Remete Szent Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Remete Szent Antal, másik közismert nevén Nagy Szent Antal (260 – 365) ókeresztény gondolkodó

Herakleopolisz környékén született, keresztény szülők gyermeke volt. Igen magas kort ért meg, korabeli források tanúsága szerint 105 évesen halt meg. A remeteéletet a 270-275 közti években kezdte meg. 258-ban Pispírben telepedett le, néhány év múlva azonban átköltözött a Vörös-tengertől nem messze lévő Kolzim-hegy lábához (ma: Szent Antal hegye), ahol egész remetetelep alakult ki körülötte. Híressé nem elméleti tudása és műveltsége tette -írni sem tudott-, hanem önmegtagadó élete és vallási bölcsessége. A neve alatt egy regula, húsz homília és számos levél maradt fenn. A ránk maradt iratok közül a regula és a homíliák hitelessége vitatott, mindössze hét levél származik biztosan tőle. A levelek eredetileg kopt nyelven íródtak, Szent Antal diktálta őket, s csak később készült el görög fordításuk. A levelekben kezdő szerzeteseknek válaszol a lelki élettel kapcsolatban felmerült kérdéseikre. Minden levelében kiegyensúlyozott aszketikus elvek tükröződnek.

[szerkesztés] Források

Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)