Spenótház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Spenótház eredetileg állami külkereskedelmi vállalatok székházának tervezett irodaház volt Budapesten a Roosevelt téren. Az épület, tervezésének idejében, néhány úttörő konstrukciós és gépészeti megoldást tartalmazott. Itt használtak Magyarországon először teljes egészében acélzsaluzatot. Ez volt az első épület fej nélküli gombafödémmel. Az irodaház szabadon áthelyezhető válaszfalakkal épült. A Spenótház volt az első teljesen légkondicionált épület hazánkban.

Tartalomjegyzék 1 A Spenótház tervezése 1.1 Tervezők 2 A Spenótház építése 3 A homlokzat színe és megítélése 4 A Spenótház gazdái 5 A Spenótház áttervezése 6 Források

[szerkesztés] A Spenótház tervezése

Az épület tervezését a Kereskedelmi Beruházási Vállalat rendelte meg 1969-ben a KÖZTI-től. A végleges építési engedélyt a hatóságok 1970 márciusában adták ki. Az épületet a kísérleti épületek közé sorolták klímaberendezésének újszerűsége miatt. A kiviteli tervezés azonban elhúzódott a feladat mérete és a gépészeti berendezések akkoriban nehézkes import-igénye miatt. A részletes tervek 1973-ra lettek készen, de a kivitelezés folyamatos csúszása miatt a tervezők még 1978-ban is szolgáltattak felülvizsgált korszerűsített terveket.

[szerkesztés] Tervezők

• Építészet: Hofer Miklós, Hübner Tibor és Horváth Lajos
• Statika: Horváth Z. Kálmán
• Gépészet: Solymosi Antal

[szerkesztés] A Spenótház építése

Az irodaház építése 11 évig tartott, miközben a beruházási költség 180 millióról 750 millió forintra nőtt.

Az épület szerkezete 1972-re készült el. 1974 és 1976 között óriási vita zajlott az épület vasbeton szerkezeteinek állékonyságáról. Végül egyes szerkezeteket megerősítettek. A födémek súlyát pedig csökkentették. Az építésben számos állami nagyvállalat vett részt, és a kivitelezés szereplői sokszor cserélődtek. 1979-re az építkezés kaotikussá vált. A nem őrzött épületből sorra lopták ki a beépített anyagokat. 1980-ban történt meg végül az épület átadása.

[szerkesztés] A homlokzat színe és megítélése

A tervezők eredetileg üvegfalú, akkoriban modernnek számító, alumínium homlokzatot képzeltek el. Az állami illetékesek azonban kikötötték, hogy a homlokzat kőből legyen. Végül szerelt vasbeton homlokzat készült fújt festéssel.

Az építési engedélyt azzal a kikötéssel adták ki, hogy a városkép érdekében a külső homlokzati színmintákat előzetesen be kell mutatni. Amikor befejezéséhez közeledett az épület, maga a fővárosi zsűri választotta ki a színt három felfestett homlokzati mintából a Zrínyi utcai homlokzaton. A közvélemény részéről sokan kritizálták a spenótra emlékeztető színt. Napirendre is került az épület átfestése. A 20-25 milliós többletköltség miatt a Fővárosi Tanács azonban nem járult ehhez hozzá.

Az épület már az átadás előtt, de főleg utána a média célkeresztjébe került. Az Élet és Tudományban építészek érveltek ellene, de mellette is. A Lúdas Matyi és a Rádiókabaré is kifigurázta a Spenótházat. Kubinszky Mihály építészkritikus túl egyszerű megfogalmazásúnak, méretében túlzottnak ítélte az épületet a Budapest című folyóirat hasábjain. A homlokzatot pedig túlságosan hosszúnak tartotta. Kihangsúlyozta azonban, hogy a tervezéstől a kivitelezésig 13 év telt el, miközben az ízlésvilág is változott. 1968-ban még tetszetősnek számított volna az épület.

[szerkesztés] A Spenótház gazdái

Az épület eredetileg három nagy állami külkereskedelmi vállalat – a MEDIMPEX, NIKEX és TANNIMPEX – közös székháza lett volna. 1980-ban egy frissen létrehozott állami bizottság úgy döntött, hogy az épületet nem a vállalatok, hanem három állami szerv kapja: az Országos Tervhivatal, a Munkaügyi Minisztérium és az Országos Anyag és Árhivatal.

A rendszerváltással az Országos Tervhivatal 1990-ben megszűnt. Az épület a munkaügyi és pénzügyi tárcákhoz került, majd 1996-ban az ÁPV Rt. tulajdonába ment át. A vagyonügynökség bajor befektetőknek adta el. ^[1]

[szerkesztés] A Spenótház áttervezése

2001 júliusában a BHG Beruházó Bt., a Schörghuber Csoport tagja meghívásos tervpályázatot írt ki az épület átalakítására a főbb szerkezetek megtartásával. A pályázatra az eredeti tervező cég – a KÖZTI – mellett számos építészirodát hívtak meg. A bíráló bizottság 2001 szeptemberében a Mesteriskola – Borsay Attila, Csendes Mónika, Herczeg László, Pintér Tamás és Szokolyai Gábor építészek – tervét találta a legjobbnak. A második díjat a Turányi és Simon Építésziroda, a harmadik díjat a Pálfy Sándor vezette Építész Stúdió Kft. kapták. ^[2]

Mivel a mesteriskolás építészek nem rendelkeztek a megfelelő tervezési jogosultsággal, a felelős tervező szerepét Golda János építész vállalta el. Ő végül 2002-ben néhány mesteriskolással együtt kiszállt a projektből. Ekkor Turányi Gábor vállalta át a felelős tervezői szerepkört. A mesteriskolásokat azonban lemondatta a szerzői jogaikról, majd a későbbiekben is megtiltotta, hogy tervezőként a nevüket feltüntethessék. ^[3] Így a tervezés szakmai, jogi és etikai konfliktusokkal terhelve zajlott. Az építészkamara kamaraügyészi jelentése szerint a kiviteli tervi munkarészek közül az alaprajzok, metszetek, lépcsőházak, liftaknák, álmennyezetek és álpadlók tervei és részlettervei, valamint a belsőépítészeti tervezés a MCXVI Kft.-nél (a mesteriskolások cégénél), a homlokzatok és a tető tervei a Turányi és Simon Építészirodánál készültek, míg a homlokzati részlettervezést német szaktervező cég készítette.^[4]

Az irodaházat átépített formájában 2006-ban adták át.^[5]

[szerkesztés] Források