Szabadidőautó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A szabadidőautó (vagy „utcai terepjáró”) az 1990-es évek elején Amerikában megjelent gépjármű, amely a terepjárók (dzsipek) előnyeit ötvözi a személygépkocsik (limuzinok) kényelmével.

Meghajtás szempontjából van kétkerékmeghajtású (2WD), és négykerékmeghajtású (4WD vagy 4×4) változatuk, működhetnek benzinnel, gázolajjal, és az utóbbi időben bioüzemanyaggal is.

A szabadidőautók angol megnevezése, a „sport utility vehicle” (rövidítve SUV, magyar fordításban: „sportcélú haszonjármű”), arra utal, hogy eredetileg sporttevékenységet űzőknek, túrázásra, horgászóhely, sípálya megközelítésére szánták a katonai terepjárók eme „úriasabb” utódait, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy főleg aszfaltozott utakon használják őket.

A benne ülőknek általában nagyobb biztonságérzetet nyújt, mint a limuzin (szedán); ütközéses karambol esetén ez valóban így van, de a megemelt alváz miatt a kisodródás, felborulás veszélye nagyobb. Hátrány még a személyautókhoz képest nagyobb üzemanyagfogyasztás, de mivel a szabadidőautók ma státuszszimbólumok, így olyanok vásárolják, akik a többletköltségeket megengedhetik maguknak.

Egyes környezetvédők vissza szeretnék szorítani a szabadidőautók elterjedését, ám ez népszerűségük miatt valószínűleg nem fog sikerülni. Arra azonban vannak határozott jelek, hogy a gyártók megpróbálnak a környezetvédelmi igényeknek jobban megfelelő modelleket tervezni és gyártani.