Szernye-mocsár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Szernye-mocsár hatalmas láp volt a mai Kárpátalján a Magyar Királyság valamikori Bereg vármegyéjében.

A mocsár a történelmi időkben mintegy 100-120 négyzetkilométert foglalt el, lecsapolása a 19. század derekán indult, és máig nem fejeződött be.

A Szernye-mocsárral együtt a környék állóvizes, lápos, vízinövényekkel sűrűn benőtt területe a 19. század közepén több, mint 150 000 katasztrális holdat foglalt el Gát, Dercen, Makarja, Beregújfalu, Nagybereg, Makkosjánosi, Mezőkaszony, Hetyen, Nagydobrony, Ignéc és Nagylucska települések határában. Az ingoványos vidék központi része a Nagy-tó, vagy Gáti-tó volt, amelynek északnyugati részén fekszik Gát falu. Ezen a környéken, a kokojszános (áfonyás) lápon évszázadokon át csak pallókból, vesszőkből készített átjárók – bürük – százain keresztül lehetett csak közlekedni.

[szerkesztés] Neve

Nevét csak a 19. század elején kapta a vizét levezető Szernye folyóról. Ez valószínűleg egy déli szláv nyelv őz jelentésű (srna) szavából származik. A mocsár egyik fő táplálója a Borzsa folyó Vérke nevű ága volt.

[szerkesztés] Kialakulása

A mocsarat nagy vulkánkitörés hozhatta létre az oligocén időszakban az akkor itt hullámzó sekély Pannon-tenger felszíne alatt. Ekkor emelkedtek ki a környék alacsony (190 méter körüli magasságú) hegyei (Nagybégányi-hegy, Kaszonyi-hegy, Zápszony-hegy, a beregdédai Kis-hegy). Egy vulkáni kráter helyén hatalmas tölcsérszerű mélyedés maradt, amit a Pannon-tenger visszahúzódása után egy többtízezer hektáros tó, majd mocsár töltött be.