Tharsis régió
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Tharsis régió a Mars bolygó felszínének csaknem egynegyedét elfoglaló hatalmas vulkanikus terület.
A Tharsis régió a déli szélesség 30°-tól az északi szélesség 60° fokáig a 210° és a 270° hosszúsági fokok közötti terület. Tharsis kidudorodásnak (bulge) is hívják, mivel az erős vulkanikus aktivitás következtében itt a felszín megemelkedett a bolygó többi részéhez képest. Négy óriási pajzsvulkán emelkedik ki a fennsíkból: Olympos, Ascraeus, Pavonis, és az Arsia Mons. Északnyugati szegélyén található az Olympos Mons amely, 21 km-es magasságával a legnagyobb ismert vulkán a Naprendszerben. A marsi felszín átlagos magasságához viszonyítva már 26 km-es. 550 km-es kiterjedése szintén figyelemre méltó. A legnagyobb földi vulkán a Hawaii Mauna Loa a tengerfenéktől számítva 9 km magasságú és csak 120 km az átmérője.
Tharsis régió középső részét 3 óriásvulkán uralja: Ascraeus, Pavonis, és az Arsia Mons. Csaknem 1500 km-es vulkáni láncot képeznek egymástól egyenletes távolságra (700 km). Hasonló magasságot érnek el a felszín átlagos magasságához viszonyítva, mint az Olympos Mons, de mivel a környező terület már eleve 10 km-re emelkedik a marsi átlagos magasság fölé, a „valódi” magasságuk csak 15 km. Valószínűleg mind egy időszakban keletkeztek, a Noachian időszakban (3,8-3,5 milliárd éve), bár az Arsia Mons idősebbnek tűnik, ami talán észak felé vándorló vulkanizmusra utalhat. Mivel a marsi kéreg vastagabb, mint a földi és nincs globális lemeztektonika (nyomai előfordulnak, de nem fejlődött ki mint a Földön), ezért a forrópontos vulkanizmus egy adott területen fejti ki hatását. Így, mivel nem vándorol a kéreg a forrópont fölött, igen nagy vulkánok keletkezhettek. Lehetségesnek tartják, hogy az egész kéreg elfordult a Tharsis nagy tömege miatt, és így került az egyenlítőre.
A Tharsis régió hatalmas tömege jelentősen befolyásolta a Mars fejlődését. Egy gyűrű alakú depresszió , a Tharsis katlan (vagy vályú) (Tharsis trough) veszi körül. A késő Noarchian időszakban kialakuló, az akkor még folyékony formában jelenlévő víz eróziós hatására kialakult völgyek (Valles Marineris) fejlődésére is nagy hatással lehetett. A vulkanizmus a légkör H2O- és CO2-tartalmát is megnövelhette, így elősegítve a nedvesebb és melegebb klíma kialakulását.
