Séd
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A(z) „Séd” lehetséges további jelentéseiről lásd: Séd (egyértelműsítő lap).
A Séd patak a Közép-Dunántúlon, Veszprém és Fejér megyében. Hossza 70 kilométer. Neve minden bizonnyal a mára már kihalt, „patak” jelentésű magyar séd szóból származik.
A Bakonyban ered, Herendtől északra. Az úgynevezett Devecseri-árokban folyva éri el Veszprémet, ahol keleti irányban, Veszprémvölgyben, majd a Várhegyet megkerülve és éles kanyart leírva észak felé, az Aranyos-völgyben halad tovább. A várost elhagyva, a Veszprémi-fennsíkot elérve a patak ismét keletre fordul. Több nagyívű kanyar után Ősitől mesterségesen kialakított mederben folyik tovább; innen Malomcsatornának is nevezik. A Sárréten keresztülfolyva, Cecénél torkollik a Sárvízbe.
Veszprémben tizenkét közúti és egy vasúti híd épült a Séd fölé; legismertebb ezek közül a Szent István völgyhíd (Viadukt).
A Szent Benedek Rend története szerint a patak vizét már 1037-ben malomkerék hajtására használták. 1876-ban a Sédnek csupán a veszprémi szakaszán 15 malom üzemelt. A 20. század közepéig ezek megszűntek, de számos malomépület még ma is áll – igaz, jelentős részük meglehetősen elhanyagolt állapotban.
A Séd környékén élőknek többször is el kellett szenvedniük az árvíz pusztítását. A patak többek között 1803-ban, 1847-ben, 1889-ben, 1904-ben és 1940-ben, de még az 1950-es évek végén is kilépett a medréből, többnyire kora tavasszal, a gyors hóolvadás következtében.
A Szekszárdi-Sédet is gyakran előtag nélkül, egyszerűen Sédként említik.
[szerkesztés] Irodalom
- Géczi János (szerk.): A Séd völgye Veszprémben. Kiadó: Bősze Ferenc, 2000, Veszprém. ISBN 963 440 019 1.
