Sajó Sándor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Sajó Sándor (Ipolyság, 1868. november 13. – Budapest, 1933. február 2.) költő, tanár, drámaíró, az MTA levelező tagja
[szerkesztés] Élete
Az elemi iskolát Ipolyságon, középiskolai tanulmányait a selmecbányai evangélikus líceumban végezte. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, 1895-ben nyert tanári oklevelet. 1891-től a nyitrai polgári és középkereskedelmi iskolában, 1893-tól az újverbászi gimnáziumban tanított, egy ideig a Verbász és Vidéke c. lapot is szerkesztette. 1903 után Bp.-re került. 1917-1930-ig a kőbányai Szent László Gimnázium igazgatója volt. Ő volt az Országos Középiskolai Tanáregyesület főtitkára és a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetségének elnöke is. 1917-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. 1930-ban vonult nyugalomba. A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben választotta levelező tagjává.
[szerkesztés] Művei
Hazafias és irredenta költemények szerzőjeként vált ismertté. Verseit 1885-től közölték a fővárosi és vidéki újságok, folyóiratok.
- Fiatal szívvel (versek, Bp., 1898)
- Útközben (versek, Bp., 1904)
- Zrínyi György házassága (történelmi vígjáték, bemutatta a Nemzeti Színház, 1907-ben)
- Gordonka (versek, Bp., 1910)
- Tegnaptól holnapig (versek, Bp., 1920)
- Magyar versek (Bp., 1922)
- Muzsikaszó (Bp., 1925)
- Gyertyaláng (Bp., 1930)
- Válogatott költeményei (Bp., 1937).
