó cikkek | |||
Pink Floyd | David Gilmour | Alan Parker | Gerald Scarfe | Ron Geesin | The Final Cut | The Wall | |||
- Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap