Marianne Faithfull

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Marianne Evelyn Gabriel Faithfull (London, 1946. december 29.) brit énekesnő.

Egy brit katonatiszt, Glynn Faithfull őrnagy és a Habsburg-származású Eva Erisso bárónő gyermeke.

Marianne római katolikus leányiskolába járt.

Pályafutását 1964-ben az As Tears Go By dallal kezdte, amelyet Mick Jagger és Keith Richards írt. Ez után sikeres kislemezei jelentek meg, köztük a This Little Bird, Summer Night és a Sister Morphine. 1969-ben Opheliaként lépett színpadra Nicol Williamson Hamlet-feldolgozásában. A Jaggerrel való szakítása után kis időre felhagyott a lemezkészítéssel és drogelvonó kúrán vett részt. A 70-es évek közepén Dublinba költözött, és a Dreaming My Dreams száma meglehetős siker volt, bár ma már nem kedveli igazán. 1979 volt az igazi visszatérése, a Broken English albummal, amely a kommersz ízlésű zenei piac miatt nem lett igazi siker. Hasonlóképpen járt az 1987-ben kiadott Strange Weather albumával is.

Ő volt az első, aki filmvásznon kimondta a fuck (baszás) szót, az I'll Never Forget What's 'is Name filmben.

1994-ben Faithfull címmel kiadta az életrajzát. A következő évben jelent meg a Secret Life című albuma, amely dalait Angelo Badalamenti, David Lynch zeneszerzője írta.

A Metallica együttes 1997-es albumának The Memory Remains dalában háttérvokált énekelt.

Zenei pályafutása 2000-ben a Vagabond Ways lemezével indult újra, de az igazi sikert a 2002-s Kissin' Time hozta el. Ezt követte 2004-ben a Before The Poison. Egyesek szerint ez a legjobb lemeze, míg mások a Broken English-t tekintik annak.

Kisebb szerepekkel fellépett az Absolutely Famous brit sorozatban és Patrice Shereau Intimacy (Intimitás) című filmjében mint Betty, illetve színpadon is szerepelt 2004-05-ben, Bob Wilson és Tom Waits The Black Rider darabjában.