Skandináv-félsziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Skandináv-félsziget egy félsziget Észak-Európában. Magába foglalja Norvégia és Svédország teljes szárazföldi területét, valamint Finnország északi részét. Nevét a legdélebbi részén található Skåne tartományról kapta.

A félszigetet északnyugatról és nyugatról a Norvég-tenger (Atlanti-óceán), délről az Északi-tenger, a belőle nyíló szorosok (Skagerrak, Kattegat) és a Balti-tenger, keletről a Botteni-öböl határolja.

Kb. 720 000 km²-es területével^[1] Európa legnagyobb félszigete.

Tartalomjegyzék 1 Földrajza 2 Irodalom 3 Források 4 Lásd még

[szerkesztés] Földrajza

A félsziget kb. 1850 km hosszú, szélessége 370-805 km között változik. Területe mintegy 720 000 km², ennek nagyjából negyedrésze az Északi-sarkkörön túl fekszik. Legészakibb pontja (és egyben az európai kontinensé is) a Nordkinn-fok.

Nyugati részén húzódik a Skandináv-hegység, amely többnyire a három ország határát jelöli ki, de délen Norvégia belső területei felé folytatódik. Legmagasabb pontja a norvégiai Galdhøpiggen (2469 m). Itt található az európai kontinens legnagyobb gleccsere, a Jostedalsbreen is.

A népesség legnagyobb része a félsziget déli részén koncentrálódik. Legnagyobb városai a svédországi Stockholm és Göteborg, valamint Norvégia fővárosa, Oslo.^[2]

[szerkesztés] Irodalom

• Magyar Nagylexikon 16. kötet Sel-Szö. Budapest, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2003, ISBN 963 9257 15 x

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Lásd még

• Skandinávia