Szkopasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Szkopasz: Táncoló menád

Szkopasz alkotása után készült római eklektikus harcosszobor. A fej Szkopasz után készült.

Szkopasz (i. e. 360 és i. e. 320 között működött) görög szobrász, építész

Pároszi származású, a késő klasszikus görög művészet egyik legnagyobb mestere volt. Egyetlen ismert építészeti munkája a tegeai Athéna Alea templom (i. e. 355 – i. e.340 körül), az épület maradványait francia régészek tárták fel. Feltehető, hogy a szobordíszek is tőle származnak, vagy legalábbis az ő irányításával készültek. A két oromcsoport („A kalüdóni vadkanvadászat" és „Akhilleusz és Téléphosz harca") számos fennmaradt töredéke Szkopasz stílusát mutatja, s ma az egyik legfőbb alapja művészetéről való ismereteinknek. I. e. 350 körül ő is részt vett a Halikarnasszoszi mauzóleum építési munkálataiban, s nagy valószínűséggel felismerhetőek annak tőle származó amazónharc-domborművei. Görögország és Kis-Ázsia szentélyeiben számos istenszobra állt. Korai műve lehetett az úgynevezett „Landsdowne Héraklész" eredetije (álló ruhátlan alak, jobb vállán a buzogány, leeresztett bal kezében az oroszlánbőr), amely még Polükleitosz ifjúalakjainak hatását mutatja. Szamothraké szigetén álló „Pothosz" (Vágy) szobra feltehetőleg azonos egy több római másolatból ismert, felfelé néző, keresztbetett lábakkal támaszkodó ifjúval, kinek lábainál vizimadár áll. E szobor Praxitelész munkáival mutat rokonságot. Híres táncoló Bacchánsnőjét egy drezdai másolaton kívül későbbi domborművek ábrázolásaiból is ismerjük; kecskén lovagló Pndémosz, más néven közönséges Aphroditéjét valószínűleg a művet ábrázoló pénzérmékről illetve bronztükrökről. Más műveit nem sikerült teljes bizonyosággal azonosítani, még a leghíresebbeket sem, mint például monumentális szoborcsoportját tengeristenekkel („Poszeidón, Thetisz, Akhilleusz, Néreidák delfin, óriás hal vagy tengeri csikó hátán, azután Tritónok, Phorkosz kísérete és tengeri szörnyek számos fajtája" ír a műről Idősebb Plinius). Nem ismerjük „Apollón Smintheus"-át, amelyben az istent lába alatt egy egérrel mintázta meg; „Ortügia"-ját karján Apollónnal és Artemisszel; kolosszális ülő Arészét; Erinnüszeit; Praxitelész knidoszi szobrával versengő ruhátlan Aphroditéjét és két kandeláber közt ülő Hesztiáját. Az epheszoszi Artemisz-templom egyik domborműves díszítésű oszlopa állítólag szintén az ő műve volt. Stílusa alapján nagy valószínűséggel neki tulajdonítható a római másolatokban fennmaradt Meleagrosz-szobor, talán a capuai Aphrodité és esetleg a knidoszi Démétér is.

Elsősorban márványszobrász volt, csak mitológiai tárgyú munkáiról tudunk. Szobrai jellegzetesen négyszögletes fejformájukkal, mélyen ülő szemeik és kissé nyitott szájuk szenvedélyes kifejezésével, az alakok lendületes mozdulataival, nyugtalan körvonalaival (elcsavart törzs, keresztbetett lábak stb.) az i. e. 5. századi művészet nyugodt, derűs harmóniájának felbomlását mutatják, és minden formai hasonlóságuk ellenére ellentétesek Praxitelész világával. Jelentős hatással volt Lüszipposzra és a hellenisztikus szobrászatra.