Solti György
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Solti György (Budapest, 1912. október 21. – Dél-Franciaország, 1997. szeptember 5.) karmester, zongoraművész.
[szerkesztés] Élete
Zeneakadémiai tanulmányait zongora- és zeneszerzés szakon 1927-1931 között végzi, tanárai Bartók Béla, Dohnányi Ernő és Kodály Zoltán.
1932-től a budapesti Operaház korrepetitora. 1936-ban Salzburgban Toscanini asszisztense. 1. vezénylése: Mozart Figaro házassága 1938-ban.
1939-1945 között zürichi emigráció következik. 1942-ben elnyeri a genfi zongoraverseny 1. díját, vezénylésre alig adódik lehetősége. A háború után a porig rombolt Münchenben kezdődik karrierje.
1946-ban a Bajor Állami Opera főzeneigazgatója, 1952-ben Majne Frankfurti Opera vezetője, ahol lépésről lépésre építette fel repertoárját és emelte ismét nemzetközi rangra az intézményt. Üstökösként felívelő karrierjének következő állomása Frankfurt, majd a pálya csúcsán a londoni Covent Garden Opera hívja meg (1959), ahol 1996-ig munkálkodik. Közben 1954-1996 között a Chicagói Szimfonikusok karnagya is. E kettős kötöttség mellett világutazó dirigens nemzetközi fesztiválok ünnepelt vendége.
Kiváló hanglemez-dirigensként tartják számon, külön tehetsége volt a stúdiókban végzendő művészi munkához. Ezt bizonyítja számtalan lemeze, amelyek közül kiemelkedik Wagner Ring ciklusának teljes felvétele a Bécsi Filharmonikusok élén.
31 Grammy-díjban részesült, európai és amerikai egyetemek díszdoktora-, az angol királynő lovaggá ütötte. Hatalmas repertoár birtokosa volt, fáradhatatlanul propagálta magyar szerzők - Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner - műveit világszerte. Élete utolsó lemezének műsorát is magyar komponisták műveinek szentelte. Egy dél-franciaországi fürdőhelyen hunyt el, hamvait kérésére a budapesti Farkasréti temetőben Bartók Béla sírja mellett helyezték örök nyugalomra. Síremlékén ez olvasható: "Hazatért".
- Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap