Svéd–lengyel háború (1617–29)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Svéd-lengyel háború, 1617-29: Ebben a háborúban Svédország már sikerrel felülkerekedett lengyel vetélytársain, s győzelme biztosította, hogy beavatkozzék a harmincéves háborúba

[szerkesztés] Harcok Livóniáért

Mindjárt háború kezdetén az új király II. Gusztáv Adolf szervezte expedíciós haderő sikertelenül ostromolta a lengyel kézben levő Dünamünde várát.

1618-ban a szembenálló felek tűzszünetet kötöttek. Lengyelország 1620-ban háborúba bonyolódott a Török birodalommal aminek hírére Gusztáv Adolf újra támadásba lendült és elfoglalta Rigát, Daugavpilset (németül: Dünaburg) és csaknem egész Livóniát. A lengyelek csak a kursföldi és szemigalleni hercegségeket tudták megtartani.

[szerkesztés] A svéd sikerek tetőpontja, és a béke

A svéd király 1626-ban elfoglalta a porosz és lengyel kikötőket, elzárva Lengyelországot a Balti-tengertől. Gusztáv Adolf 1627-ben II. Gusztáv Adolf Svédországból, egy jól képzett, svéd parasztokból toborzott, nagyteljesítményű tűzfegyverekkel felszerelt reguláris sereggel tért vissza. Az olivai tengeri csatában a lengyelek súlyos harcban felttartóztatták a svéd hajóhadat, de svédek szárazföldön elért győzlmei Poznanig hatolt, ami már a lengyel törzsterületeket veszélyeztette és Litvánia is svéd megszállás alatt állt (1628).

Az altmarki fegyverszünet (1629) átengedte Svédországnak Livóniát és Danzig valamint Königsberg kivételével az összes porosz kikötőt. Miután Gusztáv Adolf a harmincéves háború során Lützennél elesett és a svéd-francia seregek Nördlingennél súlyos vereséget szenvedtek (1634), Axel Oxenstierna kancellár Bécs nyomására visszaadta Lengyelországnak ezeket a kikötőket.