Thébaisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Thébaisz (Thebais) görög epikus költemény az i. e. 8. századból.

Már az i. e. 7. században Homérosznak tulajdonították. Tárgyát a Thébai mondakörből meríti, állítólag több, mint 7000 sorból állt. Ránk mindössze néhány töredéke maradt. A mű arról szól, hogy Oidipusz két fiát, Eteoklészt és Polüneikészt, akik nem adták meg apjuknak a kellő tiszteletet, megátkozza, hogy egymás kezétől essenek el. A két testvér közt viszály támad a Thébai feletti uralomért, az elűzött Polüneikész hat vezértársával megostromolja ugyan a várost, de sikertelenül, s Oidipusz átka beteljesül. A műnek nagy hatása volt a későbbi alkotókra, számos tragédiaíró merített belőle, s később is írtak ilyen címen eposzokat (Antimakhosz, Statius). Egy fennmaradt töredék a műből:

„Most meg az isteni sarj, az aranyhaju hős Polüneikész,

Oidipusz oldala mellé tett egy drága ezüstös

asztalt: isteni bölcs Kadmosznak az asztala volt ez;

s szép szinarany poharat töltött tele mézizü borral.

Ám, mikor ő ott látta az apjáról maradott szép

drága ajándékot, nagy bánat hullt a szívébe.

S míg ott volt mindkét fia, tüstént szörnyü nagy átkot

esdett: és nem volt süket erre az isteni bosszú.

Kérte, hogy ők soha osztozkodni ne tudjanak édes

testvérségben, a harc meg a háboru legyen a részük.”

[szerkesztés] Források

• Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. PECZ Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.