Tűzoltóberendezés
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A tűzoltóberendezés a tűzvédelem eszköze a tűz oltására.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Beépített tűzoltó berendezés
A beépített tűzoltó berendezés olyan tűzvédelmi eszköz, mely a tűz helyszínén, az épület szerkezetébe beépítve végzi el a feladatát.
Előnye, hogy a teljes védett terület folyamatos felügyelet alatt áll, a rendelkezésre álló paraméterek alapján, objektíven értékeli az adatokat. A beépített berendezések teszik lehetővé a legkorábbi jelzés és beavatkozás lehetőségét, mely a legcélszerűbb és leghatékonyabb lehet, az emberi életek veszélyeztetése nélkül.
Hátránya a viszonylagos drágaság, folyamatosan ellenőrizni és karbantartani kell, felszerelése általában építészeti átalakítást igényel. 100%-os biztonságot nem nyújt, mivel a berendezések műszaki meghibásodása nem zárható ki.
[szerkesztés] Sprinkler
A sprinkler berendezés beépített, önműködő, vízzel oltó zuhanyberendezés, mely tűzjelzőként is funkcionál. A védett területen csőhálózatot építenek ki, melyen szórófejek vannak. A szórófejek készenléti állapotban le vannak zárva egy hőre oldódó elemmel. A vezetékrendszer nyomás alatt van. Tűz esetén a fejlődő hő kioldja a zároelemet és megnyílik a szelep. A nyomásesés riasztást ad.
A berendezés elemei a sprinklerközpont, a csőhálózat, a szórófej. A szórófej lövőkéből, az ezt lezáró, hő hatására nyitó elemből elemből és a szórótányérból áll.
A sprinkler berendezés kockázati osztályai:
- K1: nem ipari rendeltetésű, kis kockázatú védett szakasz
- K2: közepes kockázatú védett szakasz
- K3: ipari rendeltetésű nagy kockázatú védett szakasz
- K4: raktári rendeltetésű védett szakasz
A sprinkler berendezés fajlagos szórásfelülete (egy sprinklerrel legnagyobb hatásosan védhető felület) 9-21 négyzetméter, jellemző még a berendezéssel egyidőben védhető legnagyobb felület, illetve az üzemeltethetőség időtartalma percben kifejezve.
A nedves rendszer csőhálózata nyomás alatti vízzel van feltöltve. Nagy hőingadozású építményeknél alkalmazzák a száraz rendszerű sprinkler berendezést, ilyenkor a szórófej nyításakor a sűrített levegő távozik, és a nyomáscsökkentés elindítja a vízbetáplálást, majd az oltást.
[szerkesztés] Szén-dioxid
A szén-dioxiddal oltó berendezés előnye, hogy a szén-dioxid olcsó, jó elektromos szigetelő és nem okoz maradandó szennyeződést. Hátránya, hogy az oltáshoz nagy mennyiség kell és statikus feltöltődési hajlama miatt robbanásveszélyes légtérben nem alkalmazható.
A nagynyomású szén-dioxid-oltóberendezés a jelző és indító berendezésekből, a csővezetékekből, a szerelvényekből és fúvókákból, illetve az oltóközpontból állnak. Az oltóközpontban helyezik el a szén-dioxid-palackokat.
[szerkesztés] Halon
A halonnaloltó berendezésnél tűzjelzés esetén a vezérlőegység egy robbanó patron elsütésével indítja a halontartályt, mely 8-10 másodperc alatt kiürül.
A rendszer részei a tűzjelző hálózat, a vezérlő egység és a halontartályok a csővezetékekkel és fúvókákkal.
[szerkesztés] Tűzoltó készülékek
A tűzoltókészülékekkel a készülékben lévő oltóanyagot a benne levő nyomás hatására irányíthatóan lehet a tűz fészkére kilövellni. Típusai: Vízzel, habbal, porral, szén-dioxiddal és halonnal oltó készülékek.
A tűzoltókészülékeken fel kell tüntetni azt, hogy még mekkora tűz oltására használható. Ennek a minősítésnek 3 kategóriája létezik, melyet az alábbi egységtüzekkel jellemeznek:
- A: meghatározott méretű, darabszámú 10-15% nedvességtartalmú erdei fenyő hasábokból összerakott máglya tüzét kell eloltani
- B: megadott méretű tálcatűz 1/3 rész vízrétege 2/3 rész benzin, amelyet a gyújtástól számított egy perces előégetés után kell eloltani
- C: egy 33 kg-os propán-bután gázpalackra kötött meghatározott méretű cső végén kiáramló gáz meggyújtásával létrehozott tüzet kell eloltani
A tűzoltókészülékeken fel kell tüntetni a készülék megnevezését (töltet minősége és mennyisége), rajzos és szöveges kezelési utasítást, az oltható tűzosztályok jelképét, a veszélyekre történő figyelmeztetést.
Tűzoltókészülékek elhelyezéséről az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (a 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet) rendelkezik.
[szerkesztés] Kismotorfecskendő
A kismotorfecskendő oltóvíz szállítására szolgáló eszköz. Részei a hordozható állvány, a motor az indító-, gyújtó- és hűtőrendszerével, üzemanyag tartályával, illetve a szivattyú az ellenőrző műszerekkel, csatlakozó csonkokkal, légtelenítővel.
[szerkesztés] Tűzoltó gépjárművek
A tűzoltó gépjárművek olyan eszközök, melyekkel tűz és kár esetén a lehető leggyorsabban a helyszínre vonulhat a tűzoltóság, és a járműveken szállított oltóanyaggal és felszerelésekkel hatékonyan beavatkozhat.
A gépjárművek fő része a gépjárműfecskendő, mellyel az oltás történik. Ezekkel 3 alapművelet végezhető el:
- vízüzem tartályról, felszívással, táplálással
- habüzem tartályról, felszívással, táplálással
- tartálytöltés külső csonkon vagy szivattyún keresztül
A gépjárműfecskendőket 4 kategóriába sorolhatjuk az oltás intenzitása szerint:
- könnyű: legalább 2 vízsugár vagy 1 habsugár
- közepes: 2 alapvezeték, valamint 4 vízsugár vagy 2 habsugár
- nehéz: 4 alapvezeték, valamint 8 vízsugár vagy 4 habsugár
- félnehéz: a középkategóriának megfelelő szivattyú teljesítménnyel, de növelt víztartály térfogattal
A habbal oltó gépjármű a tartályában csak habképző anyagot szállít. Az oldat előállításához szükséges vizet az oltás helyszínén kell biztosítani.
A porral oltó gépjárművek oltási távolsága pisztollyal 4-5 méter, ágyúval 30-50 méter.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Tűzinifo - tűzvédelmi információs honlap Lánglovagok - tűzoltóportál Fővárosi Tűzoltóparancsnokság
