Tardos Gábor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Tardos Gábor (Budapest, 1964. július 11.) magyar matematikus. Univerzális algebrával, kombinatorikával, kombinatorikus geometriával, számítógéptudománnyal foglalkozik.
 |
Ez a matematikai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
[szerkesztés] Matematikai eredményei
- fontos részeredményeket ért el Hanna Neumann sejtésével kapcsolatban: egy szabad csoport n+1 rangú és egy m+1 rangú részcsoportjának metszete legfeljebb nm+1 rangú,
- toplógiai módszerekkel igazolta, hogy ha
olyan véges halmazrendszer, amelynek minden eleme két adott egyenesen levő intervallum egyesítése, akkor 
teljesül, ahol 
a összes elemét metsző minimális halmaz elemszáma, 
pedig legnagyobb diszjunkt részrendszerének elemszáma, - tanítványával, Adam Marcusszal igazolta a Füredi-Hajnal-sejtést (és ezzel a Stanley-Wilf sejtést).
[szerkesztés] Életrajza
- ELTE matematikus szak (1982-1987)
- Doktori (Ph.D.) fokozat matematikából, ELTE (1988)
- A Rényi Matematikai Intézet kutatója (1990-2005)
- Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999-2002)
- Az MTA doktora (2005)
- A kanadai Simon Fraser egyetem professzora (2005)
[szerkesztés] Elismerései
- Az Európai Matematikai Társaság Díja (1992) (Európai Matematikai Társulat díja ?)[[1]]
- Erdős Pál-díj 2000
