Szablik István
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Szablik István (Szeged, 1746. május 8. – Kalocsa, 1816. május 12.) bölcseleti doktor, kegyes tanítórendi áldozópap és tanár.
1762. október 3. lépett a rendbe Privigyén, honnét a noviciatus elvégzése után Nyitrára került, hogy a bölcseletet tanulja. 1765-ben Szegedre, 1768-ban Vácra helyezték tanárnak. 1771-72-ben Nyitrán, 1774-75-ben Veszprémben időzött, majd Nagykanizsán az oknyomozó történelmet és természettant tanította. Innét Tatára, majd Pestre küldték elöljárói, midőn különösen a fizikában széleskörű alapos ismereteivel feltűnt. 1783-ban mindjárt a Montgolfier testvérek kisérletei után léggömböt készített és 1784. augusztus 15-én egész Buda és Pest nagy csodálatára a maga költségén készült első magyar léghajót föleresztette a piarista ház udvaráról, melynek megszemlélésére még a városi tanács is kivonult. (1785-ben Szegeden is föleresztette léggömbjét.)
1781-84-ig terjedő pesti tanárkodása után Szegeden mint igazgató működött 1790-ig. E hivatalában sok kellemetlenség érte s a helytartótanács elmozdíttatását kérte. Ennek oka kivált ama eljárás volt, hogy II. József tanügyi rendeleteit és iskolai rendszerét nem volt hajlandó bevezetni. A Makón rokonainál tartózkodó tanárt a vármegye rendei visszahelyezték állásába, elöljárói viszont felsőbb utasításra Kisszebenbe küldték. Nemsokára Nagykárolyba került, ahol a bölcseleti tanfolyamon az oknyomozó történelmet és a természettant tanította. 1796-1800-ig Vácon ugyanazon tárgyakat tanította a rend növendékeinek. 1800 után megfordult Tatán mint vicerektor, majd Máramarosszigeten. Egy ideig Veszprémben és Nagykanizsán házfőnök volt; míg végre előljárói Kalocsára küldték.
A fizika körébe vágó fontos kéziratai valahol lappanganak; fizikai szereit és találmányait Vácon őrzik.
