Tüdős csigák
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
Systellommatophora Basommatophora Eupulmonata |
|||||||||||||||
A tüdős csigák (Pulmonata) a puhatestűek törzsének, héjasok altörzsének, a csigák osztályának legfejlettebb rendje (néha alosztálya). Nevüket arról kapták, hogy nem kopoltyúval, hanem tüdővel lélegeznek, ám ez a tüdő semmi kapcsolatot nem jelent sem a gerincesek léghólyagos zsáktüdeje, sem a pókok lemezes tracheatüdeje felé. A csigák tüdeje a köpeny által határolt üreg és annak dús érhálózata. A tüdő belső felét vékony laphám borítja, mely a kapcsolatot biztosítja a hemocianinos vér és a környezet oxigéntartalma között. A tüdőnek izomzata is van, mely biztosítja a folyamatos gázmozgást. A tüdőnyílás elől található, ezen keresztül távozik a salakanyag és az ivartermék is, ugyanis mind a végbélnyílás, mind az ivarvezeték-nyílás a köpenyüregbe torkollik. A tüdőscsigák tekinthetők a legfejlettebb csigáknak, jelentős mészvázat fejlesztenek, a tipikus csigaházat. Fajaik lehetnek szárazföldiek és édesvíziek is. Két rendjük a nyelesszemű és ülőszemű tüdős csigák. Előbbibe tartozik a Helix pomatia (éti csiga), a legfontosabb hazai csigafaj.